Jelige: Sárma

 

(Lenge virágok szállnak a szélben,
földre leérnek, a csókjuk a csend.
Lenge ruhámon testedet érzem,
tűz-szirom-ágyon a vágy zaja cseng.)

 

 

 

 

Magyarul
 

 

Magyar
 agyar túr
        úri
         rideg föld
                  -eken

 

Ne félj, Hazám,
    élj,
 remélj, Neked én
               énekelek világ
                            -talan
 

 

" Valék siralom tudatlan"
Hazám, Te látsz ma engem,
amíg kenyerem javát ettem,
az szeletelt lett,
a megszegés előtt már nincs kereszt az Isten-testen,
de van a hátamon.

 

"Válást világomtól, zsidó fiadtól, édes urunktól."
Külön élünk, mint a ketrecbe zárt állat,
hogy egyik a másikat ne bántsa,
mégis a Földünkre és egymásra támadunk.

 

"Te véred hullottja, Én irhám öleltje."
Hazám, Te látsz ma engem,
templomba, cirkuszba együtt nem megyünk,
ki-ki nyomorban, ki-ki léhaságban,
dolgozunk, eszünk, megvetjük fekhelyünk,
néha elalszunk.

 

"Világ világa virágnak virága"
Hazám, szeretlek,
kérd vérem, én csontjaim adom,
annyi helyre mehetnénk megszületni,
de meghalni már csak itt tudunk.

 

Magyar
 agyar túr
        úri
         rideg föld
                  -eken,

 

a párhuzamos Világegyetem
sötét áramlásán át megyek,
magamban beszélve
ó-új-magyarul,
Agyar Úr,
amíg nyelvünk él,
maradunk
csillagközi létben,
Kárpát-medencében,
Anyánk mellett,
angyalul.
 

 

(Idézetek az Ómagyar Mária-siralomból Szatmári Magdolna olvasatában)

 

 

 

 

Barackvirágok

 

Tavasz fájdalma,
vajúdás-ének,
rügy születése.

Adj, Uram, lángot!
Vagyok a fád!

 

– Barackvirágok –

 

Adj nekem kéket,
leszek az erdőd,
oltalom-álmon
keltike felnő,
ellentmond télnek.

 

– Barackvirágok
illatát érzem –

 

Madarak hangja,
méh zümmögése,
ébredő fények.

 

Tartom a tavaszt,
teszem a Napra.

 

– Barackvirágok
illatát érzem.
Látod, a hajnal
nem sír az éjnek  –

 

Új vetés sarjad,
mocorgó élet,
tebenned vízzé lesz,
énbennem tűzzé lesz.

 

Adj, Uram, lángot,
csillapítsd szomjam!

 

– Rózsaszín lányok:
barackvirágok,
táncoljunk délben –

 

(Lenge virágok szállnak a szélben,
földre leérnek, a csókjuk a csend.
Lenge ruhámon testedet érzem,
tűz-szirom-ágyon a vágy zaja cseng.)

 

 

 

 

Márvány-íriszek

 

Merengve nézlek,
arcodon fiús-férfias szilajság,
szemedben lobogó márvány-íriszek.

 

Hazajött.
Veszekedett benne az alkohol
– mint annyiszor –
Talán ott rontottam el,
amikor az előszobában,
a közeledben maradtam,
úgy szárítottam hajat.
Mellém ért, váratlanul.
Csak a fülem csavarta meg.
Fájdalom,
felszisszenő jaj-szó,
a kapcsológomb kattan,
a zúgó motor leáll,
ahogyan áldozatból támadó leszek,
a hajszárító zsinórja lendül,
egy virág leperdül,
a padlón összetört kaspó,
köröttem zsibbadt pillanat-cserepek,
te már ott állsz,
védelmezel.
– Nem jajdult volna fel,
ha nem bántottad volna –
ezt apád hazugságára feleled.

 

Aztán
később
sajgó fülemben elhalkul a morgás,
amikor a kanapén ülve,
merengve nézlek.

 

Arcodon fiús-férfias szilajság,
szemedben lobogó márvány-íriszek,
az ezer-féltés ezer-fájdalma
ezerszer tépi meg lelkemet,
morzsolnám, zúznám porrá
egyenként az összes márvány-íriszed,
ahogyan merengve nézlek,
fiam.