Az este baromira kirúgtak a hámból. Frankó kis összeröffenés volt. Most azonban a háta közepére kívánta a puccos vendégsereget, de azért bűntudatosan igyekezett jó képet vágni.

A gyöngyszem

A péntek esték sérthetetlenek. Már reggel vidámabban ébred, mert tudja, hogy délután öt órakor, ha törik, ha szakad, befejezi a munkát, és indulás az uszodába. Indulhatna előbb is, hiszen saját maga főnöke. Na persze, azért nem kell őt irigyelni, gályázott és gályázik eleget, villanyszerelő az eredeti szakmája. A semmiből építette fel a vállalkozását. Eddig egészen jól ment, most egy kicsit húzósabb. Kevesebb a lóvé, már így is többen lógnak a cégnek, és ki tudja, mit hoz még a válság. Hanem az uszoda akkor is jár! Na nem mintha olyan nagy sportember lenne. Sőt, az igazat bevallva, úszni nem is szeret. De péntekenként ott vannak a haverok a szaunában, megy a dumaparti, aztán együtt indulnak haza, útba ejtve a Sarki rókát. Ez Vili kocsmája. Itt legurítanak egy-két sört, mert a folyadékveszteséget, azt ugye, pótolni kell. Persze, az asszony balhézik, hogy későn ér haza. De hát ennyi neki is jár! Attól, hogy fölvitte az Isten a dolgát, még jól megvan a régi haverokkal is. Józsi taxis, Lali karosszériás, Satya hentes. Ez az ő ökör-körük, ahogy heccesen mondják. Lalival még gyerekkorukban együtt rúgták a bőrt a grundon, a többiekkel itt jöttek össze, az uszodában. Amióta nekik jobban megy, az asszony állandóan szívózik, ám ő ebben az egyben hajthatatlan. Egy héten legalább egyszer időt kell szánni az egészségre.
A péntek estéket utálta csak igazán. Erre a napra semmiféle programot sem szervezhetett. Délelőtt általában elugrott a fodrászhoz, hogy hétvégére rendben legyen a frizurája. Vásárolt is egy-két dolgot, aztán elszámolt a bejárónővel, összeállította a szombat – vasárnapi menüt. Megtehették volna, hogy étterembe járnak, de a férje ragaszkodik a főztjéhez. Olyan húslevest, mint te, senki sem tud készíteni, anyukám! – szokta mondani, ha udvarlós kedvében van. Hazudna, ha azt állítaná, nem esik jól az elismerés. Szívesen kísérletezget is az ízekkel, amióta a fiuk kirepült, úgyis több ideje akad. Egyébként el tudja ő magát foglalni, ott van az alapítványi munka, esténként színház, koncert, bridzsparti. Végre befogadta őket a társaság! Bár a párja nem szereti az új barátokat. Felfújt hólyagoknak tartja őket, akik csak adják a bankot, ahogy ezt egyszer- kétszer kifejtette, - még szerencse, hogy csak neki. Ahelyett, hogy örülne a megtiszteltetésnek. Talán ha sikerülne a régiek köréből kivonni… Eddig sajnos hiába is próbálkozott. De majd most! Előre örvendezett a jövő hét végének.

Útban az uszoda felé azon agyalt, hogyan tudná megoldani, hogy mégis eljöjjön a jövő héten. Van ugyanis egy felújítás vidéken, aminek épp’ a végére értek. Most adódott egy-két probléma, na ezért kell lemennie, lendíteni a dolgon, meg az ellenőrzés sem árt. Szerdán megy le, remélhetőleg pénteken már jöhet vissza.. Bár, derült föl az arca, ha délben meg tud pattanni, még éppenséggel… De akkor egészen biztosan kiakad az asszony! - sóhajtott magában. Igaz, szombaton nagy vendégség lesz náluk, az ő születésnapi partija, ennek a szervezésével úgyis el lesz foglalva a neje. A nagyarcú vendégek közé persze nem fértek be a régi barátai, no nem is akarta volna, hogy eljöjjenek hozzájuk. Ciki lenne. Biztos volt abban, hogy nem éreznék jól magukat a nemrég felújított, drága lakásban. Nehezen ismeri be, de ő maga is a kert végében lévő kis házat bírja leginkább. Annak idején ezt vették az akkor még peremkerületnek számító, mára igen menővé vált városrészben. S bár elé felépítette álmaik kéróját, a kis házat nem volt szíve lebontani. Most ugyan raktárként használják, de ő csak menedékháznak hívja. Furcsa, de mint raktár is sokkal spécibb, mint a drága bútorokkal telizsúfolt, flancos nappali. Szóval, hivatkozhat arra, hogy a haverok is fel akarják köszönteni… Elvégre nem mindennapi évforduló előtt áll. Ez lesz az ötvenedik születésnapja.

Most nem bánta, hogy az ura magára hagyja. Rengeteg elintéznivalója van. Mindent jó előre megszervezett. Még szerencse, hogy a párja nem hallgatott rá és nem bontatta le azt a vacak szoba-konyhás kis házat a kert végében. Azt ígérték, három nap alatt meglesznek a munkával. Nem kell nagy átalakítás, elég jól rendben van minden, az egykori konyha tökéletesen megfelel a célnak. Az asszony nagyon büszke volt az ötletére. Két legyet egy csapásra… Most még az is kapóra jön, hogy a férje pénteken csak későn ér haza. Persze, ezt nem mondta neki, sőt! Amikor a férfi bűnbánó arccal előadta, hogy vidékről egyenest az uszodába megy, nos, hát eljátszotta a haragszomrádot, de végül nagylelkűen beleegyezett. Pénteken estére, remélhetőleg, mindennel elkészülnek. Szombaton délelőtt az ura még biztosan bemegy az irodájába, délután meg már érkeznek a vendégek, és akkor… jöhet a meglepetés!

Az este baromira kirúgtak a hámból. Frankó kis összeröffenés volt. Most azonban a háta közepére kívánta a puccos vendégsereget, de azért bűntudatosan igyekezett jó képet vágni. Az asszony nagyon készül, az már biztos. Úgy tippeli, újabb utazás lesz a meglepetés, évek óta ez az ajándék, bejárták már a fél világot. Pedig ő leginkább meglógna néhány napra, és nyugodtan horgászna a Tisza-tónál, mint régen, amikor még nem ment ilyen jól. Ez azonban az asszony szerint nagyon snassz, Dél- Afrikánál alább nem adhatják. Lehet, hogy az idén az Antarktiszon kötnek ki, csak hogy a felesége túllicitálja kedvenc görényarcú barátnőjét… Nagyot sóhajtott. Megérkeztek az első vendégek.

Fantasztikus volt! Remekül sikerült a parti, hát még a meglepetés! Az aztán igazi volt! De tényleg! A főosztályvezetőék egészen elsápadtak az irigységtől. Mások elismerően bólogattak, gratuláltak, Mia, a legjobb barátnő viccesen megjegyezte, hogy egy bizonyos életkor után az egészség minden pénzt megér, és micsoda nagyszerű feleség az, aki így gondoskodik élete párjáról. De látszott az elképedés az ura arcán is! Hát igen, büszke lehet magára.

Amikor felesége a kis ház felé terelte a vendégsereget, a szíve mélyén jeges gyanakvás kezdett ébredezni. Aztán kinyílt az ajtó, és láthatóvá vált a meglepetés. A szauna. Gyönyörű, kényelmes, mindennel fölszerelt. Hozzáillő, stílusos, fa merülődézsával. Azt hitte, rosszul lát, többször is megdörzsölte a szemét. Mindenki ünnepelt. Az asszony a győztesek büszke tekintetével fogadta az elismeréseket, ő pedig igyekezett összeszedni a döbbenettől szétesett arcát. Neje elégedetten kifejtette, hogy ezentúl nem kell másokkal szorongania a szaunában, minden nap használhatja, és el sem kell mennie sehova. Ő bánatában szólni sem bírt, bár a többiek ezt a meghatottság jeleként értelmezték.
– Egy ilyen feleség igazi gyöngyszem! – veregették vállon az újdonsült barátok, s ő arra gondolt, hogy a gyöngyszem méltó helye egy kagyló lenne, valahol a tenger mélyén, egy csodás, és főleg messzi sziget partjainál.