Jelige: SZERETTEIMNEK – MAGYAR HAZÁM, HAVAZIK, SZAVAK-GONDOLATOK
Jelige: SZERETTEIMNEK
Nagyvilágban járva-kelve
Nem találsz olyan emberre,
Ki, ne lenne büszke arra,
Mily nyelven altatta anyja.
MAGYAR HAZÁM
Bércek, ormok, lankák , hegyek.
Szellő dalol csúcsok felett.
Tarka rétek megigéznek.
Csörgő patak, szelíd tavak
Apró falvak gólyafészek.
Tisztásokon őzek laknak.
Pacsirta dal száll az égnek.
Nincs a Földön szebb e tájnál!
Itt születtem! Ez a HAZÁM!
Régmúlt idők, dicső korok
Múltat idéző ősök,,rokonok.
Kopár mezőn új fű sarjad
Büszkeségünk egyre lankad.
Sors kereke egyre forgott
Öntudatunk egyre kopott.
Hajbókolás idegennek
Büszkeségünk, már odalett.
Gyermekeink,unokáink szíve
Messze földre vágyik.
Nem ismerve történelmet
Elfeledik őseiket.
Nagyvilágban járva-kelve
Nem találsz olyan emberre,
Ki, ne lenne büszke arra,
Mily nyelven altatta anyja.
Csak a magyar az a fajta,ki
Hazáját ha elhagyta,elfelejti
Anyanyelvét ,az ördögnek adva lelkét.
„ Ahány nyelv van annyi ember!”
Példa is van rá ezerrel.
Ne szégyelljed anyanyelved!
Lelked mélyén őrizgessed.
Adjad át e hitet másnak
Gyermekednek,unokádnak.
Büszkén hirdessék Világban
Születtek MAGYAR HAZÁBAN!
ÉDES HAZÁM! !
Meddig élsz még?
Hű szívünkben emlékeid
Megmaradnak,amíg élünk
Imáinkat az Istenhez
ÉRTED küldjük!
HAVAZIK
Havazik …
Lábam süpped a hóba.
Hajamon hókristály ragyog
Halljátok ! Boldog vagyok!
Hó bunda öleli vállam
Ámulva megtorpan lábam
Hóember szeme rám kacsint
Havazik…
Répaorra sárgállik
Két karjával táncra hív
Havazik …
Hógolyót gyúr a kezem
Hozzádobom nevetem
Havazik…
SZAVAK-GONDOLATOK
Szavak ,gondolatok.
Fényre törnek,nem titkolhatók.
Idéznek múltat ,emlékeket
Pergetve lassan az időkereket.
Szavak, gondolatok.
Eléd tárják a jelent,
Szépségét ,rútságát
Az emberi életet.
A jövendő előtted lebeg.
Mi vár terád? Hiába kérdezed!
Miközben időd egyre pereg.
Szavak ,gondolatok.
Szívedre kételyek lopóznak
Emberré ! Ki alkotott?
