Jelszó: Verőköltő bodobács – Én maradok, Marian Cozma halálára, A magyar „nem”-es

Jelszó: Verőköltő bodobács

Alapbérért dolgozgatok,
Kannás borért elrohanok.
Ingyen Metrót olvasok,
Én magyar „nem”-es vagyok.

             Én maradok

Mint ólomgolyók koppannak                  Itt velem vannak az ősök,
Szörnyszülött szavai szívemben:            -- Hazáját szolgálta mindegyik--
„Akinek nem tetszik, annak                    A rettenthetetlen hősök,
El is lehet ám menni innen!”                   A csodákat alkotó zsenik.                                         
    

                                                             
Hagyjam itt az ecsetemet,                       Gábor Áron az ágyúkkal.
Gombfocit és villanyvasutat,                  Hogy harcba eséllyel mehessen,
Nyilas Misit, Nemecseket,                      S Petőfiék a vágyukkal,
Gyermekkori élménybatyumat?              Hogy népük majd szabad lehessen.

Felejtsem a vidám Berdát,                       Világot röptető szárnyak:
S József Attilát, a szomorút,                    Jedlik,Bánki, Szentgyörgyi, Rubik.
Kik szóból öntöttek gyertyát,                  A színpadi csillagárnyak:
Fontak kalácsot és koszorút?                   Latinovits, Ruttkay, Bubik.

A Dunáról fújó szélben                            Drága hazám, most beteg vagy,
Ne halljam meg Kodály dallamát,            Álnok kuruzslók gyógyítanak.
Ne érezzem halászlémben                        Azt hazudják, nem lehetsz nagy,
A Tisza varázsos illatát?                          Hamis szavukkal bódítanak.

Bennem él még a 6:3,                               Ostromoltál csillagokat,  
Flóri, Titi, Törő tánca.                              Ellenségeid ezt utálták
Hogy mennék át a határon?                      Valamennyi végtagodat
Ideköt az emlékek lánca.                          Kíméletlenül amputálták.

Eger vára is marasztal,                              Fölötted a sok keselyű
S Dobó sok vitéz katonája.                       Várja végső elmúlásodat.
Vár a Bükk-fennsík tavasszal,                   Sorsod most bármily keserű,                                                                        
S Aggtelek tündérpalotája.                        Én remélem gyógyulásodat!

Marian Cozma halálára
          

  
                A késkarmú szörnyek
                A bárba betörnek.
                Ha törnek, ha zúznak,
                Ne menj neki húsznak.
                A vodka, a sör hat,
                Le is csap a szörnyhad.
                Ma szunnyad a törvény,
                Behúz ez az örvény.
                Egy penge is villan,
                A fény, zaj elillan,
                Se szag, se tapintás,
                Se gól, se kacsintás.
                A test kiterülve,
                Jövő kitörölve.
 

               
 A magyar „nem”-es                              

Őseim nem érdekelnek,
Utódaim meg nincsenek.
Kocsmában a haverok,
Én magyar „nem”-es vagyok

Alapbérért dolgozgatok,
Kannás borért elrohanok.
Ingyen Metrót olvasok,
Én magyar „nem”-es vagyok.

Sok hülye meg hajtja magát,
Nő körülöttük a család.
Rajtuk jókat mulatok,
Én magyar „nem”-es vagyok.

Jó, hogy itt a sok kínai,
Cipőt olcsón szoktak adni.
Cigit is ott kaphatok,
Én magyar „nem”-es vagyok.

Nem kell ide ukrán, román,
Kevesebb lenne a dohány.
Tudom, mire szavazok,
Én magyar „nem”-es vagyok.

„Szép hazám” csak üres szólam,
Himnusz? Megunt, régi dallam.
Lagzi Lajcsit hallgatok,
Én magyar „nem”-es vagyok.

Néhány plakát kissé zavar:
„Madách ma nem lenne magyar.”
Róla semmit nem tudok,
Én magyar „nem”-es vagyok.

Életem, ha elpiáltam,
Eltemethet majd az állam.
Mindegy, hogy hol szunnyadok,
Én magyar „nem”-es vagyok.