Jelige: Fekete Harkály – Mit nekem ez ország…, Fiamhoz, Elmúló szerelem

Jelige: Fekete Harkály

Az élet egy nagy rohanássá vált,
Pár másodpercé csupán.
Elfelejtettünk pihenni,
Elfelejtettünk szeretni….

Mit nekem ez ország…
 

Mit nekem ez ország?
S mit nekem a múltja?
A történelem nagyjait
Feledés borítja.
 

Húznak jobbra
És húznak balra.
Mit nekem ez 
Érthetetlen politika?
 

Egy álmot láttam.
Álmomban magyar
Földön jártam.
 

Előttem a végtelen Alföld,
Szikár, kemény földje
Nyújtózkodott el a végtelenségbe.
Odébb a Tisza-part illata
Bódította elmémet.
 

Álmomban tovább álltam,
S északabbra, gyönyörű,
Szőlő-uradalmat találtam.
 

Mit rejthet még ez ország,
Mit nem tudhatok, csak sejtek?
Titokzatos múltjára
Méltán lehetek büszke.
 

Gőgömet lenyelem, s alázatosan kérlek,
Engedd, hogy méltó legyek
Magyar honban élnem.
 

Álmomból felébredve új érzés
Uralja szívemet.
Betölt a hit, s hazaszeretet.
 

Mit nekem sok civódás és ego?
S mit nekem nagy nyugati tempó?

Húznak jobbra
És húznak balra,
De lelkemet felvértezte
A Tisza nyugalma.

Mit nekem ez ország?
S mit nekem a múltja?
Csak az otthonom,
Te drága Magyarország.

Fiamhoz

A múltra emlékszünk, a jövőnk még titok.
A jelen egy ajándék, mint a Nap,
Melyet Neked rajzoltam fel az égre.
Vigyázzon Rád, mikor távol vagyok,
Meleg fénye simogasson.
Hozzon neked reménységet,
Mikor minden hideg és reménytelen.

A jelen ajándék, mint a Szivárvány,
Melyet neked festettem fel az égre.
A vihar utáni borús égre
Vigyen neked színt és fényességet.
A jelen legyen ajándék,
Mint minden pillanat,
Mikor karomba zárva csukódik le kis szemed.
Álomba ringatva lelkedet,
Dúdolom neked ezt az éneket.
 

Elmúló szerelem

Emlékszel még kettőnkre,
A közös álmunkra,
Mit dédelgettünk szívünkben?

Már őszbe borult a nyár,
Mikor megismertelek.
Sárga-piros színben
Pompáztak a falevelek.

Mi egymásra találtunk,
S közben az ősz télbe borult.
Jég és fagy borított el mindent,
Hideg nappalok és éjszakák jöttek.

 
A kandallótűz előtt öleltelek,
Szavakat mondtam neked,
Édeset- nemeset.
Egymást ölelve melegedtünk,
Egy jobb jövőt reméltünk.

 
Emlékszel még kettőnkre,
Bolondul vártuk a nyarat,
A vidám hangos utazásokat,
Melyeket tervbe vettünk.

Már itt a nyár.
A vidám, hangos bolondozás.
De az ölelésed idegen lett,
A csókod jéghideg.

A szerelem forró tüze
Kihunyni látszik.
Csend és magány
Társult ebbe a
Hangos-kacajos
Meleg nyári estébe.

Az élet egy nagy rohanássá vált,
Pár másodpercé csupán.
Elfelejtettünk pihenni,
Elfelejtettünk szeretni….