Jelige: Kokesz – Gondolataim Rólad (Hazám), A SZOMORÚSÁG, A DOMB-MINT DICSŐ DALNOK

Jelige: Kokesz

Veled vagyok! – ha
   A homlokod barázdáit
   fájdalmas gondok szelik át
   Délceg, büszke termetedre
   a bánatkabátot adják

Gondolataim Rólad (Hazám)

Nekem szép vagy! – akkor is
   Ha ostorok csapásától
   sebhelyessé lészen orcád
   Ha csillogó szemeidet
   könnyeid fátyla járja át

Nekem szép vagy! – akkor is, ha
   Tüzes, kipirult orcádon
   a lázrózsát borogatják
   A csapzott, kócos hajadról
   veríték gallyát szaggatják

Veled vagyok! – ha
   A homlokod barázdáit
   fájdalmas gondok szelik át
   Délceg, büszke termetedre
   a bánatkabátot adják

Veled vagyok! – ha
   A kóbor szél felkavarja
   lelkednek csendes nyugalmát
   Szeretetre tárt karodat
   zivatar nyila szúrja át

Vigasztalom azt,
   Kinek szíve beteg, - s benned
   csak a rosszat láttatja meg
   Boldogság rózsa tövisét
   érzi, - illatát sohasem

Vigasztalom azt! – kinek
   A tarka rétek mezője
   az élet fakó virága
   s nem látja mily gyönyörű az
   égi szivárvány pántlika

Büszke vagyok Rád!-
   Ha egy csapzott vándormadár
   vállaidon otthonra lel
   Kopott, tépett ruhád alatt
   a tüzes szív reményt lehel

Büszke vagyok Rád!
   Mert a legszebb álmokat a
   szülőföld bölcsője adja,
   Kenyered s borod a haza
   ősi, méltó ajándéka

A SZOMORÚSÁG

A szomorúság búsul-
Világ elrejtette
Vár ajtón hatalmas zár
Kulcsát?- elvesztette

Ordíthat, kiabálhat
Senki meg nem hallja
Ablaka sincs a várnak
Senki meg nem látja

Nyári éjen egy galamb
A résen betévedt
A szomorúság vállán
Csendesen megpihent

Elringatta őket a
Suttogó fénysugár
Cikázott körülöttük,
És lopakodva járt

Reggeli sóhaj – galamb
Szabadságra vágyott
Turbékolt, és ahogy jött
Hírtelen távozott

A szomorúság szívét
Fájdalom szelte át
Siratta az éjjeli
Galambot, hű társát

Egész nap hullott a könny
Bánatos szeméből
Várt az estre reménnyel
De késett az idő

Szállott volna a galamb
De szárnya eltörött
Ám széllel megüzente:
Küldök madárfüttyöt

Mily csodás egy vallomás!
Szíve nagyot dobbant
S elfelejté örökre,
Mért volt lakat alatt!

A DOMB-MINT DICSŐ DALNOK

(Fegyvernek, Kálvária Domb)

Domb-erő ha megszólal
hallgasd csendben,
áhítattal
Szíved rezdül, hulláma
oly gyönyörű
melódia

A Domb! A dicső dalnok!
bánatodat
messze űzi
A vágy és reménydallam
teérted szól, s
kér:küzdeni !

Itt nem hiheti senki,
neki több jut,
ő többet kap
Nincs kiválasztott. Erő, s
tisztító tűz
egyformán hat

Ajka büszkén hirdeti:
remény húrja
sosem szakad
Gyógyulásért hegedül
eget festő
szívvarázslat