Jelige: Pillantás – HAZÁM, Mosolyog a tűz, Égi hegyek,

Jelige: Pillantás

Égi hegyek bomlanak
tán holnapra kisüt a nap
visszajönnek az elveszett hitek
s nem csak az ég s a csillagok a régiek….

HAZÁM

Hazám! Hová lett becsületed? -

Eljátszották önző, pénzhajhászók.
A föld nem terem, a vasat nem ütik…

Ki gondol Rád? A temetőben sírnak a fejfák.

Csak a multi-haszon ér az égig.
A hű emberek halottaikat kísérik.

Hazám! - Ha kell hegyeidért meghalok…

Mosolyog a tűz

Mosolyog a tűz.
Örül, hogy égeti bennem
a szeretet lángját.

Gyere közelebb s fűt
egy néma perc, egy pillantás
hordjuk a szeretet fáklyát!

Hallani akarom a lélegzetet
mikor felsóhajtasz a
belső magányból…

Egy-egy szív belehull szívünkbe
azután rohanunk tovább
de adtunk egymásnak a sugárból…

Gyűjtsd hát te is a szíveket,
hisz’ így gyűlölni nem lehet
csak feloldani fájó sebeket.

És mosolyog a tűz
örül, hogy égeti bennünk
a szeretet lángját.

Égi hegyek

Égi hegyek bomlanak
könnyeik földet áztatnak
halottaink belénk bújnak
lelkünkben az elmúlás sebei fájnak.

Idéz a múlt: századok fehér csontjai
csak foszlott könyvek lapjai
védik tanításukat, éltüket
mely emlékeztet bennünket.

Életük felénk a jövőt hozta
most nem tudjuk mi lesz népünk sorsa.
Kettészakadt kis országunk
nőj fel végre hozzájuk!

Égi hegyek bomlanak
tán holnapra kisüt a nap
visszajönnek az elveszett hitek
s nem csak az ég s a csillagok a régiek….