Órák múlva rémült üvöltés szakította meg a hegyek csendjét. A lent maradottak felkapták fejüket, és látták, hogy a magasból egy ember zuhan alá és a földre puffan. A véres hústömegben alig ismerték fel Fricit. A lányok sikoltozni kezdtek, a fiúk eszeveszetten rohangáltak. Amikor  sikerült annyira lecsillapodniuk, hogy értelmesebben tudtak gondolkodni, eldöntötték, hogy ketten elszaladnak a legközelebbi, tíz kilométerre levő faluba, és segítséget kérnek. A többiek pedig ott várnak, hátha időközben előkerül Ördög. Senkinek sem volt bátorsága a barlanghoz mászni.

A fényképezőgép

    Elgondolkozva bámultak a tűzbe. Néha félve felpillantottak a mozdulatlan fák között sötétlő foltra, aztán a lángokra meredve tűnődtek tovább. Félórával ezelőtt zengett a völgy a kacagásuktól, szájról szájra járt a pálinkásüveg, szisszenve pattantak fel a sörösdobozok, és egymás szavába vágva idézték fel közös élményeiket. Mikor viszont fényképezőgéppel a nyakában, tépett ruhában rájuk talált a félnótás Frici, és feldúltan az erdő felé hadonászott, mindenki lecsendesedett. Valamitől nagyon megrémülhetett, hisz nem tudott egyetlen értelmes szót sem kinyögni. Valamelyikük megjegyezte, hogy a sötét erdőben még egy erős idegzetű ember is képzelődik, hát akkor mit lehet elvárni egy Fricitől, aki fényes nappal is megijed egy mókustól? Eldöntötték hát, hogy egy kicsit ugratják a szegény fiút. A földre teperték és pálinkát töltöttek bele. Ő ellenkezni próbált, de a túlerővel szemben nem tudta magát sokáig védeni. Riadtan forgatta körbe a szemét, szaggatottan lélegzett és hallgatott. A fiúk vadállatok hangját utánozva üvöltöttek a fülébe, a lányok rikácsoltak és meg-megkarmolták. Frici rémülten tűrte, de néhány perc múlva ömleni kezdtek a szeméből a könnyek. Erre abbahagyták a kínzását. Erre ő óvatosan felállt, megtapogatta a fényképezőgépét, aztán eltűnt a sötétben. A többiek egy kicsit nevettek még rajta, aztán újra letelepedtek a tűz köré. Folytatták az ivászatot, de nem sikerült az előbbi jó hangulatot megteremteniük. Néhány üres szóváltás után egyikőjük arról kezdett beszélni, hogy gyerekkorában a nagyapjától hallott egy mondát egy környékbeli barlangról, melyet egy átok miatt lehetetlen megközelíteni, s a felkutatására indulók meghalnak vagy rejtélyes módon eltűnnek. Valami olyasmire is emlékezett, hogy az öregember szerint egyszer majd megtörik az átok, és azután az első, aki bejut barlangba, hatalmas kincsre tesz szert.
    Mindegyikőjük úgy vélekedett, hogy nem kell hinni a mondákban. Kis idő múlva az egyik lány eltávolodott a tűztől. A többiek néhány másodperc után meglepett kiáltását hallották. Lélekszakadva rohantak a hang irányába. Hamar megtalálták a lányt, aki egy közeli sziklás erdő felé nézett. A holdfényben, amerre Frici mutogatott, egy sötét övezetet fedezett fel a fák között. Akár egy óriási barlang is lehetett ott. Különös módon eddig nem vették észre a foltot. Szorongás vett erőt a fiatalokon, mely nem múlt el reggelre sem.
    Már virradatkor összecsomagoltak. A reggeli napfényben jól látták, hogy valóban barlang van a magas hegyen. Nem volt kedvük több időt ezen a helyen tölteni. Egyszer csak észrevették Fricit, amint feléjük kullogott, de hirtelen megállt, és az erdőt bámulta. Aztán a barlang felé vette az irányt. Óvatosan lépkedett, néha fényképezett is. Egyszer csak utána indult az atlétatermetű Ördög, a társaság vezéregyénisége. Hátraszólt a többieknek, hogy ha akarnak, induljanak tovább, de ő felmászik a barlanghoz. A többiek döbbenten néztek utána. Néhányan tartóztatni próbálták, de hasztalanul. Kis idő múltán eltűnt a szemük elől a két fiú.
    A fiatalok több órán át idegesen vártak. Egyszer meglátták a mászkálókat a barlang szájánál. Ördög leintegetett nekik, és kiabált is valamit, aztán eltűnt az üregben.
    Órák múlva rémült üvöltés szakította meg a hegyek csendjét. A lent maradottak felkapták fejüket, és látták, hogy a magasból egy ember zuhan alá és a földre puffan. A véres hústömegben alig ismerték fel Fricit. A lányok sikoltozni kezdtek, a fiúk eszeveszetten rohangáltak. Amikor  sikerült annyira lecsillapodniuk, hogy értelmesebben tudtak gondolkodni, eldöntötték, hogy ketten elszaladnak a legközelebbi, tíz kilométerre levő faluba, és segítséget kérnek. A többiek pedig ott várnak, hátha időközben előkerül Ördög. Senkinek sem volt bátorsága a barlanghoz mászni.
    A holttesttől néhány méterre egyikük felfedezte a fényképezőgépet. Ép volt. Odahívta a társait és kíváncsian bekapcsolta, hátha a képekről kiderül, mi történt Fricivel. Bár látták, hogy a féleszű többször is fényképezett, csak egyetlen felvételt találtak: Frici volt rajta, furcsán elcsavart fejjel, kétségbeesett arccal, tágra meresztett szemmel és kitátott szájjal. Vajon ki fotózhatta le így a fiút? Egyesek szerint egy őrült gyilkos, aki megkínozza és megöli a barlangba lépőket, és most elrettentésképpen ledobta a gépet is, hogy felhívja a figyelmet: így jár az, aki felmászik oda. Mások az átkot emlegették; volt, aki úgy gondolta, Frici fényképezte le magát véletlenül, amikor megrémült valamitől. Az egyik lány arra gondolt, hogy nem lehetetlen az sem, hogy a fiúról zuhanás közben készült a felvétel; talán a gép nekiütődött valaminek, megnyomódott az exponáló gomb, és véletlenül pont a halál tudatától eltorzult arcú Fricit kapta lencsevégre.
    Aztán sokáig Ördögről beszéltek. Aggasztotta őket a sorsa. Térerő nem volt, úgyhogy felhívni nem tudták, és babonás félelmük nem engedte, hogy a keresésére induljanak. Nyugtalanul vártak hát, míg megérkezett egy helikopter néhány orvossal. Mire azok megtették a szükséges intézkedéseket, megérkezett egy csapat mentő és rendőr is, akik az autóút végétől gyalog tették meg az idáig vezető utat. A helikopterrel elszállították a holttestet, miközben az ott maradó rendőrök a fiatalokat kérdezgették. A fiatalok mindenről részletesen beszámoltak, a fényképről is említést tettek, ám amikor elő akarták venni a gépet, nem találták sehol. Hosszú, eredménytelen keresgélés után elindultak a három-négy kilométerre leparkolt mentő- és rendőrautók irányába. Eközben egy csapat hegyimentő elindult a barlang felkutatására. Rövid időn belül csend borult a völgyre.
    Néhány nap múlva egy másik csoport fiatal táborozott le azon a helyen. Este tábortüzet gyújtottak, énekeltek, ettek és ittak, gyakran hatalmasakat röhögtek. Egyszer csak egy emberi alak imbolygott feléjük a sötétben. Mihelyt a tűzhöz ért, látták, hogy rongyai edzett izmokat takarnak. Nyakából fényképezőgép lógott, szeme eszelősen villogott. Szótlanul a közeli erdő felé mutogatott, majd tovább-bandukolt az éjszakába.