Élveztem a kényeztetést, avval magyaráztam, jóvá akarja tenni a cirkuszt, és mivel a gyerektéma sem került szóba, gyanútlan voltam, mint a vágómarha.

Gyerekjáték – I. rész

Klikk-klikk, regisztrációs kód, kosárba, licit, számlaszám, oké, és mégis van,
a világot megveheted papucsban, fotelből. Az E-bay-ben leltem rá, este szoktam ott bogarászni, csak úgy, céltalanul, a használt vackok közt hirdették. Olcsó volt, és rém egyszerűnek tűnt. Szögbelövő. Alkalmas. Kipipálva. Nem hiszek a véletlenben, minden esemény, pillanat, logikus következménye az összes előzőnek, ergo, pontos tervezéssel és kivitelezéssel tökéletes eredmény érhető el. Tudom, mert ebből élek, menedzser vagyok.
Valahonnan régről felrémlik, állunk hajnalban nagyapa udvarán, párállik a lehelet, pálinkaszagú férfiak visító disznót döntenek hóra, a böllér fejéhez szorít egy kurta csövet, kattanás, elhaló hörgés. A kísérőszöveg szerint gyors és fájdalommentes. Humánus. Imádom ezt a szót, és éppen erre volt szükségem, nem vagyok vadállat, nem bírnék szenvedést okozni. Nem tudom igazából, mikor szenved az állat, láttam már bikaviadalt, meg elgázolt kutyát, maga után húzta beleit, nem látszottak boldognak.
– Ismered? – toltam Werner orra alá, amikor sikerült végre kettesben maradnunk.
Werner, Katrin apja, jogász, de mindenhez ért a kaszakőtől a chippekig és mindent jobban tud a másiknál, gyűlölöm is érte. Kicsit forgatta, ráncolta homlokát és köpte a választ. Felhúzta, elsütötte, pikk-pakk, gyerekjáték, pikk-pakk, dagadt az önteltségtől.
– Nem EU-kompatibilis – jegyezte meg tudálékosan. Újabb forgatás.
– Minek ez neked? – gyanakodva méreget.
– Teszteltelek – szabadkozom, hiú fasz, higgy nekem.
Persze bejött Katrin a babával meg Helgával, kivételesen jókor, és a baba átvette az uralmat. A szemünk fénye.
Katrin egy évvel volt fiatalabb, az egyetemen ismerkedtünk meg, Összeköltöztünk, de eszünk ágában sem volt házasságot kötni, ráér később. Gyereket vállaljunk, az szóba sem került, majd az egyetem után, mikor már lesz állásunk, egzisztenciánk. Azután rendre közbe jött valami, valami fontosabb, nem volt idő gyerekre, igazából nem is hiányzott. Tele voltam ambícióval, a munkám nagyfokú mobilitást kívánt és az összes időm lekötötte a verseny, ha megállsz, öten állnak a helyedre, nem vagy nélkülözhetetlen, nap mint nap igazolnod kell, rád van szükség, te vagy képes egyedül a  feladat megoldására. A második hely semmit sem ér, még hogy a részvétel a fontos, baromság. Utaztunk, síeltünk, kiállításokra, színházba, koncertekre jártunk, egyre drágább öltönyeim és autóim voltak és egyre kevesebb hajam. Évente két alkalommal meglátogattuk szüleim az aggok házában. A professzornegyedben béreltünk lakást, pince, garázs, kerthasználat, kilátás a Belvárosra. Nem állítom, hogy alkalmanként nem léptem félre, egy-egy kolléga, üzlettárs, futókapcsolatok, protokolldugások fű alatt, diszkréten, nem tulajdonítottam az egésznek túlzott jelentőséget. Elégedett voltam a teljesítményemmel, ez járt nekem, megdolgoztam érte.
Katrin nem panaszkodott, egészen tavalyig. Lassan kapaszkodott felfelé a könyvtárban a ranglétrán, pedig már azt is megengedhettük volna magunknak, hogy karrierépítés helyett otthon maradjon. Először elsiklottam az árulkodó jelek felett, magazinok a nappaliban vigyorgó babákkal a címlapon, megjegyzések a kollégák gyerekeiről, meghívás keresztelőre. Werner és Helga persze adták a lovat alá, hogy mire vár még, kifut az időből, mi lesz velük unoka nélkül, meg babázhatnának. Azok az alattomos megjegyzések az orvosi vizsgálatról, meg a tudomány állásáról, még az örökbefogadással is előjöttek,
Egy pénteki vacsoránál, istenien főz el kell ismernem, váratlanul felborította a poharat, nem is jött ki a vörösbor a terítőből és a lasagnára borult zokogva, hogy gyereket akar, már 35 éves, megígértem régen, meddig várjon még?
Megkeseredett a chiaretto a számban, utálom, ha valaki sírással zsarol, az erkölcstelen, visszakérdeztem, miért nem jó neki így? Hülye kérdés volt, olaj a tűzre. Veszekedtünk, talán először a kapcsolatunk alatt.
Pár napig kicsit feszültebb voltam a cégnél, nem az a megszokott vicces, mosolygós, segítőkész ,,Kerl”, akinek ismertek. Katrin hűvös volt, de csak egy hétig talán, majd váratlanul szenvedélyessé vált az ágyban, néhány olyan figurával lepett meg, amit ki nem néztem volna belőle. Nálunk meg volt a szex ideje, heti rendszerességgel két alkalom, ezt most totálisan felborította, izgató fehérneműket vásárolt, vörösre festette haját, előfordult, egy szál parfümfelhőbe burkolva tepert le az előszobában, a cipőmből sem bújhattam ki. Élveztem a kényeztetést, avval magyaráztam, jóvá akarja tenni a cirkuszt, és mivel a gyerektéma sem került szóba, gyanútlan voltam, mint a vágómarha.
Azután beütött. Katrin rendre vacsorába csomagoltan adta be a pirulát, ne fájjon, pároltspárga hollandi szósszal, levegőn szárított leheletvékonyra szelt Serrano sonkával, Rosé de Provance, a kedvencem, fölötte a gyertyafényben úgy ragyogott, ahogy Georges de La Tour képén a Szűzanya, és akkor rájöttem.
Vesztettem. Nagyot nyeltem, letettem a villát és a lehető legnyugodtabb hangon megkérdeztem, mikor jön a baba?
Szó nélkül nyakamba borult. Jó vagyok a szakmámban, tudom, ha vesztésre állunk, akkor kell nagyvonalúnak látszani. Beleegyeztem.
Végzetes hibát követtem el. Lakásunk varázsütésre átalakult, a sarokszobából gyerekszoba lett, megtömve babaruhával, gyerekjátékkal, kisággyal. Katrin duplájára dagadt, csak zabált, örökké mozgott az álla, mint a dugattyú és visszatértünk a heti kettőre. A kis dög, még meg sem volt, máris átvette a hatalmat. Werner és Helga kitüntetően szívélyessé vált, Helga rendszeresen megcsókolt egyre sűrűsödő látogatásaik alkalmával, Werner hátba veregetett, meg tudtam volna ölni őket.
Úgy éreztem, mintha fojtogatnának, és nem sok időm maradt, ha ki akartam húzni a fejem a hurokból. Számolni kezdtem. Ha most szakítok, nem úszom meg az apasági pert, élettársi kapcsolatunk ennyi idő után, akár házasok lennénk, és Werner a legdörzsöltebb jogászok közé tartozik, kapásból kicsinál.
Ráteszik a kezüket mindarra, amit elértem, amiért évekig tanultam, gürcöltem, tűrtem, vigyorogtam és odatartottam a seggem. Futólag eljátszottam valami fatális baleset ötletével, de az ilyen váratlan baleseteket alaposan elő kell készíteni és nincs helye az amatőrködésnek.
Végül is három dolog miatt halasztottam el az azonnali, radikális megoldást. A baba születésével Katrin, Werner és Helga megkapja, amit akartak, visszanyerem eredeti pozícióim. Másrészt, teljesen lekötötte időm új termékünk reklámhadjárata, a piac megpuhítása, tengernyi munkám feküdt benne. Harmadrészt Jasmin.
A nyáron került a céghez, igazi szőke, nyúlánk, nagyon fiatal, nagyon határozott, imponált a céltudatossága, hamar tudomásomra hozta mit akar. Engem. Szöges ellentéte volt Katrinnak, kihívó, könnyed, sportos és nem várt tőlem gyereket. Kis lakást bérelt a külvárosban, oda jártunk fel alkalmanként vagy bent maradtunk az irodában egyeztetni a fejlesztés részleteit. Több ,,halaszthatatlan“ feladatom lett szoros határidővel, túlóráztam, sőt, hétvégén is be kellett mennem. Katrinnál némi komplikációk léptek fel, egyhetes kórházi megfigyelés után Helga hozzánk költözött az utolsó két hónapra, meg majd a rá következőre. A vér megfagyott bennem a gondolatra, azután rájöttem, kezemre játszik, még kevésbé fogok hiányozni otthon. Látóterüket a jövevény érkezése fedte le, engem szinte észre sem vettek, ha ritkán velük voltam. Én is kezdtem elfelejteni őket, talán mert egyre több időt töltöttem Jasminnal. Úszni jártunk meg szaunába, felfedeztem mennyire fontos a kondícióm, koleszterinszintem és a külsőm. Úgy készültünk a karácsonyra, mintha csak a kettőnkké lenne, apró, giccses és felesleges ajándékokat vettünk egymásnak, forralt bort ittunk a Weinachtsmarkt-on Bacardi Kirsch-sel, félméteres kolbászt ettünk, csupa mustár lett a felöltőm az embertelen lökdösődés közben.
A baba azonban nem bírta ki karácsonyig, és két nappal szenteste előtt hivatalosan apa lettem. Mondanom sem kell, hogy kislány lett, a nagyanyja után Camillának nevezték, nem volt ellenvetésem, részletkérdés. Akkor sem támadtak fel bennem apai érzések, mikor először nyomták a kezembe. Ez a löttyedt, rózsaszín húsdarab szorít partvonalra? Szuper! Nem tudod, kivel kezdtél… De mosolyogtam, fülig érő szájjal, ahogy az újdonsült idiótáknak illik, akik nem tudják mi vár rájuk. Pillanatokon belül világossá vált, hogy a ,,Mein Baby“ végérvényesen átírta az alá-fölé rendeltségi viszonyokat,   csúcsragadozóból a biológiai lánc alján találtam magam. Csendben legyél, alszik a baba, csikar a baba hasa, büfizik a baba, büdös a baba, pfuj. Különb extrákkal felturbózott kocsija volt, mint a BMW-m.
A tököm is szegre akaszthattam volna, Katrin a szülés után két hónappal csak véletlen szerűen eresztett magára, és mintha közben ott sem lenne, hát én sem erőltettem, Jasmin tökéletesen megfelelt.
Arra a meggyőződésre jutottam, minden helyre billenne körülöttem, ha nyomtalanul eltünnének, Jasmint nem avattam be terveimbe, csak sejtettem vele, hamarosan szabad leszek. Sorra végig vettem az összes lehetőséget. A kulcskérdés: mi legyen a testekkel? Nincs test, nincs bűntény. Nem akartam bűntényt, mert akkor bűnös is van, meg felelősségre vonás, és szentül meg voltam győződve, már éppen eleget bűnhődtem. El fognak utazni. Nyomtalanul.
Mintha nem is lettek volna. Az eszközt is megleltem. Az időpontot júliusra tettem, a szomszédok szabadságra utaznak, sőt, Werner és Helga szintén befizettek egy olasz útra. A hónap elejére eső vállalati buli is éppen beleillett a tervembe. Már csak a részletek finomítása volt hátra. Egyik nap pár guriga erős műanyagzsákkal állítottam haza, máskor néhány flakon tisztítószert és savat hoztam, ásót, fűrészt egy távoli OBI-ban vettem, mindenhol készpénzzel fizettem, az egész takaros készletet a pincében tároltam.