Jelige: Alexna – Tokaji ősz, Hát nem csodálatos...?, A dzsungelrakomány

Jelige: Alexna

Emlékek és álmok.
Mérföldkövek s utazások.
Van, hogy erősödnek.
Néha tovaszállnak.
Van mikor megérkezünk,
néha pedig máshova vágyunk.

Tokaji  ősz

Avaron lépkedünk a lugas felett,
hamvas fürtökről
kacsintgatnak ránk az aszúszemek.
Ősz van. A sápadt napsugarak
megtörnek a gazdag ágak között,
egy csípős szellő átfésüli a vidéket
és számbaveszi az aranyszemű szőlőt.
Varázsol. Festi a tájat,
a hullámzó dombokat,
pírt csipked az arcunkra
s játszadozva a kabátunk ujja alá szalad.
Majd hirtelen eltünik.
De már nekünk is mennünk kell.
Az alkonyat mindenkit hazarendel,
hol az újbor illata
átjárja az őszi estéket.
Varázsol. Gyümölcsöt, fűszert, citromot.
Így teszi meghitté Tokajt,
s az édes családi otthont.

Hát nem csodálatos...?

Nemrég, még a mélybe ugrottál volna.
Nemrég, még a bánat az orrodat húzta.
Mára a múlt mindent megemésztett.
Hát nem csodálatos az élet?

A család körülötted zsong,
életed párja érted rajong.
Gyereked sikítva szalad és ölelget.
Hát nem csodálatos az élet?

Egy őszinte baráti kézfogás,
sok hasznos apai jótanács.
Szeretteid hazavárnak téged.
Hát nem csodálatos az élet?

Minden vágyad sikerül.
Minden álmod beteljesül.
Ezek után,kérdem én tőled.
Hát nem csodálatos az élet?

Emberré váltál. változtál.
Útközben több imát is elmondtál.
Emléktárad őrzi a sok szépet.
Hát nem csodálatos az élet?

Jó helyen jársz. Így akartd.
Őrangyalaid áldása rajtad.
E világon, csakis a szeretet a lényeg.
Hát nem csodálatos az élet?

A dzsungelrakomány

Ez kell nekünk. Vándorcirkusz.
Szemfényvesztés, hókusz-pókusz.
Csak az a gond, hogy a hajó zátonyon akadt
és a dzsugel rakomány, mind szétszaladt.
Senki nem tudja kinek hol a helye,
hogy most épp a földön,
vagy a fán kellene lennie/csüngenie.
A bölcs oroszlánkirály bohóc lett.
Királysága megfeneklett.
A zebra gepárdra vadászik,
a hiéna csak hahotázik.
A viziló a sivatagban sétál,
az elefánt meg fent lapul a fán.
A majmok krokodilt lovagolnak,
a zsiráf és a vakond összehaverkodtak.
A keselyű észvesztően rohan,
nem bírja az iramot a lába,
az ürge csak úgy lazán
berepül az üres kalitkába.
A kígyó a legszebb táncos-énekes.
A lajhár idegbeteg,
de már ez sem érdekes.
A varacskos, az megmaradt disznónak.
Túrja a földet, dobálja a sárt,
eszik, iszik, henyél és figyel.
Figyeli a cirkuszt. A bált.
Figyeli az eltévedt dzsungelrakományt.