Regi, miután a nagy falitükörben tüzetesen megvizsgálta, hogy alakja tegnap óta sem változott, bizarr gondolatra jutott: felveszem az egyetlen sárga miniszoknyámat a fekete toppal. Vasárnap reggel úgysem járnak a villamoson olyanok, akiknek éppen az én zongoralábaim tűnnének fel. Ugyanis Regi, 16 évesen, kisebb tragédiaként élte meg, hogy szép arcát, fejlett idomait tökéletesen elrontják karcsúnak nem mondható bokái. Azt már megtanulta, hogy a fényképeken kicsit kifordulva, némileg oldalvást pózoljon, mivel így nem tűnt fel annyira az ominózus szépséghiba.

Lábcsók

Fülledt nyári reggel volt. Még éjszaka sem hűlt le a levegő, a flaszter masszívan tartotta a meleget. Regi, miután a nagy falitükörben tüzetesen megvizsgálta, hogy alakja tegnap óta sem változott, bizarr gondolatra jutott: felveszem az egyetlen napsárga miniszoknyámat a fekete toppal. Vasárnap reggel úgysem járnak a villamoson olyanok, akiknek éppen az én zongoralábaim tűnnének fel.

Tudniillik Regi – 16 évesen – kisebb tragédiaként élte meg, hogy szép arcát, fejlett idomait tökéletesen elrontják karcsúnak nem mondható bokái. Azt már megtanulta, hogy a fényképeken kicsit kifordulva, némileg oldalvást pózoljon, mivel így nem tűnt fel annyira az ominózus szépséghiba. Perfekcionista  lévén, nem tudott kibékülni ezzel a csapással, s mivel valahogy meg kellett oldania a problémát, többnyire feszes nadrágokat, illetve hosszú szoknyákat hordott, amik kiemelték feltűnően karcsú derekát.

Talán a legnehezebben azt viselte, mikor a lányok – mintegy mellékesen – megjegyezték a tornaórán: ennyi szépséghiba neki is jár. No persze, nem felejtették le hozzátenni azt sem, hogy a férfiak először a nők lábait vizslatják, ami ugye rontja az esélyeit.

*

Regi nemcsak feltűnően csinos, tehetséges lánynak is számított. Könnyen ment neki a tanulás és a művészetek iránt is az átlagosnál fogékonyabb volt. 6 éves kora óta zongorázott, jól énekelt, táncolt, szavalt és még fogalmazni is meglepően eredeti módon tudott. Ami az erénye, az volt ugyanakkor a hibája is: egyik művészeti ágban sem volt képes igazán elmélyülni, pedig tanárai sokat korholták, hogy szétforgácsolja a tehetségét.

Ha szakfelügyelő jött a Zenedébe, akkor ő mindig Chopint játszott, főképpen mazurkákat, etűdöket, amihez még éppen megfelelő volt muzikalitásához mérten jóval gyengébb technikai tudása. Talán nem is csak szorgalomhiány miatt fontolgatta a zongoratanulás abbahagyását. Erőltetett napirendjébe már nem fért bele a nyelvtanulás, a szavalás, a színjátszás és a napi 2 óra utazás mellé a gyakorlás. Szülei élénken tiltakoztak, mivel ha még kibírna két évet, akkor zeneoktatói oklevelet szerezne – az érettségivel párhuzamosan – ami biztosíthatná a jövőjét.

Jó-jó, de most kapott főszerepet az amatőr színjátszó körben és a szavalóversenyen is most tud indulni. Az éneklést is abba kellett hagynia – idő hányában – pedig minden kórus szívesen látja a tiszta hangú altokat. Sajnos, a zongorázást nem lehet folytatni, mert már el kellene kezdeni a felkészülést a felvételire, hogy régész-történész lehessen, ami a szíve vágya. Persze, azzal nem lehet pénzt keresni, de egy bárzongoristának nem fontos oklevél, de jó ösztöndíj kiegészítés.

**

Regi nagyjából itt tartott mélyen szántó gondolataiban, amikor a villamos, a megállóba érkezett. Felnézett és egy vadítóan jó pasit látott meg az ajtóban. Gondolkodás nélkül leült a legközelebbi helyre és ösztönös mozdulattal megpróbálta lejjebb húzni miniszoknyáját. A francba, pont most kellett nekem ezt a szerkót felvenni morfondírozott, amikor észrevette, hogy a FÉRFI mosolyogva őt nézi.

Hát ez vérciki, ilyen nincs is! Közeledik, idejön, már le is ült velem szembe – sikoltott Regi némán. Persze még mindig jobb, hogy leültem, mert a szemeimmel nincs baj, és a dekoltázsom is rendben van. Nyugalom, nem pánikolunk, blazirtan kifelé nézünk, majd ügyesen szemrevételezzük a fickót.

Magassága rendben van. Széles váll, izmos karok, szép kéz. Szürke sarú, szürke farmer, fekete póló. Nem túlsúlyos.

Aha, jön a kanyar, most lehet az arcát is megnézni. Markáns arc, dús haj, szép szemek. És ő is vizslat. Mit vizslat? Bámul! És bazsalyog! De nem szól. Hány éves lehet? Legfeljebb harminc. Reni átéléssel találgatta, vajon meddig jön a férfi? Megszólítja-e?

Ekkor, a villamos hirtelen fékezett, a menetiránynak háttal ülő férfi előrebukott és azzal a lendülettel megcsókolta Reni térdét. Felállt, udvariasan meghajolt, majd azt mondta: Még sose láttam ilyen gyönyörű lábakat. Csók, kisasszony, le kell szállnom! – és laza mozgással távozott.

Reni megkövülten ült a helyén. A lábaimat dicsérte? Ez a pasas megzavarodott! Vagy mégse?
Egy igazi férfinek még a lábaim is szépek! Mintha, mázsás súlyok gurultak volna le a válláról, elsöpörve vastag-boka szindrómáját.

Ekkor a villamos másik oldalán ülő, idősebb hölgy odafordult hozzá: Még jó, hogy nem bántotta magát az a részeg huligán!

Micsoda! A Férfi, nagy F-fel részeg volt, nem laza? Irigy banya! – füstölgött magában a lány. Persze, azt mondják, hogy a részeg ember és a gyerek mondja meg az igazat. Nahát! Az apu is mindig azzal vígasztalt, hogy amikor a holland királynőt nem ismerték fel egy társaságban és megjegyzést tettek vastag bokájára, azt mondta: Szerencsére, erős lábakon áll Hollandia, Uram!

Igenis van, akinek az én lábaim is tetszenek, és punktum. Legfeljebb keresek, egy biztonságpolitikai szakértőt férjnek – nevette el magát Regina, s boldogan hunyorgott bele a felhők közül kivillanó napsugárba.