Jelige: Nagysomkút

A templom templom,
      a színház színház maradjon!
és nők a nők, szelídek, kedvesek,
      és mi férfiak férfiak maradjunk!
Ne zúzzák szét a szentélyeket!

Ez hát a nemzetem   
 

Ez hát a nemzetem,
            a szanaszét csatangoló sokaság,
            a jövő,
a föl-lejáró lift,
            a becsukódó ajtó,
                az elrejtett
                    automatika,
 

a szavakat tudó és felejtő
            emlékezet nélküli emlékezet,
 

a (ki tudja-hova)
            siető emberiség
                tétova bajnoka,
nem tudja,
            mekkora ő maga,
mennyi ideje van

aki magát öli,
            magába tép
mint Ady
            két szerelmes héjamadara
 

akiért vitatkozom mindenkivel,
            magammal
akiből nem bírok kiszakadni
            soha

           

Az athéniak, íme, győzni tudnak
 

Nincsen szavam a köz dolgaiban
    hiába itt a város főtere
ahol mindenki szabadon beszélhet
    közöttük ki-ki hangosabb, mint én
az ököllel, kézzel nyújtózók között
    ki tudja, akad-e pontos szavam
s a belőlük összefogódzó egész
    az volna-e, amit mondani szeretnék
a városról, vagy félreértenék?
 

Miért nem megyek a tengerhez szónokolni?
     a habok régi, jó barátaim
a fehértarajú hullámok közelében
     és a kékségben bátrabban szólanék
mint itt, a dühös, eltorzult arcú
     tömegben, amelynek a része vagyok
és eltorzulok vagy eltorzulhatok
     ha elsodornak magukkal a hangok
s a tett mögül elfut az értelem
 

     A polisz dolgait olykor nem értem
amire hivatkoznak, a fontossági rend
     megfejthetetlen. Nem az volna a fontos
hogy a tereinket ne lepje szemét?
     Hogy otthon legyünk otthon-városunkban?
Lenne erőnk megvédeni elég
     ha ellenség támad e város ellen?
 Hogy ne tehessen senkit rabszolgává?
      A füsttől ne legyen kormos az ég!
A templom templom,
      a színház színház maradjon!
és nők a nők, szelídek, kedvesek,
      és mi férfiak férfiak maradjunk!
Ne zúzzák szét a szentélyeket!
      Aphrodité, Pallasz Athéné szobrát!
S négy évenként az ifjak versenyében
      ott lehessenek mind a mieink
hogy bólogassanak a többiek:
      az athéniek, íme, még győzni tudnak!
 

Ezt gondolom, de nem tudok beszélni.
   

Marad a csöndes cserépszavazás

Szegénylegény
 

      Mindig szegénylegény lesz,
lehetne bankókkal meg-
      tömött iszákja,
nagykarimájú kalapján dísz, lehetne
      rojtos inge, újdonúj gatyája,
lova is lehetne, lenne
      pej, deres vagy sárga,
ostora pattogna, körbe,
      karikába,
              lehetne,
hát persze, hogy
              minden lehetne,
de hát mindhiába,
      nem akaródzik
más lenni szegénynek,
      csak szegénylegénynek
 

mert így
      szívesebben
                   tud levegőt venni,
futni és futtatni,
      csak futtában lenni,
ha van mit, azt megenni,
      ha szeretik, szeretni,
ha van hol, megpihenni,
lenni, lenni,
      lenni
 

nagy széllel repülni,
      naphosszat heverni,
mindent elgondolni,
      nem gondolni semmit,
fütyülni egy nótát,
      furulyát faragni,
görbe fűz tövében
      jó forrásból inni,
szótlannak maradni,
      jó szóval fizetni,
álmában meghalni,
      napra nap születni,
szóval lenni,
 

               lenni