A férfi, a köves az arcába röhögött, a többi vele tartott. A srác érezte, hogy nedvesedik a tenyere. Rettegett. Reszketett. Verekedett már nem is egyszer, de ilyen helyzetben még nem volt. Ennyire beszorítva a satuba. Bármit mond, azért kórházkészre verik.

Csapat csak egy van

Utólag visszagondolva minden olyan valószerűtlennek tűnik a számára. A büszkeség, ami a mellét repeszti, mégis az egyik bizonyosság arra, hogy mindaz, amire emlékszik, megtörtént vele aznap éjjel. Más lett utána. Férfi. Erős kezű és akaratú, magabiztos hím.

A lány kinn lakott a faszba’. A srác még csak egy hete ismerte. Utaztak az utolsó metrón kéz a kézben, és hallgattak. A lány mosolygott, a srác őt nézte, és közben azt érezte, nedvesedik a tenyere. Máskor nem szokott ez történni, gondolta. Most viszont izgult. A lány nem engedte el a srác hideg nyirkos kezét, tartotta tovább a magáéban. Nem enyhített a fogáson. A srácnak ez tetszett. Őszintén szólva, minden nagyon tetszett neki a lányban.
„Igazi finom kis csaj”, fényezte őt a haverjai előtt. „Hamvas bőrű, romlatlan kis gimnazista”, tette hozzá gyorsan, ordenáré hangsúllyal, majd felröhögött, szinte nyerített. Haveri körben így volt szokás. Úgy ejtették a romlatlan szót, hogy csakis valami nagyon mocskosat jelentsen.
A srác nem merte bevallani, hogy még semennyire sem jutott a lánynál, meg sem csókolta. Csak fogta a kezét, puszit kapott, semmi több. Egyelőre ennyit lehetett. Elviccelte az ide vágó kérdéseket, homályosan válaszolt. Nem akarta, hogy tudják, majd aztán azt terjesszék róla a haverok, mekkora balfasz a nőkkel.
A lány megdolgoztatta a srácot, ő pedig rettentően taposott utána. Kellett a jó pont. Egész este lovagias volt és előzékeny. Igazi komolyférfi-alapanyag. Párnak való. Vitt a lánynak virágot, vett neki mozijegyet. Türelmesen végighallgatta a történeteit. Nevetett, ahol nevetni kellett, elkomorult, ahol meg arra volt szükség. Kicsit mesélt ő is. Érzékeny volt, megértő és felelősségteljes. Randi után hazakísérte, oda ki a faszba’, és remélte, a lány ezt is megjegyzi magának.
A srác a belvárosba akart visszajutni, és csak éjszakaival tudott. A megálló pár lépésre volt a lányék házától, egy másik utcában. A srác sietett. Kiért a sarokra, a busz pedig éppen akkor fordult ki a megállóból, hátra se pillantva. Az orra előtt. A menetrend elszomorító volt: következő járat ötven perc múlva. A srác végignézett a kétsávos, és nappal talán forgalmasabb utcán, de nem sok látnivaló akadt. Se éjjelnappali, se egy még nyitva tartó kocsma. Csak bezárt élelmiszerüzlet, sötét lakóházak, és kopár fényű utcalámpák. Kihalt külváros, élettelen, barátságtalan és idegen. Itt már minden és mindenki alszik. Nem tetszett neki. Talán, ha lesétál pár megállót, egyszer csak szembejön vele egy benzinkút, ahol sört vehet. Talán. Ha meg nem, akkor legalább halad előre. Ment.
Ment és a lányon töprengett. Most nem szerette. Férfi akart lenni mellette, és nem tudott. Úgy érezte, nem hagyja. Pedig már nagyon szívesen élt volna a jogával. Így nevezte magában a dolgot, a haverjaitól hallotta, és tetszett neki. Kifejezte számára a férfi és nő közti alapvető különbséget, mert pontosan kijelölte a helyeket. Igen! Dühösen arrébbrúgott egy követ, és utánanézett. Azt hitte, messze gurul. De pár méterre tőle megállt.
De szarul tolod a focit, haver.
A három férfi egy rövidárubolt előtt ült, a négy fokból álló bejárati lépcsőn, az utcalámpa fénye még épp elérte őket. Dobozos sört ittak, és egy üveg tömény is volt náluk. A srác megállt két lépésre tőlük. Három jól megtermett, testes férfi. Bikák. A kő az egyikük lába mellett hevert a porban. Nem lehetett eldönteni, direkt állította meg, vagy véletlenül a lábfejének ütődött. A srác úgy látta a férfin, mindegy neki. Ő állt föl először, aztán követték a többiek is, nem kapkodtak.
Megijedtél tőlünk, kisasszony, kérdezte a férfi, a köves. Társai csúfondárosan vigyorogtak, részegek voltak, az egyik igazított a melegítőgatyáján, a másik oldalra kiköpött. A srác be volt gyulladva, de azért megrázta a fejét.
Mi azér’ tudni szeretnénk, folytatta a férfi, hogy te ki vagy, meg hogy van-e jogod itt mászkálni.
A srác nagyon szerette volna kivágni magát valamivel, de mivel? A lányra gondolt. Lesz mit behajtani rajta. Vagy többet nem kíséri haza. Szóba sem áll vele. Csak élje túl ezt a hármat előbb. Arról dumáltak, úgy, hogy azért ő is hallja, hogy milyen szarul rúgott. Hogy aki ilyen szarul rúg, az nem közéjük tartozik. Nem is úgy néz ki. Kis pöcs ez.
Hirtelen indultak el felé, egyszerre lépett a három. A srácot meglepte a fürgeségük, már ott álltak az orra előtt, és ő meg sem mozdult, levegőt sem vett. Az egyikük megragadta a pólóját a nyakánál, jól megszorította az anyagot, és ő fulladni kezdett. De csak egy pillanatra, aztán enyhült a szorítás, fellélegzett. Elkezdte felfogni, mi történik vele.
Ha már ilyen nagy focista vagy, akkor mondjad szépen, kik a tieid...
A férfi, a köves az arcába röhögött, a többi vele tartott. A srác érezte, hogy nedvesedik a tenyere. Rettegett. Reszketett. Verekedett már nem is egyszer, de ilyen helyzetben még nem volt. Ennyire beszorítva a satuba. Bármit mond, azért kórházkészre verik.
Nem hallom, üvöltötte a fülébe valamelyik másik férfi, nem a köves. A srác erre mondott egy csapatot, amelyiknek kijárt a meccseire. Hátha. A köves azonnal tökön rúgta, alulról térddel. Tetőtől talpig elöntötte a zsibbadás. Arccal előre eldőlt, meggörnyedve. Közben csépelték. Hallotta a saját hangját, ahogy minden egyes ütésre-rúgásra fájdalmasan felsikolt. A földön ösztönösen az oldalára fordult, és begubózott, fejét a térdeihez szorítva, kezét a fejére.
Na most már aztán elég, rikoltotta egyszer csak egy hang a közelből, váratlanul berobbant a térbe, és azonnal útját állta minden további ütésnek. A srác rövid dulakodást hallott, aztán csend lett. Érezte, hogy valaki áll fölötte. Vagy ott valahol. A közelében. Óvatosan felnézett. A három férfi arrébb feküdt kiütve. Meg sem mozdultak.
Jól vagy, fiú, hallotta megmentője hangját a háta mögül. Furcsán hangzott a fülének. Búgott. Lágy volt, bizalmaskodott. Nem oda illett. A srác feltápászkodott a térdeire és megfordult.
Azt észre sem vette, hogy megmentője öt centivel a föld felett lebeg, annyira letaglózta az elé táruló látvány. Férfi volt az illető, keskeny bajusz futott keresztül a szája felett nyílegyenes csíkban. Mindene rózsaszín volt. A magasszárú, vastagtalpú csizmája, a testére tapadó, kapucnis gumiruhája, az álarca. Mellén egy hatalmas, csillogó flitterekkel körberakott G betű villogott. Fenekéből színes madártollak ágaztak elő, nyakából hosszú vörös boa lógott. Leereszkedett a srác mellé, a kezét nyújtotta felé. Ápolt volt, és finom. A srác rémülten elhúzódott tőle.
Mi vagy te, jesszusom, mi vagy te, nyögte.
Az idegen felemelkedett a levegőbe, a srác feje fölé, és tett pár látványkört. Közben mosolyogva nézett le rá, és integetett. A srácnak úgy tűnt, illegeti magát. Az idegen visszaereszkedett a földre a három alélt férfi és a srác közé.
Nevem Gayman, harsogta, Szuperhős vagyok. Ahol bántják a gyengéket, ahol felüti fejét az igazságtalanság és az agresszió, ott mindig dolgom akad!
De hát úgy nézel ki, mint aki most jön egy buzibárból, szakadt ki a srácból a kiáltás, hozzám ne merj nyúlni!
Gayman nem jött zavarba. Nyílt tekintetet vetett a srácra, hogy ne legyen félnivalója. Állt egyhelyben és tisztelettel várt. A srác farkasszemet nézett vele, kezével fegyver után tapogatózott. A szeme sarkából egyszer csak mozgást érzékelt, amihez se neki, se Gaymannek nem volt köze. A férfiak kezdtek magukhoz térni. Felültek és fogták a fejüket, halkan nyöszörögtek. Aztán meglátták a srácot, és előtte, nekik háttal, a különös alakot. Aki ártalmatlanná tette őket. Akinek a seggéből tollak meredeznek elő. Aki csak egy rossz buzi. Ugyanolyan összehangoltan rontottak rá, mint korábban a srácra. Csatakiáltást is hallattak. A szuperhősreflex nem hagyta cserben Gaymant, a levegőbe lökte magát a támadó ütések elől. Boája hosszan tekergett utána a levegőben, a srác utánakapott, és minden erejét összeszedve a föld felé rántotta. A meglepett szuperhős arccal előre visszazuhant. Egy üveg azonnal széttört a fején, amitől az eszméletét vesztette. Már magához sem tért miközben agyonverték. A férfiak úgy csépeltek, mint a gépek. A köves egy pillanatra megállt, és a srác felé fordulva mondta, gyere, ebből neked is jár, a srác pedig ment és kivette a részét.
Később, miután kifújták magukat, a köves feldobta, hogy nála otthon van még pár sör a hűtőben. Menjenek oda, de a srác is menjen, mert jógyereknek tűnik. Reggelig ittak. A férfiak megtanítottak a srácnak pár titkot, például azt, hogyan nyomja le könnyedén a legellenállóbb nőt is.