Talán tudta, hogy ha a férfi továbbmegy, nem tudott volna másnap a leendő férje szemébe egyenesen belenézni. Nem lett volna tiszta a tekintete. … Van valami sorsszerű abban, hogy pont tegnap este vetődött fel, hogy milyen gondolatai voltak akkor, azon a sorsfordító éjszakán. Mindketten az aktuális kapcsolatukba léptek frissen, üdén, ő végleg, Darázs futólag. Nem gondolta volna, hogy belemenne egy utolsó éjszakába. Bezzeg a férfiak hangoztatják, hogy a női nem a talán, a talán az igen, az igen pedig lehetőleg a totális beleegyezés filozófiai kategóriája.

Az ujj

„Mi a neve a két főszereplőnek?” Legyen mondjuk Bedy és Darázs. Egész jó nevek. „Mi a helyszín?” Egy albérlet, mely Budapesten volt a tizenegyedik kerületben, a Szent Gellért tér és a Móricz Zsigmond körtér között. Egész jó helyen volt a szoba, közel a villamosmegállóhoz. Milyen sokszor otthagyta a szívét, amikor elment a saját albérletébe. Páran úgyis összekeverik a nagy kontinensen Bukarestet Budapesttel. De neki Budapest a csúcs. Ehhez a városhoz kötődik a szabadság, a szerelem, az élet, a boldogságkeresés tekintetében. „Hogyan kerültek ebbe a városba?” Darázs ott tanult, ő pedig ott lett dolgozó nő. „Hol ismerkedtek meg?” Természetesen az interneten. Manapság ott kötődnek a kapcsolatok. A gyerekek szerint ő egy őskövület, viszont ő lélekben még mindig 22. Meghívhatná már valaki egy kávéra. „Mit nem mondott el Irma?” Hogy talán még mindig szerelmes belé. És az érzés még mindig ott motoszkál benne, mely talán szerelem, vagy csak az emlékezet játszik vele a szép emlékeket tartva a felszínen. Nem tudni. Ismeri a férfi is ezt az érzést, és csak nem akarja, hogy a nagy motoros, agglegény, csajozós páncélját bárki feltörje, és nyuszinak titulálja. Ezért él még mindig az anyjával. A múltkor szép virágot kapott tőle. Milyen boldog volt!… Az osztály olvas, miközben kinéz az ablakon, látva a helyet, ahol a fiatalok folyton megszegik a szabályokat. Süt a nap.
…
„Hogyan idézik fel a szüreti bál emlékét?” Ezért különbözik a nő és a férfi. Mindkettőnek más az emlékanyaga. Más a fontos. Más a lényeg. Más az élet. „Miért nem mondta el Irma Kálmánnak, hogy férje és gyereke van?” Tudván tudja, és mégse lép. Ha azon az estén, ó Istenem, azon az estén… Milyen bolond volt. Ha ráugrik, akkor nem marad benne az az állandó vágyakozás. Pedig hogy bizonygatta a vele szembe ülő, cigiző csajszinak, hogy mennyire nem érez már Darázs iránt semmit. Ott és akkor forró volt az ujja. Incselkedve felhúzta a hasán a pólót, miközben a földön feküdt, és próbálta bámulni a képesdobozt. Mi is ment a tévében akkor? Már nem is emlékszik. Arra igen, hogy a legszívesebben ráüvöltött volna Darázsra. – Ha abba mered hagyni…! – Szóban tiltakozott, cikáztak gondolatai, nyögött egy nagyot, és halk, fűtött hangon figyelmeztette Darázst: ha továbbmegy, nem vállal felelősséget a tetteiért. Abbamaradt a forróság. Lehűtötte magát, majd figyelte a csendet, mikor hall egy apró neszt, ami arra utal, hogy a másik legyőzni azt a 30 centis szintkülönbséget, ami az ágy és a föld között van. Erre Darázs lovagiasan átadta az ágyat, aludjon rajta ő. És talán arra gondolt, hogy neki könnyebb lesz legurulnia a földre, megtenni a lépést, átadva neki a szerva lehetőségét. Állandóan visszadobja a labdát, az „én nem árulom el, hogy mit gondolok”-feleselés már az agyára megy. Bármikor beszélgetnek emesenen, soha nem ad semmire konkrét választ. Igaz, önmaga sem, mert nem kellene, hogy a másik felhasználja valamikor. Főleg a mai korban, amikor bármilyen férgek lephetik el az ember számítógépét, ezért nem is menti a beszélgetéseiket. Túl pikánsak, és a szex állandó téma. Pedig megtehette volna. Miért nem tette? Másként alakult volna az élete.

„Miért van rossz hangulatuk ezen az estén?” Talán tudta, hogy ha a férfi továbbmegy, nem tudott volna másnap a leendő férje szemébe egyenesen belenézni. Nem lett volna tiszta a tekintete. … Van valami sorsszerű abban, hogy pont tegnap este vetődött fel, hogy milyen gondolatai voltak akkor, azon a sorsfordító éjszakán. Mindketten az aktuális kapcsolatukba léptek frissen, üdén, ő végleg, Darázs futólag. Nem gondolta volna, hogy belemenne egy utolsó éjszakába. Bezzeg a férfiak hangoztatják, hogy a női nem a talán, a talán az igen, az igen pedig lehetőleg a totális beleegyezés filozófiai kategóriája. Az mostani eszével nem kellett volna ennyire ellenállnia.

„Jogos-e Kálmán szemrehányása? Indokolt volt-e, hogy Irma nem mondott el mindent?” Kíváncsi rá, hogy mit fognak a gyerekek válaszolni erre a kérdésre. Vajon előjön az összes lehetséges verzió? Kik fogják Irma pártját állni? Ha elmondaná nekik, hogy milyen gondolatai vannak, vajon megértenék-e?
…
„Van-e jó megoldás számukra? Mi lenne az?” Megoldás? Elszállt 8 éve. Tettetésben, álarcban. Az éppen aktuális mások által elvárható viselkedés álarca mögé bújik az ember, a lehetőséget keresve, semmiképpen sem lehajtott fejjel. Bátran nézve a cél felé.

„Régebben ritkaság volt, hogy házasságkötés nélkül éljenek a fiatalok. Napjainkban számos ifjú pár él együtt törvényes házasság nélkül. Kinek mi a véleménye erről?” Már megint egy olyan kérdés. Vajon hányan fognak a papír ellen ágálni? Darázs sem akarta lekötni magát. Pedig a mai eszével nem is firtatta volna ezt a kérdés, belevetette volna magát az életbe…  Fiatalság = bolondság. Ha most eljönne és elvinné a motorjával, bezzeg nem mondana nemet. „Mi kell a jó házassághoz? Csak szerelem? Megértés? Hasonló gondolkodásmód? Szerelem és türelem?” Szerelem biztosan.

Ő tudja: egy ujj. Egy olyan ujj, amely továbbmegy a hason, és olyan emberhez tartozik, aki tudja mitől döglik a légy. Tudja, mit fog másnap beszélni. És nem bújik álarc mögé.

Ezzel felvette a tanár álarcát.
 – Ennyi idő elég volt a novella elolvasásához. Mi a neve a két főszereplőnek?