Jelige: Adhykari

Köröttünk minden szerte robban e sok színű változás viharokban
csak a lélek énünk tud, örök maradandó éneket
ismeri a boldogság titkait,szennyeződött anyagon túli tájakat
szuper kultúrákba induló űrhajón,remélhetünk helyet
amennyiben világos lehet sötét káoszban bármely sors helyzet!

„Szia!
Nem fogok másik számítógépet találni sajna, ez véletlen, hogy most tudok írni az egyik itteni csaj laptopjáról (szerencsére ez magyar, bár a hosszú i-t nem találom :p)
Szóval "füstjelekkel" fogunk tudni kommunikálni egy ideig csak, ráadásul pénzem is alig, és még cipőt is kell vennem sajnos, úgyhogy a telefont sem tölthetem fel: ( Utálom már ezt a pénztelenséget nagyon. Megőrjít a kommunikációhiány, valamint az is, hogy az én "tiszteletemre" az idei tél itt különösen hideg most Skóciában.
Az itteniek mondják 3 éve, nem volt ilyen hideg. De sebaj, legalább fókát már láttam, valamint gyakran süt a nap is - szerencsére.
Sokszor puszillak: Arcsim".
 

Arcsim...
 

Ha valaki valamilyen őrületből felgyújtaná a hajdani kelták
országát,nekem füstjelnek szánva a mókát, azt se látnám
gondolom a legközelebbi egyháznak, vagy valamilyen humán
főiskolának szerintem van internet lehetősége, csupán kérned kell
szépen és alázattal, az sem árt, hogy röviden elmagyarázod
a létért való vad küzdelem dobott partra ott
nehogy valami luxus turistának nézzenek az egyéb ként fukar skótok
bár lehet a jelző hozzuk tapadt, mint a szegény rókához, hogy ravasz
egyedül sohase járj a parton ezek a vigyori fókák egy–egy példánya
elefánt nagyságura is nőhet”ezt hívják elefánt fókának”képesek
lenyelni egy embert egészben és aztán csak emésztenek hónapokig
nem szólva arról,hogy mindenféle gonosz kis koboldok járkálnak
Hold kelte után, persze jóságos tündérkék is ám ehhez is szerencse kell
itthon is havazott újra, mintha még jönne egy újabb Karácsony
olyan a hangulat, csúszik a járda a talpam alatt, vigyázva járok ezen a hazai
földön,napok óta nem tudok a motorral járni a nagy hó miatt
egyre jobban hiányzol, mert annyi mindent még meg se beszéltünk
távozásod árulásnak számít,kevésbé sikeres vergődéseid fájnak
némi gyér derűt csak elküldött pusziid jelentenek, Te édes szökevény
bárcsak sietve visszatérnél belátva,hogy itthon is boldogulhat
az ember fia –leánya!
 

***

„Mostanában sokszor elgondolkoztam azon, hogy mi tesz boldoggá. Nem az embereket, nem általánosságban, hanem engem. Mikor vagyok boldog és miért. Sok könyvet elolvastam a témával kapcsolatban, hogy rájöjjek, hogy az érzéseimet szavakba tudjam ölteni, de a választ mégis magamban találtam meg. Rájöttem, hogy boldogságot nem tudok valamilyen külső forrásból kapni, nehezen tud valami vagy valaki boldoggá tenni engem. Akkor vagyok a legboldogabb, amikor hiszek magamban. Ha van önbizalmam. Ha hiszem, hogy képes vagyok bármit elérni vagy ha nem is bármint, hanem csak a számomra kitűzött célokat. És tudja mit vettem észre, hogy a boldogság fertőz.. ha boldog vagyok, akkor a környezetem is az:)
Üdv : Hercegnő"
 

Hercegnő...
 

Virradjon valami valóság vidámító szép napra
(a fény )a tudás gyermekei,mint kozmikus csavargók
mind boldogság keresők vagyunk,mert valaha
részünk volt a teljességben és aggodalmak se búsították
időnket…most meg odajutottunk itt e sárgolyón
hogy vakon keresünk valamit,amiről nem tudunk semmit
tehát minden gyanús lehet a szemünknek:fű,fa ,virág
csillag,ölelés,étel,ital,hírnév,vagyon ,hatalom ez egy ilyen világ
és elfolyik sok- sok életünk némi kóstolgatással
én-te-ő-mi……egymással
és külön akár fényévre is eltávolodva
kóborolva elveszített nagy kincset kutatunk hiába
mert,hópehely ként olvad el a nektár édes csók is
amit észlelünk minden rohan a sötét folt irányába
a mulandóság óriás szája eltüntet
rút és gyönyörű megnyilvánult tájakat
hangulatokat,csengő arany nevetéseket
és egyik megnyilvánulás újakat követ végleg törölve az emlékeket,mert ami van egyre oldódik
a semmi hullámiba,tünemények tanúi vagyunk

Ó hányszor kötöttem volna egyetlen forró ölelésbe
szóbokrokba nemesítve csiszolva míveskedve
tércsoda hangkút építő mesékbe menekítettem volna
hóban haló,mint a lábnyom

Köröttünk minden szerte robban e sok színű változás viharokban
csak a lélek énünk tud, örök maradandó éneket
ismeri a boldogság titkait,szennyeződött anyagon túli tájakat
szuper kultúrákba induló űrhajón,remélhetünk helyet
amennyiben világos lehet sötét káoszban bármely sors helyzet!
 

***
 

Arcsim...

 

Neked lenne érzéked a fotózáshoz,ha ilyen jó képeket
készítesz mobiltelefonnal,érdemes kísérletezni
ezek a hideg ködös itt-ott még hó foltos tájak
vérszagú maradvány várfalak őrzik a múltat
s a tenger vize áztatta szaggatott partok,látom
a homok tele van mindenféle rákszerű herkentyűkkel
és mókás fókákkal,ridegek ezek a ritka zöldek
idegen és fák nélkül kopár világ ami Téged fogva tart

Ha erős nagy hadakkal király lehetnék,azonnal hadat
üzennék Skóciának ,hogy késedelem nélkül
kiszabadítsalak a modern „rabszolgaságból”
amelybe önként megtévesztő közvetítővel,beléptél
igen,tudom vad kényszer az éhség és reményt veszítve
hibázhatunk is de ne hagyjuk el hazánk édes földjét
hol a föld szíve dobog,mert a komisz vörös bárók
hatalma már tiszavirág életű,napjaik meg vannak számlálva!