Jelige: Csellengő – Csillagkönnyes haza, Virágkelyhek húrján, Bíbor magány

Jelige: Csellengő

Végtelenség szőtte égbolton
Megannyi honvágyszikra táncol,
Ha a lélek érzi, mi az otthon
Ott lehet bárhol.

Csillagkönnyek hazája

A haza könnyei ráperegnek
A végtelen égboltra,
Árva csillagok kerengnek
Hazátlanul, bolyongva.

Csak idegen föld hint rájuk
Látszatban úszó érzelmeket,
Nem az Anyaföld a hazájuk
S őshonuk hangjára nem remegnek.

Egy csillagszem mégis rátekint
Egy múltidéző lombra,
Megannyi könnycsepp ring
Varázsába omolva.

A Haza szárnyakat bont
S repül eme egyetlen tekintettől,
Csak egy szív jajong
A mámorittas haza-redőktől.

Egymás társaivá válnak
Évezredek magányán keresztül,
Kik a Hazával lelki társak
Soha nincsenek egyedül…

Záródal:

Végtelenség szőtte égbolton
Megannyi honvágyszikra táncol,
Ha a lélek érzi, mi az otthon
Ott lehet bárhol.

Virágkelyhek húrján

Az orgona kábító illatárja
Rászáll a liliom harmatára.
Selymes rózsakelyhek árnyán
Zuhognak a szirmok árván.

A Csönd átragyog egy igéző ibolyán
Égbolt fellegén nyílik egy éji tulipán.
Mint sivatag homokja, peregnek szirmai,
Mint éjfél harangja, kondulnak titkai.

Az orgona kábító dallama
Égi húrú liliomot altatja.
Rózsakelyhek éteri muzsikája
Hull csöndben szférák szirmára.

Kikelet ajkú ibolyán
Dúdol egy fekete tulipán.
Tájakat sebez a hárfa érintése
Virágkelyhek húrja búg bele az éjbe.

Bíbor magány

A tövis megsebzi a rózsát
Sebeit az évek kelyhére szórják.
Esőcseppel keveredik könnye
Keservét egy pillanatra födve.

Bíborrá porladt szívvel
Palástolja vérző színét,
Álom-óceán vízzel
Hinti izzó éltét.

...rózsát szór majdan a szellő sírjára
Elmúlása után vérzik el magánya...

S egy visszhang sem felel e szóra
Miért nem bíbor minden rózsa?...