Jelige: mc.likantrop – Magyar idő ideje, Tükör mélyéről kiáltozván, Magány egy életre

Jelige: mc.likantrop 

Te vagy! Te vagy ez a kétség, kiről beszélek,
Kitől elvérzik minden életkedvem,
Kitől sikoltva iszkolnak a fények.
S lám belealszok szemedbe, dermedten.    

Magyar idő ideje

Itt az idő… No, de mire?
Holnap új napra virradunk, vagy csak a régire?

Megbabonázott, elbukott, borostás angyalok;
Arany glóriát ti immár nem kaptok!

Gyarapodjon a magyar! Mi nem adjuk fel soha!
Akaratunk nem törik meg: éljen a haza!

Rémálmok bár ébren is gyötörjék a magyar vadászát,
Ódon-hegyek tapossák bár hazánk határát,

Üvöltésünktől: csuszamlik a föld, fölrobban az ég, széttörik a szél;
Minden senkiházi kutya tőlünk fél.
 

Tükör mélyéről kiáltozván

Látlak! Sajnos látom még az arcod,
Előttem van mindig az a gesztustalan kép:
Karod pengétől kapott karcokat.
Épp az csúfol téged, ami ép.

Nézd! Tekints a tükör mélyére,
Ott rettegheted a született rémet;
Őt ábrázolod, ki futna már a menekülésbe.
Lettél a világ ellen nagy hibát vétett.

Te vagy! Te vagy ez a kétség, kiről beszélek,
Kitől elvérzik minden életkedvem,
Kitől sikoltva iszkolnak a fények.
S lám belealszok szemedbe, dermedten.

Magány egy életre

Ha lett volna testvérem, esetleg anyám vagy apám,
Tán tudnám milyen szeretve élni, de igazán.
Kikerült a szerelem, gyorsan elfordult minden barát,
Sohasem fogok látni mellettem álló arát.
Ideje lenne már lerángatni az életet fedő fóliát,
Én mint Dávid, de velem szemben végtelen Góliát.

Ha lett volna életem, ha lett volna családom…
Nincsen semmim, s ha kell önmagam is megalázom.
Van, aki a földön árvasággal család nélkül fizet,
Az egy ima helyett, Uram, inkább átkozódik tizet.
Nem én vagyok ki bort prédikál, de nem iszom már vizet se.
De esdekelek azért, hogy amit te adtál, valaki visszafizesse.

Csak lett volna egy hely, ahol szívesen látnak…
De mégis: mindent köszönök az egész világnak:
Ha nem lettem volna magányos - nem lettem volna szomorú se,
De akkor nem kezdtem volna el írni se.
Bár ha lett volna valakim, esetleg anyám vagy apám,
Tán tudnám: milyen szeretve élni, de igazán.