Látja a beteg arcán a rémületet. Már számtalan változatban látta ezt. Látja, hogy a beteg rémült szeme kék, ahogy a fiának is. Erről eszébe jut, hogy hamarosan kimennek a városon túlra. Ahol legutóbb a feleségével végre egyezségre jutottak: Pont a Duna partján annak a kis dombnak tetején fogják felépíteni a házat! Ekkor hirtelen valami megmozdul benne.

Zuhanó ovál-arányossági tényező

Van egy új város a Duna partján. Él benne egy orvos. Erdélyből jött át tíz éve.
Ebben a tíz évben megbecsülést szerzett, aneszeteziológia- és intenzív terápiás szakvizsgát, egy új kocsit, egy feleséget és a kisfiát, aki most két éves. Kék szemű, szőke hajú kisfiú, mindig tele a szája újabb és újabb szavakkal vagy valami játékkal. A kedvenc képeskönyve a vonatokról szól. Vannak benne képek a legmodernebb francia és német fejlesztésű mozdonyokról, a világ leggyorsabb japán vonatjáról, az új tibeti magasvasútról, és természetesen a világ első és legrégebbi mozdonyáról. Van fából vonatos építője is. Nagyon szereti. Kicsi gyereklelkében azok a legboldogabb pillanatok, amikor az ő hatalmas, erős és mindentudó apjával felépítik a legkacskaringósabb vagy a leghosszabb és legvégtelenebb vonatpályát. A kisfiú most éppen otthon ül a földön. Kivételesen nem beszél, hiszen előtte a könyv, akarom mondani A KÖNYV, és az egyik famozdonnyal a szájában a piros mozdonyt nézi, amint az sebesen rohan át a lap jobb oldaláról balra.
Az anyja készülődik. Mindjárt lejár a férjének, az orvosnak a műszakja a kórházban és együtt elmennek megnézni azt a telket. Most az eladók is ott lesznek. Két éve tervezik, hogy építkeznek. Szeretnék a szőke kék szemű kisfiút egy normálisabb helyen felnevelni.
Az anya a kisfiú innivalóját pakolja a konyhaasztalon. Ekkor észreveszi, azt a pályázatos papírt, amiről a férje annyit beszélt mostanában. Amit ma estig kell postára adni.
Az orvos a műtőben van. A ma reggeli karambol utolsó, „könnyebb” sérültjét készülnek operálni. Az orvos nem tudja, hogy a beteg hazudott neki: narkomániás. Már mindenfélét kipróbált. Tegnap például boldog, önfeledt izgalommal vette magához élete második LSD bélyegjét. Az orvos még nem tudja, hogy nem vette észre a beteg EKG-ján azt a apró jelet, ami olyan diszkréten megbújt a sok kriksz-kraksz között. Ami egy veleszületett szívrendellenességre utal.
Az orvos nem tudja, hogy hamarosan megöli a beteget. Ugyanis, a két imént említett tényező egy megállíthatatlan gyorsvonat eltökéltségével hamarosan viharos interakcióba kezd az altatás során alkalmazott gyógyszerekkel.
Az asszisztensnő vénát szúr a beteg kezén. A beteg rémült. Reggel még minden kerek volt. Ébredéskor érezte, hogy ez a cucc sokkal jobb volt, mint az előző. Most pedig itt fekszik, és olyan történik vele, ami fölött már nincs uralma.
Az orvosnak most elkalandoznak a gondolatai. Látja a beteg arcán a rémületet. Már számtalan változatban látta ezt. Látja, hogy a beteg rémült szeme kék, ahogy a fiának is. Erről eszébe jut, hogy hamarosan kimennek a városon túlra. Ahol legutóbb a feleségével végre egyezségre jutottak: Pont a Duna partján annak a kis dombnak tetején fogják felépíteni a házat! Ekkor hirtelen valami megmozdul benne. Eszébe jut, hogy otthon hagyta a CMU-s pályázati nyomtatványt. Ez nagyon fontos. Ma estig kell postára adni. És ez a karrierjének egy újabb sarokköve lesz.
Az orvos beadja a betegnek az első injekciót.
A felesége ezalatt az új kocsiba rakja a gyereket. Beszíjazza a gyerekülésbe, közben a kisfiú rávigyorog tele szájjal, ahogy szokott.
– Megyünk apához gyorsan-gyorsan vonattal! – és megsimogatja az anyja arcát a nyálas játékvonattal.
Elindulnak. A vasút felé mennek, mint mindig. Lenne rövidebb út is. De a kisfia nagyon szeret átmenni a síneken. Ha közben megállítja őket a sorompó, akkor alig lehet vele bírni. Csak nézi hangos mámorral, ahogy elrobog előtte az a rengeteg erő!
Szerencséjük van. Pont előttük megy le a sorompó. Hiszen az a legjobb, amikor első sorból nézhetik, ahogy elmegy a vonat! Nem ám az, mikor előttük áll egy hatalmas teherautó és a kisfia alig lát valamit hátulról az apró gyerekülésből. Sőt!  Az lenne a legeslegjobb, ha egy hosszú tehervonat lenne mindenfélével megrakodva!
Még nem látni, nem hallani semmit.
Az orvos eközben a homlokát törli. Az immár holt testet kitolják a műtőből. Ez volt az első, aki a keze között és vélhetően a keze által halt meg. Hirtelen minden lelassult és ólómnehéz lett. Az orvos tétován megy az öltöző felé. Nem tudja hol van, nem tudja mit csinál. Csak a rutin mozgatja, ahogy leveti a műtőbéli kék ruhát. Meztelen karjával a kinti fehér, tiszta ruha után nyúl. Ekkor valahol a közelben egy csomó fémműszer hangos csattanással földre ér.
Még nem tudja, hogy a kisfia és a felesége éppen ekkor farkasszemet néz a közeledő vonattal.
Ugyanis az imént tolta át a sorompón, be a sínekre az új kocsit egy kopott féktárcsájú teherautó.