– Jézusom! – kiáltott a lány, amint levegőhöz jutott. Először ösztönösen a férfihoz akart sietni, hogy egy székhez támogassa; ám aztán inkább a pult menedékében maradt. – Mi történt?
A férfi a gondolák közt a pulthoz tántorgott. Hajából csorgott a víz, farmerja combközépig sáros volt, barna hasítottbőr dzsekije megsötétedett az esőtől. A lány kapkodva próbálta megtippelni a korát, ha később netán személyleírást kéne adnia róla.

BENZINKÚT, ÉJJEL

Montevideo népe, nyolc betű. Na ez mi az isten lehet. Az éjszakás pénztároslány buzgón rágta a toll végét. Montevideo. Hm. Elég spanyolosan hangzik… de a SPANYOL az csak hét betű, akárhogy is számolom…
Mobiljára pillantott, már vagy ezredjére. Még mindig alig múlt éjfél. Hosszú órák álltak mögötte, de sajnos még előtte is, a műszak végéig. A sokadik keresztrejtvényt fejtette – bár nagyon úgy festett, hogy ezt is félbe fogja hagyni –, és épp az imént nyelte be a sokadik fejfájás elleni bogyót. A front kikészítette, ma még a szokásosnál is jobban. Az első felhők még délután érkeztek, fátyolos-ártatlanul úsztak a nyári pusztaság fölé; mostanra azonban tomboló égiháború kerekedett, villámlással, égzengéssel, felhőszakadással. A levegő lehűlt, és megtelt vérszaggal; az országút melletti erdő zúgott a viharos szélben.
Nem is erdő, gondolta a lány, inkább csak teleszemetelt akácbozót. Tényleg, nem ott találtak tavaly egy hullát?
De bizony ott. Egy hazulról elszökött tinilányét. Nemrég volt az évfordulója, páran ki is buszoztak a közeli faluból, mécseseket gyújtani.
Kinn hatalmas, cakkos villám hasította ketté az eget.
Szép, hogy megemlékeztek róla. De vajon azt is felidézték, hány darabban volt, mikor rátaláltak?
A neoncsövek fehér fénye megremegett, mintha el akart volna menni az áram. De aztán mégsem. A lány fellélegzett. Ma éjjel igazán nem szeretett volna sötétben maradni.
Autók alig jártak; a bolt üres volt, és bár a lány nem nagyon hiányolta a szokásos éjféli sofőröket a dekoltázs-magasságba fixált tekintetükkel meg a bunkó megjegyzéseikkel, most mégsem bánta volna, ha egy-kettő beugrik egy kávéra meg egy Playboyra. Inkább ők, mint valami vándorúton járó baltásgyilkos, a viharos éjszakához tökéletesen passzoló közhely gyanánt.
A villámot akkora mennydörgés követte, hogy maradék diétás kólája meglöttyent az üvegben. Kinn mozgás támadt a villanyfény és a sötétség határán; a lány remélte, hogy csak egy szélcibálta faág… de a következő pillanatban zilált férfi csapódott az üvegajtónak, és inkább bezuhant, semmint belépett az üzlethelyiségbe.
– Jézusom! – kiáltott a lány, amint levegőhöz jutott. Először ösztönösen a férfihoz akart sietni, hogy egy székhez támogassa; ám aztán inkább a pult menedékében maradt. – Mi történt?
A férfi a gondolák közt a pulthoz tántorgott. Hajából csorgott a víz, farmerja combközépig sáros volt, barna hasítottbőr dzsekije megsötétedett az esőtől. A lány kapkodva próbálta megtippelni a korát, ha később netán személyleírást kéne adnia róla. Harmincas lehetett; magas, vállas, villogó tekintetű. Baljós jelenség; épp mert annyira jóképű. A valódi gyilkosok sosem púposak vagy nyúlszájúak, sőt még csak a szemöldökük sincs összenőve.
– Muszáj telefonálnom – nyögte ki a férfi.
A lány felkapta a mobilt a pultról. Először oda akarta adni; de aztán vadul rászorította ujjait, hiába nyúlt érte a férfi suta türelmetlenséggel.
– Miért, magának nincs telefonja? – kérdezte. Szíve úgy dobogott, hogy alig hallotta a fickó válaszát.
– Baleset – hadarta az. – Nem sérült meg senki… de a barátnőm szülni fog. Épp a kórházba siettünk. Próbáltam stoppolni… de semmi. Gyalog jöttem hét kilométert… ő most is ott vár, kinn a francban… és bármelyik percben szülhet…
A lány csak nézte. Szinte lebénult, agya képtelen volt feldolgozni az információt. Csak az előbbi kérdést tudta megismételni, színtelen hangon, mely saját maga számára is idegennek tűnt: – Nincs telefonja?
A férfi pár pillanatig nem jutott szóhoz megdöbbenésében. Úgy meredt a lányra, mintha csak most nézné meg alaposabban… és nem igazán tetszene neki a látvány.
– Mi az, a háttérképemre vagy kíváncsi? – nevetett fel végül szorultságában. – Csak egy rohadt mentőt akarok hívni!
– Montevideo népe, nyolc betű – mondta a lány. Arca furcsa, merev mosolyba torzult. – Ha megmondja, használhatja a telót.
A férfi csak bámult rá, hitetlenkedve rázogatta a fejét.
– Tavaly itt megöltek valakit – tette hozzá a lány magyarázólag.
– És? – kérdezte a férfi, szinte kiabálva. – Nem látom az összefüggést…
– Kik élnek Montevideóban?
– Brazilok, vagy a franc tudja… – A férfi már vinnyogott. A lány hideg elégedettséggel nézte. Teste még remegett, lucskosra izzadt tenyerét minduntalan a nadrágjába kellett törölnie… de lám, mégiscsak sikerült megakasztania a betolakodót.
Aki azért, valljuk be, tényleg nagyon hitelesen alakítja a szerepét…
Nem számít. A pszichopaták rendszerint remek színészek. És különben is, ha igaz lenne, amit mond, kéne legyen mobilja. Senki nem indul el otthonról mobil nélkül.
– Nem stimmel – mondta higgadtan a férfinak. – A válasz nyolc betű…
– B-R-A-Z-I-L-O-K, az épp nyolc betű – számolta ujján a férfi, próbálva uralkodni magán. – Add már ide azt a kibaszott telefont!
– Nem – rázta fejét a lány nagy komolyan. – Egyes számban kell nyolc betűnek lennie. Montevideo népe, így van megfogalmazva, egyes számban… úgy meg, hogy BRAZIL, már csak hat betű…
A fickó nyüszítve a plafonra emelte a szemét, és körben kezdett forogni, mint egy csapdába esett állat. Aztán hirtelen előrevetődött, és a pult felett elkapta a lány kezét, mielőtt az akár egyet pisloghatott volna. A lány hamar magához tért, sikítva hadakozni kezdett, de a férfi marka vaskapocsként szorult a csuklójára; s mikor végül eleresztette, már nála volt a mobil. Zihálva elhátrált a pulttól, és a lány fröcsögő káromkodásaira ügyet se vetve tárcsázta a mentőket. A telefon hosszan csengett; a légkör tele volt statikus zörejjel. A férfi fel-alá járkált, térerőért imádkozva; közben próbálta megfogalmazni, mit fog mondani… hét és fél hónapos, veszélyeztetett terhes… megnyomta a légzsák…
Aztán hirtelen fehér fény villant, amit kurta, reccsenő mennydörgés követett… és a férfi már sohasem tudta meg, mivel ütötték tarkón.