Jelige: Répce – Szülőföldem, Almafák, Meztelenül

Jelige: Répce

Otthon vagyunk e tárt világban
Minden nemzetek között,
Szabadságunknak nincs határa
Sorsunk már nem röghöz kötött

Szülőföldem
 

Egy kis falu a hegyek között,
Fenyőerdő a házunk mögött
Szülőföldem, ahol él anyám
Ez mindenem, ez az én hazám.

Egy kert s a vénülő almafák
A tóban úszkáló vadkacsák
Tudom, hogy örökké várnak rám,
Ez mindenem, ez az én hazám.

Szorítnám magamhoz boldogan
Elférne ölelő karomban.
Ó, bárcsak mindennap láthatnám,
Mert ők az életem, a hazám!

Almafák
 

Otthon vagyunk e tárt világban
Minden nemzetek között,
Szabadságunknak nincs határa
Sorsunk már nem röghöz kötött
 

Ízlelgetünk más nyelveket
Csodálunk idegen kultúrákat
Formálódunk, elvegyülünk
Ennyi kaland még nem árthat

De vigyázat élő facsemeték!
Kikben szunnyad almafák nedve
Nem lesznek soha narancsfák,
Azok közé ültetve se!

Gyökerünk, mint almafáé
Igénytelenebb ám, de konok
Ha beleívódik a vérünkbe
Voltak bár kemény századok

Az anyanyelv velünk születik,
Tovább öröklődő, ránk tapad.
Versbe írva vagy kőbe vésve
Akárhogy is, de megmarad.

Meztelenül

Levetem a közöny álarcát
Szemem áttetsző tiszta tükör lesz
Hajam rövidebbre vágom
Csendünkben nem zavar lopva nesz
Úgy állok lélekmeztelen
Mint tövisek nélkül a rózsa
Tekinteteddel ne illess
Hogy gondolataink összeérjenek
Mintha így születtünk volna.