Bencsik Orsolya: Ez most arra a kérdésre próbál választ adni, hogy miért nem jó szerelmesnek lenni
"A macskám, ha beszélni tudna, elmesélné, hogy apámnak titkos viszonya van egy villás farkú nővel. Apám anyámat egy sellővel csalja, a macskám kileste őket, és ha tudna beszélni, beárulná apámat, mert haragszik rá. Apámnak tetszett a hang, ahogy a macska fején koppant a villás fejű szedő. A macskám pár perccel a koppanás előtt kéjesen megnyalta a pofáját, szájában érezte már a sült hús ízét. Anyám ekkor mosta meg a kezét, vette le a kötényét, és igazította meg a haját. A harmadik gyerek most ott nőne anyám hasában, ha apám nem a sellővel szerelmeskedne." – Bencsik Orsolya írása
Ez most arra a kérdésre próbál választ adni, hogy
MIÉRT NEM JÓ SZERELMESNEK LENNI
A cselekmény ideje bizonytalan, ha lesz kedvem, és jó sok erre levő kedvem lesz, akkor jó sokáig vagy éppen elég sokáig fog tartani. Lehet, hogy közben megéhezem, és akkor megeszek egy szelet húst rizzsel. A húst tegnap sütöttem, de ha berakom a mikróba, pár perc alatt felmelegszik, és olyan, mintha éppen most emeltem volna ki a villás fejű szedővel a serpenyőből, noha a hajamon mégsem érződik az égett olaj szaga, mint tegnap, éppen a főzés után, éppen a hajmosás előtt. Írás közben amúgy is jó megállni, egy kicsit pihenni, megmozgatni a vállat, a kart, a hátat, enni valamit gyorsan, mert ha korog a gyomor, nem lehet írni. Pisilni is ajánlatos elmenni, ha nem kell, akkor is, mert egy allegória megírása közben igen kellemetlen, ha ránk jön a hugyozhatnék. Félresikerül az allegória is, a hólyagunk pedig dagad, dagad, ahogy ez a szöveg is dagadni fog, medret ás magának a szikes talajban. Ott dagadozik B. A. szövegfolyama mellett, a hajók fedélzetén nyitott esernyőjüket forgatva mosolyognak a nők, a férfiak pedig megemelik a kalapjukat azzal a kezükkel, amelyiket Burget és Kovácsvölgyi illemkönyve ajánl. Az úszók nem találkoznak halakkal, csak legyek köröznek a fejük fölött. A legyek körül fecskék. Sok fecske. Évekkel ezelőtt láttam utoljára fecskét, az utcánkban szálldostak, a gyerekek pedig kővel dobálták őket. De nem repültek el. A macskám szeretett volna fecskét enni, sokat fantáziált a villás farokról, a villás alakú dolgokkal amúgy is közvetlen kapcsolatba szeretett kerülni.
(Példa) Sokszor vágott apám a villás fejű szedővel a fejére, amikor többszöri rászólás után is felugrott a székre, és az ebédlőasztalról leette volna, amit csak leenni lehetett. A macskám, ha beszélni tudna, elmesélné, hogy apámnak titkos viszonya van egy villás farkú nővel. Apám anyámat egy sellővel csalja, a macskám kileste őket, és ha tudna beszélni, beárulná apámat, mert haragszik rá. Apámnak tetszett a hang, ahogy a macska fején koppant a villás fejű szedő. A macskám pár perccel a koppanás előtt kéjesen megnyalta a pofáját, szájában érezte már a sült hús ízét. Anyám ekkor mosta meg a kezét, vette le a kötényét, és igazította meg a haját. A harmadik gyerek most ott nőne anyám hasában, ha apám nem a sellővel szerelmeskedne. A rizs akkor a legjobb, ha nem ragad össze. Arra kell vigyázni, hogy ne égjen le, de ne is maradjon rajta felesleges víz. A hús panírozása közben ujjamra ragad a liszt, de a tojás miatt legfőképp a zsemlemorzsa. Apám ujjai között a zsemleszínű haj, a macska lesi a folyóparton, utálkozik a romantikától, ezért halkan továbbáll. Mancsa nesztelenül érinti a talajt, éppen eleget látott már, ha tudna beszélni, biztosan elmesélné anyámnak vagy nekem, kisvárosom újságírójának, hogy a helyi sajtóból mindenki megtudja: apám egy sellővel csalja anyámat. Esténként az előszoba különös módon halszagtól bűzlik, arra gondolok, a macskám bent, a cipős szekrény mellett fogyasztotta el a vacsoráját. Anyám azt mondja, ha valamit meg akarok tudni, apámat kérdezzem, de csak jót kérdezzek, mert ha nem így teszek, fejbe kólint a villás fejű szedővel. Azt kérdezem apámtól, MIÉRT NEM JÓ SZERELMESNEK LENNI.
Ha a légy a fejedre száll, és ha a közelben repülnek a fecskék, könnyen előfordulhat, hogy a fejedről szedik le a zsákmányt. De nem az óvatosság a legfontosabb dolog a világon. Ettől sokkal fontosabb a kíváncsiság. Aki kíváncsi, hamar megöregszik. A macska bajsza fehér. Ha nem lenne szőre, látnád a ráncokat is. Fecskét akar fogni, de nem tud. Ott ül a tujafa alatt, néha sóváran a tujalevelek között csiripelő verebek felé néz, oldalt pislant a borostányban éppen bogyót evő hím feketerigóra, majd az eresz alatt a fiókáit nevelő fecskepárra. De hogy tudd, azért nem jó szerelmesnek lenni, mert NEM JÓ.
Apám ott ül a folyóparton, sóváran nézi a sást, és a sás mögött valamit, amit rajta kívül sem én, sem senki más nem lát. Rám se néz, nem is kellek oda, mintha csak kötelességből válaszolna, és azért, hogy hagyjam minél előbb békén. Apám egyedüllétre vágyik, vagy legalábbis arra, hogy én hagyjam egyedül. Haja már igazán hófehér, arcán a ráncokat semmi sem tudja elrejteni. A víz felett legyek röpködnek, a legyek körül fecskék. Szeretnék szitakötőt is látni, de a sellő, akiről én valójában nem is tudok, megette mindet. A sok szitakötőtől felfújódott, és a hasa akkora, mint a nagyanyámé. Apám azt hitte, terhes. A sellő nem tagadta. Apám azt kérdezte, mért nem vetette el. Kifizetette volna az abortuszt, de ez most így neki NEM JÓ. Neki több gyerek nem kell. A vizes zsemleszínű haj apám ujjai közé tapad, a sellő nagyokat szellent, a macska most pislant a feketerigóra. Anyám azt mondja, apámat kérdezzem.
Egy gyerek nem fér bele, üvölti végül apám, a sellő tovább fingik, ha nem vigyáz, egyre kisebb lesz a has is. Mire kiérek a folyópartra, apám már egyedül van. Ott ül, nézi a sást. A sellő elment. Nem értem, mi ez a büdös.
Bencsik Orsolya
A novellát Magritte festményével illusztráltuk.
Kapcsolódó írásunk:
