Jelige: cicmarek – Szabadság, Ő, Képzelet

Jelige: cicmarek

Kétségeid egyszer csak ellepnek,
Mint rohadt gyümölcsöt a legyek
S mikor kidobnád az egészet,
Valaki megszólal mögötted, én éhezek

Szabadság

Mit atyáink szereztek kemény verítékkel
S érte milliók vére festette anyáink ruháit feketére

Egy elcsépelt szóvá vált, mit ismersz, de nem értesz
Mert a közös nem lehet más, mint a személyes érdek

Míg, nem tudod, hogy mit tégy a hűtőbe
Mit számít addig haldokló nemzeted jövője

Így inkább élünk másutt aranykalitkába,
Mint itthon letört szárnnyal, széllel szembe szállva

Küzdeni, hogy talán valóra váll mindannyiunk álma
Egy ország,

Mely otthona lehet dalnak és mesének
Hol a bölcsek bölcsekkel beszélnek

Hol hangja van a fának és íze a szélnek
S gyümölcse minden ember kezének

Hol nem kötelességből maradsz
Hanem mert, itt lehetsz igazán szabad

Ő

Kétségeid egyszer csak ellepnek,
Mint rohadt gyümölcsöt a legyek
S mikor kidobnád az egészet,
Valaki megszólal mögötted, én éhezek

Nem, nem adom, ez az én szemetem
S a haragtól ökölbe szorítom kezem
Nesze, ha annyira kell, neked adom
Csöndben szólok, de nagy barom

Gyorsan forog a világ körülötted
Nincsen támasz se, alattad se mögötted.
Egyszer csak valaki megfogja a kezed, s elvezet,
A fához, melyet a rohadt gyümölcsből ültetett

Képzelet

Ha érezted már magadat egyedül,
Mikor emberek tömege vesz körül,
S a szobádban egy szál magad
Hiányoltad magányodat

Ha láttad már az emberek szemét,
Kik figyelnek, mint egy cseléd,
Kinek keze, lába folyton jár
Miközben lelke messze száll

Ha érezted már a veríték szagát,
Ahogy küzd, s veszít csatát
A szív mely tanulni akarta,
Hogyan szeressen a balga

Ha kívántad már, hogy mit álmodtál
Reggelre, mint a mesében valóra váll
Akkor te is tudod, hogy a képzelet
Az, mi színesre festi egyhangú életed