Jelige: Gyulai

 

Ő az én akolom, hova hazatérek,
      ha itt az alkonyom.
Írom és dalolom: a föld alá ő temet,
      a neve oltalom.

 

 

 

 

 

GYALÁZAT
 

 

GYALÁZAT, HOGY MÉG ÉLEK,

HOGY HATVANHÁROM ÉV ÓTA

SENKI NEM MONDTA TOLLBA:

TŰNJ EL AZ ALLÉTON, VÉGLEG.
 

 

LETT VOLNA RÁ OKA, DE MENNYI:

M’ÉRT ITT KELLETT MEGSZÜLETNI?

SE KI, SE BEVÁNDORLÓ,

EGYFOLYTÁBAN ITT HALDOKLÓ.
 

 

KOMOLYAN MONDOM, SZÉGYEN

MIÉRT NEM TÉRDELT TÉTLEN,

KINN AZ OKTÓBER HAT TÉREN

KUKORICÁN, NEGYVENIG. FÉRGEN

 

IS ÉLHETETT VOLNA, NEM OTT

DE ITT. ELADDIG TÉTOVÁZOTT

MÍG HAZÁT SEM VÁLTOTT

SEHONNAI IDEVALÓSI. ROMLOTT.
 

 

VÉRT SOHA SEM ONTOTT

MÉG AZ AGYA SEM BOMLOTT,

NEM TARTOTT KOKOTTOT,

SOHA NEM MONDOTT TROMFOT
 

 

DROGOT SE FOGYASZTOTT

ELEGET SOHASEM IVOTT

SPERMÁT SE FAGYASZTOTT,

AGYA VOLT MINDIG NYITOTT.

 

 

LEHET ÍGY MAGYARNAK LENNI,

BŰNEIT NEM MÁSRA KENNI?

ERÉNYEIN ÚGY TENGŐDNI

MINT KOMOLY’: ÚGY VERGŐDNI.
 

 

NEM, UGYE, HOGY NEM, GYÓNOM

HOGY MINDENNAPI KENYEREM

NEM OSZTOTTAM, TENYEREM

NEM HÓLYAGOSÍTOTTAM, KLÓNOM
 

 

NEM VOLT, TEHÁT ENYÉM A VÉTEK.

ÉLTEM, AHOGY TI IS ÉLHETTÉTEK.

AZT AZ EGY ÉLETET. HALÁLIG ÉLEM,

ALÁZAT EZ, SEMMI ÉRDEM.
 

 

 

 

Egy a tízből

 

I.

 

Azt mondja a tízparancsolat:
Ne ölj, (s ne hagyd)!
Azt nem mondja:
Ne öldökölj!
Ma sem tudom,
Isten ezt miért teszi,
de igen élvezi.

 

Evilági tanítói állítják,
a válasz az:
romlottak vagyunk.
Kérdem én - s ez nem vigasz, -
ha elromlott a gépezet,
s ölni nem élvezet,
a rontásért ki felel:
Isten-é, vagy bomlott agyunk?
S ha bomlott, nem tőle az?

 

Hát jó,
legyen ez a szabadság ára
Úristen!!!!!!!!: ez a piaci ára?
Később még feltámadunk.
Halasszunk!
Ázalag szisztéma.
Jobb, ha erről még tárgyalunk.
Hol férünk el,
Lesz e testünk, lakásunk?
Az egynapos ártatlan
Ki korán ért a halálba
Megvárjuk, még felnő?
Vagy jön az újabb csodatévő? -
Nálam kevés a fantázia. -
S a roggyant vén?
Az egylábú, az egykezű?
A lábatlan, a kezetlen
A hibbant én?
A vak, a süket, a vastüdejű?
S aki a küretben elveszett?
Ráfogod:
Az ember döntött,
az a hülye veszett.

 

Jó, most tisztázzuk:
Ki a teremtő,
s ki a teremtett?

 

S lőn!
Hat nap, tudod mire elég?
Meg se érezni az égiek hevét.
Nem tudom, tudod-e:
A mi Napunk egy az x billióból,
a Tejút picinyke része,
7 galaxis kering körötte,
Sehova se érve.
A fény, ami a legsebesebb,
- Egyesek mérték -
Tízmillárd éve
indult, onnan, ahol
talán már a forrás sincs meg.
Hol ennek a vége?

 

Ez a Föld szinte
porszemnyi,
Könnyű itt uralkodni.
No, nem nekünk.
Nekünk épp elég ennyi,
Nem kéne
mindenféle blődlivel
kecsegtetni.

 

Maradjunk annál:
Ne ölj, (+1: ne lopj!)
De csak akkor,
Ha betartod,
s ha betartatod.
Ha erre sem vagy képes,
Te egy kétes
himpimpili alak vagy,
olyan dionizoszi, mint Noé,
danolsz, dorbézolsz - no né:
miközben hullik a had -.

 

Csoda-é,
ha nő a kétely?
Ezt is te tanítottad:
- Lenn a téren -
Utánozó művésznek
szar a fizetése.

 

- Miközben remény se
nyílik arra, felfedjük: hol búvik
az a fürge gyík,
ami
Te vagy.-
Mondjuk úgy ! -
Istenséged belülről,
belőlünk fakad.

 

II.

 

Ha én Isten lennék,
születésemkor,
halálra ítélném magam.

 

 

 

 

Hazám, hazám...

 

Hazám a szeretőm, olcsó kurva,
      ólom a szíve, rusnya
arca ragyás, zsíros a képe,
      szörnyű múzsa.
Bensejét gilisztás galandférge
      rágja,
de az enyém. Meggyógyítom,
      akárki meglátja.
Plasztikázom, képét retusálom.
      Nem tudom
kinek kell, de eladja magát,
      utálja a kozmetikát.
Pártában még senki sem látta,
      nincs hűsége. Ágya
vetve, párnája két karom.
      Szívemben borzalom,
bűneit sokallom, de megbocsátom.
      Akkor is imádom,
ha átver és megcsal,
      S mert malaszttal
terhes, boldoggá avatom,
      úgyis kinevet.
Ő az én akolom, hova hazatérek,
      ha itt az alkonyom.
Írom és dalolom: a föld alá ő temet,
      a neve oltalom.