Jelige: Napernyő – (fotók a parton), A nagy szobában, Arc amit örökké kerestem

Jelige: Napernyő

Amikor születik egy vers,
meghal egy dallam. Elfújódik
egy kalap. Cipő. Amikor születik
egy felnőtt, meghal egy gyermek.
Valaki mindig kimarad.

(fotók a parton)

Föl kellene törni a tenyereket
Fényeket, bimbózna ki belőle
(hajtás) (értelem)
megfogtam a kezét és szaladtunk
körbe az aszfalton
majd kicsit oldalról az ajtóból
a kiabálós hangján
kezdett beszélni.
Belealudtam, már megint belealudtam
alighogy kezdődött.
 

A nagy szobában

valaki kinyitotta az ablakot.
Nem volt függöny, és nem volt
ágy. Benne lenni. Súgták a zárak.
Minden pillanatban becsúszhat egy
Tévedés, csak az eljátszott szerep
marad. Órák visszaállítódnak.
Ahogy mozdul, a hullám is
kipirosodik. Okt. 26 éj.
Amikor születik egy vers,
meghal egy dallam. Elfújódik
egy kalap. Cipő. Amikor születik
egy felnőtt, meghal egy gyermek.
Valaki mindig kimarad.
 

Arc amit örökké kerestem

Fújnia kellett volna a szélnek
de a csuklya tartotta
már az illúziót.
Valami ami nem volt.
Könnyezett a lány
aki sosem volt.
De ez az arc
több volt mint szép
a forradás hosszan
sötét szemek, világos haj, vékony áll, homlok
és ahogy állt
beszélt
pontosan annyit mozdult
többé ne legyen látható
a nő aki tartotta
miközben lépett
aztán váratlan a bot
ahogy elhalad
a mozdulat
az a tartás
bizonyosan ez az a
baleset.