Irodalmi Jelen

Jelige: Macskamágus – Nincs több de, Új ima dala, Tavaszi bezsongás

2010. március. 03. - 11:28

Jelige: Macskamágus

Ős sötétség fényes lányai, de
legalább ti hajtsatok! Gyertek barátaim,
legyünk a vadnak vadjai, az új igéknek papjai!
Locsoljuk fel önmagunkat a padlóról, és
kiáltsuk: – Ne fontoskodj! Hanem légy az,
ami lennél, ha mernél tán, ember és férfi,
és nemzd és neveld fiad ezen új eszmére.

Nincs több de

Le akarom írni valahogy, de
lehet csak gondolnom kéne rá,
és elfeledni, hagyni elillanni a
fenébe. Nem nekiesni, úgysem lehet
szavakba önteni. Nincs több de!

Legfeljebb csak felfesteni, de
nem is vászonra, de még papírra se,
hanem legfeljebb vízre, Budán a Vár
alatti Isztár habjaira. Vagy filmre venni,
lefotózni, röntgensugarazni, úgy mutatni
meg. Meg ki! de kinek is? No és minek?

Pszichológia látlelet. Kordoksi.
Itt volt, ő volt, lássátok feleim, de
inkább inni kéne egy liter Kükeónt, és
tőle állattá szelídülni, az istenekkel úgy
zsörtölődni. Előlük gyáván nem kitérni, de
a verseket hagyjuk jobb korok bátor fiaira.
Ne szülessen többé egy se általunk.
Legyen elég mi volt. Mi van. Félcédulás
fél-poéta az, ki most a régi igékből
önmagának új rímeket farag.

Olvasson mind, ki írna inkább,
ha tudna bánni bárki is úgy a betűkkel,
ahogy azok, kik voltak előttünk dicsők,
nagyok, elfeledett próféták, magyarok.

Hagyjuk az esztétikát, a polírozott
nyelvtani bravúrt, szép romantikát,
a szabályt, a formát. A nőket barátom!
Pedig vannak ők, nemcsak voltak,
értik és szeretik még dalaink, de
legalábbis úgy tesznek, mintha értenék,
és mondják, hogy ez igen jó nekik.

Ami most van mind rossz, mind rohadtság.
Tartarosz. Túl sok béke, túl sok elfojtás.
Nincs elég erő, indulat. Nincs a szónak
súlya. Becsületét elvették kapzsi kufárok.
Az igazság semmi. Ne írjon verset többé
soha senki! Elveszett minden, elvettek
mindent. A haza is hazugság!