Retusműhely 5. Elpillangózott próbadugás(ok)
Fogalmam nincs, mi itten ez a sok hitves-hitvesi, és bár figyelek, megközelítő elképzelésem nincs, mi volna a „kezdetben csilingelőnek tetsző bariton”. Különös bariton. Ugyanis a szerző a két szimbólummá emelt tartozék – pityegés és az elhajtott férfi – mögé Éva örök (és átkos) kíváncsiságát, tudásvágyát szorítja (milyen lehet a többi?). Profánabbul: a pénztárosnő dugni akar, mert. Nem derül ki, miért nem a férjjel, miért az öltönyös vásárlóval, a biztonsági őrrel, a hentesfiúval, egyebekkel. A balesetet, mármint hogy dugni akar, de azonnal, és tömegekkel, ráfogja a nyuszira (a sörre).
Kétszer, azonnal kétszer végigfutottam a Hangjáték című novellát, ki akartam deríteni, hol, melyik ponton veszik át a hatalmat a szöveg fölött a Nők Lapja portál (és egyéb női lapok portáljai) hangulati elemei, úgy mint a csiripelés, az édelgés, a lényeg módszeres és következetes elhallgatása. A történet egyszerű. Egyszerűbb nem is lehetne. A pénztárosnő kirúgja férjét, azután visszafogadja.
Hangjáték
Jucika élete néhány hónapja félresiklott. No, nem kell mindjárt drámai változásokra gondolni, csupán annyi történt, hogy az addig taposott út helyett az ellenkező irányba kezdett szaladni házasélete mókuskerekén. Kifelé. Szívszerelme egyre több sört követelő, kezdetben csilingelőnek tetsző baritonja onnantól kezdve undort keltő bőgésként visszhangzott benne. (csilingelő bariton? Sőt, csilingelőnek tetsző bariton? Milyen lehet az?) „Kicsinnyel is beérem!” – kacarászta barátnőinek, amikor azok a hitvese iránti – számukra teljes mértékben rejtélyes, és ezért szánalmasnak tartott – vonzódása okáról faggatták. (A gyanútlan olvasó az első bekezdés után két lehetőséggel számol. A pénztárosnő „szívszerelme” apró termetű. Ez az egyik. A másik lehetőség szerint bizonyos szerve „kicsinyke”, ez viszont csak akkor tényező, ha a barátnők rendelkeznek a szervről bizonyos gyakorlati ismerettel, azaz felpróbálták. Akkor pedig, gondolja az érdeklődő olvasó, ebből szexnovella lesz, bárki meglássa.)
„Ez még egy molylepkének is kevés volna - gondolja most már így Jucika is – és különben is, én pillangó vagyok!” Pillangó ugyan nem volt Jucika, s ha mégis, akkor sem páva-, inkább pápaszemes, ám a változtatás forradalmi érzülete régi ruhája levedlésére ösztönözte.
„Ez még egy molylepkének is kevés volna - gondolja most már így Jucika is – és különben is, én pillangó vagyok!” Pillangó ugyan nem volt Jucika, s ha mégis, akkor sem páva-, inkább pápaszemes, ám a változtatás forradalmi érzülete régi ruhája levedlésére ösztönözte.
Visszagondolva ezekre az időkre, a benne lejátszódó átalakulást és különös gondolatait tette felelőssé az üzletben vele történtek miatt is. Hétköznap délután lévén, minden pénztár üzemelt. A futószalagról a pénztárosnők kezébe kerülő árukról hangosan sípolva olvasták a vonalkódot a gépek. Jucika is dolgozott, a kettes pénztárban, mint rendesen, és a napi rutinját végezte éppen. Árazott és analizált. Pity, egy kiló banán vonalkódja, „Majom” – gondolja Jucika. Psíííp, ultravékony szárnyasbetét vonalkódja, „Ultrapapucs férfivásárló”- kódolja Jucika. Hatszor pity-pity hat tábla tibicsoki vonalkódja lehúzva, (kár)örvendezik Jucika: „Farmernadrág kihízva!”. Egy láda sör, „Pont, mint az én pici párom!” – gondolja most ezt, s gondolatban a pé betűket keményen megnyomja. Pity, psííp, tyíí, pity, így ürülnek a kosarak, és így lesz üres pillangónk (ki szólal itt meg, a szerző kiszól a szövegből, mint valami titkos narrátor? Vagy kinek a pillangója?) teste és lelke is a monoton robottól.
A lebegő kábulatból az éles sípoló hang hiánya rázza fel. „Na persze, a parizernek álcázott lókolbászt egy jó ízlésű kód-leolvasó rendszerint nem ismeri fel” – nyugtázza Jucika, majd kezébe veszi a libamájpástétomot. Néma csend, bár a pénztárgépben megjelenő kód helyes, és az ár pontos. Jucika izgalmában egészen kipirul. A futószalag sorban szállítja keze alá a holmikat, de a százszor elátkozott, gyűlölt sípolás újra és újra elmarad. Mámorító csend, leszámítva persze a szomszédos pénztárak távoli kürtölését. „Bizonyára az én agyam bomlott meg, esetleg pillangónyira zsugorodott!” – háborodik így fel és meg Jucika. Rohanás-repülés a másik kasszához, hátha ott majd működik, de persze neki ott sem. Ráadásul ami a legzsibbasztóbb, rajta kívül senkinek sem tűnt fel a kettes kasszából megszokott pittyegés totális hiánya. Kolléganői nem sejtették meg az izgalom okát, így hát nem irigykedtek. Jucika pszichoanalízisének alanyai, a városi élet különcein edződött vásárlók pedig azon sem lepődtek volna meg különösebben, ha Jucika a sípolást a pult alól előrántott vadászkürt szólójával pótolja, ezért annak hiányát sem fájlalták. (A két bekezdés és a robot, nem mellesleg a pityegés, pontosan nem is érteni, mi ez a pityegés, és mitől marad el, de főként a sűrű Jucikázás – a Lúdas Matyi Jucikázott oldalanként – azt hívatott kifejezni, hogy a pénztárosnő szenved a kirúgott férj hiányától? Ráadásul kihízta a farmert?)
A lebegő kábulatból az éles sípoló hang hiánya rázza fel. „Na persze, a parizernek álcázott lókolbászt egy jó ízlésű kód-leolvasó rendszerint nem ismeri fel” – nyugtázza Jucika, majd kezébe veszi a libamájpástétomot. Néma csend, bár a pénztárgépben megjelenő kód helyes, és az ár pontos. Jucika izgalmában egészen kipirul. A futószalag sorban szállítja keze alá a holmikat, de a százszor elátkozott, gyűlölt sípolás újra és újra elmarad. Mámorító csend, leszámítva persze a szomszédos pénztárak távoli kürtölését. „Bizonyára az én agyam bomlott meg, esetleg pillangónyira zsugorodott!” – háborodik így fel és meg Jucika. Rohanás-repülés a másik kasszához, hátha ott majd működik, de persze neki ott sem. Ráadásul ami a legzsibbasztóbb, rajta kívül senkinek sem tűnt fel a kettes kasszából megszokott pittyegés totális hiánya. Kolléganői nem sejtették meg az izgalom okát, így hát nem irigykedtek. Jucika pszichoanalízisének alanyai, a városi élet különcein edződött vásárlók pedig azon sem lepődtek volna meg különösebben, ha Jucika a sípolást a pult alól előrántott vadászkürt szólójával pótolja, ezért annak hiányát sem fájlalták. (A két bekezdés és a robot, nem mellesleg a pityegés, pontosan nem is érteni, mi ez a pityegés, és mitől marad el, de főként a sűrű Jucikázás – a Lúdas Matyi Jucikázott oldalanként – azt hívatott kifejezni, hogy a pénztárosnő szenved a kirúgott férj hiányától? Ráadásul kihízta a farmert?)
Teltek a napok, a pénztár csöndje állandósult, és az ütemes sípolás helyébe nyomulva a pillangófejecske merész gondolatai kiabáltak. Jucika kivirágzott. A történteket égi jelként fogta fel, mely erőt adott neki ahhoz, hogy otthonából is elűzze a nem kívánt zajokat. Férje oroszlánbőgését képzelete egy lemerülni készülő vonalkód-leolvasó silány sípolásává alakította (ez borzasztó mondat). Hitvese kívánságait ettől kezdve mellőzte, ám bőkezű volt mások felé. Pillangószárnyalása az áruház ajtajában unatkozó biztonsági őrtől, a sovány natúrjoghurt mellé immár túrórudit is vásárló sármos öltönyösön át a krinolinok mögül vigyorgó hentesfiúig ívelt (ennyi a szexnovell’, nem viszi túlzásba). Barátnői persze méltatlankodtak, sűrűn emlegetve hűtlenül magára hagyott, áldott jó kedvesét. Jucika képzeletben tett lakatot fecsegő szájukra. Zsongító volt a tavasz, és izgalmas az ezt követő forróság.
Nyár végére azonban Jucika képzelt pillangósága megfakult (Istenem ennyi pillangó, lepke, és még pillangóság is!). Megpörgették, szétszabdalták, kiszívták. Keze ernyedten emelgette a futószalagra guruló árukat, hazaérve pedig idegesen hallgatózott a csend után (jaj, ne!). A repülés mámorát földi tépelődés váltotta fel, a némaság pedig egyre növekvő feszültséggel töltötte el (honnan repül hová?). Úgy érezte, lekapcsolták a lélegeztető gépről, és a szívverését utánzó gépi hang hallgat. A kettes pénztár kisasszonya soha nem gondolta volna, hogy a mindkét életéből eltűnő (két élete vagyon a kettes pénztár kisasszonyának, mint a szövegből kiolvasható, netán úgy kell érteni, hogy: mindkét, életéből eltűnő) idegesítő megszokás ekkora űrként tátong majd érzékeiben. (Azt már nem is kérdem, a pityegés eltűnése olyan súllyal érinti, mint a férj hiánya?)
Jucika októberben már erősen szégyellte magát. „A pittyegés a pénztárosnők munkaköri leírásának nélkülözhetetlen része” – bizonytalankodott. Már a felmondás rémképe is felderengett előtte. Lelketlen főnöke közli majd vele, hogy kirúgja, és kolléganői gyűrűjében hangosan olvassa fel az elbocsátás indokát: a leltározás során megállapítást nyert, hogy a kettes kasszából eltűnt a pitty (ez aztán micsoda itt? A pityegésnek ugyan mi köze köze a pasi hiányához?).
Otthon sem találta a helyét. Az oroszlánbőgéssel együtt hallgatott el a kulcs zörrenése a zárban, a másik pár cipő kopogása, a fürdővíz csobogása, miközben ő a fogát mossa, és a vasárnapi ebédfőzés háttérzajaként az újságpapír zörgése. Jucika belebetegedett, amikor az első együtt töltött karácsonyra kapott öreg rádió szánalmas pukkanással kimúlt, feladva a frekvenciák egyenjogúságáért folytatott küzdelmét (ezek szép dolgok, miért akar ennyire vicces lenni? Miért nem lehet normális, céltudatosan lefelé lejtő mondatokkal megfogalmazni, mi a nő baja? Miért érzi szükségét, hogy még egy mellékmondat, még egy mellékmondat? Ráadásul rossz mondatok, erőlködnek, humorkodnak kényszeresen).
Jucika októberben már erősen szégyellte magát. „A pittyegés a pénztárosnők munkaköri leírásának nélkülözhetetlen része” – bizonytalankodott. Már a felmondás rémképe is felderengett előtte. Lelketlen főnöke közli majd vele, hogy kirúgja, és kolléganői gyűrűjében hangosan olvassa fel az elbocsátás indokát: a leltározás során megállapítást nyert, hogy a kettes kasszából eltűnt a pitty (ez aztán micsoda itt? A pityegésnek ugyan mi köze köze a pasi hiányához?).
Otthon sem találta a helyét. Az oroszlánbőgéssel együtt hallgatott el a kulcs zörrenése a zárban, a másik pár cipő kopogása, a fürdővíz csobogása, miközben ő a fogát mossa, és a vasárnapi ebédfőzés háttérzajaként az újságpapír zörgése. Jucika belebetegedett, amikor az első együtt töltött karácsonyra kapott öreg rádió szánalmas pukkanással kimúlt, feladva a frekvenciák egyenjogúságáért folytatott küzdelmét (ezek szép dolgok, miért akar ennyire vicces lenni? Miért nem lehet normális, céltudatosan lefelé lejtő mondatokkal megfogalmazni, mi a nő baja? Miért érzi szükségét, hogy még egy mellékmondat, még egy mellékmondat? Ráadásul rossz mondatok, erőlködnek, humorkodnak kényszeresen).
A megváltás november táján érkezett. Jucika hitvesi szeretetének hiányától lesoványodott ura lógó fejjel álldogált a kettes pénztár mellett. Kosarából egy üveg méz került a futószalagra. „Régen szeretted az akácot!” – édesgette hitvese. „Sör?” – gyanakodott a tagadásban reménykedve Jucika. A lógó fej vízszintes mozdulatot tett, Jucika a méz után nyúlt. A vonalkódot hangos sípolással jelezte a gép.
Jelige: Beszély 4 pont
Jelige: Beszély 4 pont
Fogalmam nincs, mi itten ez a sok hitves-hitvesi, és bár figyelek, megközelítő elképzelésem nincs, mi volna a „kezdetben csilingelőnek tetsző bariton”. Különös bariton. Ugyanis a szerző a két szimbólummá emelt tartozék – pityegés és az elhajtott férfi – mögé Éva örök (és átkos) kíváncsiságát, tudásvágyát szorítja (milyen lehet a többi?). Profánabbul: a pénztárosnő dugni akar, mert. Nem derül ki, miért nem a férjjel, miért az öltönyös vásárlóval, a biztonsági őrrel, a hentesfiúval, egyebekkel. A balesetet, mármint hogy dugni akar, de azonnal, és tömegekkel, ráfogja a nyuszira (a sörre).
Közben minden homályban marad (Komjáthy Jenő). Annyit ismerünk meg a kalandokból, hogy voltak. Nem derül ki, pedig a novella alapját kellene képeznie, hogy a többszörösen elkövetett próbadugások miért nem feleltek meg az elvárásnak. Ugyanis – ha nem értem félre – a pillangó célja a pillangózás. Megtörténik, és visszalép molylepke változatba. Miért?
A párhuzamos motívumok életképesek, tudnak hatni, amennyiben lényegre mutató motívumok. De hogy mindösszesen annyit fecsegjen a felszín, hogy a férj lefogyott, lóg a feje, a nő meghízott, kevés. Nagyon kevés.
Aztán pedig, ha a fickó a mézből mézbort fabrikál otthon befőttesüvegekben, a pénztárosnőt ennek következtében újra elkapja a pillangózás, és a történetnek nincs vége, közben a sör is kisodródik a szimbólumrendszerből.
Onagy Zoltán
