Jelige: A te életed – A te életed, Szamszára – létforgatag, Változások

Jelige: A te életed

            Az emberi sors egy vízcseppben elfér,
            S ahogy a folyó is az óceánba ér,
            Úgy válik neked teljessé az élet,
            Ha magadat a mindenséghez méred.

A te életed
 

                Ahol élsz, hova születtél
                Véletlen lenne?
                Vagy vár ott rád egy feladat,
                egy sors, s benne
                Megannyi öröm és fájdalom
                – Mert ezek együtt járnak –
                S nevezheted ezt a helyet
                A szülőhazádnak?
 

                Ha ott maradsz, ott élsz
                Akkor vállalod
                Mit három párka neked kimért
                A feladatod,
                S mi tőled telik megteszed,
                S ha majd visszanézel
                Leltározhatsz a gondos gazda
                Tekintetével.
 

                De ha más tájak vonzanak
                S nekik ellenállni
                Nem tudsz, másra vágysz,
                Mássá válni
                Szeretnél, s elindulsz
                Egy esős napon,
                Ott más lesz a táj, a szó,
                És a fény a tavon.
 

                Más ízek, más illatok
                Vesznek körül,
                Ott mindenki másképp sír,
                Másképp örül,
                S ott megérted végre
                A fontos üzenetet,
                Hová tartozol igazán,
                Melyik a te életed.
 

Szamszára – létforgatag

            A vízcseppet, ha a tengerbe ejted,
            akkor az elmúlástól megóvod. Sejted
            a vízcsepp sorsát a tengerbe érve?
            Elmerül-e vajon a tenger fenekére?
            Vagy fenn úszik, fenn lebeg amíg,
            el nem vegyül, még egy darabig?
 

            Az emberi sors egy vízcseppben elfér,
            S ahogy a folyó is az óceánba ér,
            Úgy válik neked teljessé az élet,
            Ha magadat a mindenséghez méred.
            Mert a sors, amit választasz a te sorsod,
            A te kezedben van, magadban hordod

            a választás, a döntés lehetőségét,
            A jó és a rossz út felelősségét.
            S bármit teszel, egy másik sorsra
            hatni fogsz. Lehet, hogy jobbra
            fordítod, de lehet, hogy ideig-óráig
            tudod csak eljuttatni a boldogságig.
 

            Aztán tovább mész, mert menned kell,
            Vágyaid visznek tavaszi fellegekkel,
            Mert vágyaid akár legyőzöd, akár beteljesíted,
            Lelkedet mélyre vagy magasra repíted,
            Akár könnyű, akár nehéz utadat járod,
            A végén valóra válnak az álmok.
 

      Változások
 

            Ha megbontod az egész szövetét,
            Ha új utakra lépsz, vagy másokat
            Ösztökélsz erre, a dolgok rendszerét
            Borítod fel, s vajon ki lesz az áldozat?
 

            Mint hullámok áramlanak tovább,
            Irányukat befolyásolni nem tudod,
            S ezért hát ne add a vétlen ostobát
            Ki nem várt vesszőfutásodat futod.
 

            Egyik láncszem fogja a másikát,
            S ha elpattintod csak az egyiket,
            Szertehullik egy egész régi világ,
            S te csak állsz és tördeled a kezed.
 

            Mert ha volt bátorságod ahhoz,
            Hogy felkavarj álló langyos vizet,
            Akkor tarts ki, magadhoz igazodj,
            Mert az új súlyát most már te viszed.