A földi dolgok nem Isten kezébe való dolgok. Az embernek a saját sorsát el kell bírnia, és megvívnia. Erőt, azt igen, azt meríthet Istenből. De nem a hitet kell az embernek felépítenie. Az embernek más a dolga a földön. Felnőttként kell Istenre bíznia az életét. Ez a földi világ nem mindig Isten birodalma. Itt van a hitetlenség is, és sok más sötét erő.

A BÁRÁNY ELVESZI A HÉTPECSÉTES KÖNYVET

Nincs miért elmesélni, nem kerek történet. Nem szép história. Nem csodaszarvas. Nem mese. Nem a lélek kristálygömbjének meseszerű körbejárása. Nem tanulás, csak örökös elveszés. Ezt tanultam, ezt csináltam, soha semmi szépre nem bukkantam. Soha se sikerült semmiféle építkezés. Fölépíteni valamit, aztán belepusztulni. Üres kézzel életet menteni. Listára gyűjteni, hova nem mehetek többé, ezt jól megjegyezni, és újra elindulni. Aki ennyiszer kellett meghaljon, és ennyiszer kellett teljesen kiüresedni, az előbb-utóbb megtanul életbe maradni.
    Előbb vagy utóbb. Ki bírja tovább cérnával, megéli-e? S ha sikerül, ugyan mit mesélhet? Azt, hogy örökké mindent elveszített, hogy soha semmi nem maradt meg. Hogy mindig a puszta életét hozhatta el. Mindig minden elveszett. Már megelégszik azzal, hogy nem dől fejére a ház, s nem emlékszik boldogan semmire, mert nincs mire.
    Csak arra, hogy belefáradt, s örül a puszta életnek, s nincs mit mesélnie az élet számára. Ez nem volt mese, örökös úton levés helyett a nyugalom, az egyszerű élet megőrzése, mint legfőbb érték, ez maradt. S csupán ennyi minden, ami megmaradt.
    Az emberi világban a biztos eligazodás. Az egyszerű nem és igen válasz, mint arc, az egyszerű élet napi gondjai. Ez az, amit már nem tud elpusztítani senki és semmi. Ennyi, csak ennyi minden. És nincs semmi több. Nincs olyan, hogy a lélek útkeresése, s nagy igazságokra való rátalálás.
    Ez nem a lélek útkeresése. Ez harc, az életben maradásért. Hogy egy sérült emberrel könnyen megesik, hogy krízishelyzetben könnyen szétesik, és elpusztul és tönkremegy. Erre volt dolgom. Még csak azt se mondhatnám, hogy ezt kellett tanulnom. Addig gyakoroltam, hogy ez velem újra és újra megesett, amíg talpon nem maradtam. Változtam-e közben? Biztosan. Ma már az életképes dolgokkal foglalkozom. Sok minden lehullott rólam. Inkább úgy volt, hogy minden egyes belehaláskor, az egész lelkem hullott szét. S elinduláskor teljesen másképp raktam össze az önvédelem nevében, az életben maradás érdekében. Minden ott van most is bennem, csak másként; más a dolga ma már mindennek, másképp működik az egész.
    Hogy mit lehet erről mondani? Azt hiszem, hogy a pszichiáterek úgy mondják, az én nem változik. Ma is én vagyok. Én vagyok, aki végigcsináltam. Én vagyok, aki ott voltam, és mennem kellett. Teljesen darabokra hullani, de valahol az én végignézte, tudott róla, vállalta. Különben ezt a vesszőfutást nem lehetett volna végigcsinálni. Ha teljesen elpusztultam, volt pár másodperc a felismerés pillanatában: gyorsan tűzés innen, ami menthető induljon el máshová, másként. Hogy kirakodó játékot csináltam magamból, lehet.
    De azt hiszem, az én minden porcikáját csiszolni kellett, mindig változott is közben valami. És most az egész egyben van, és működik. Lehet De az élet mindig tartogat meglepetéseket.
    Belehalás: Kiradírozása az életből mindennek, ami nem hordozhat életet. Teljes pusztulás, teljes feledés. A sors csiszolt engem? Nem tudok többet, mint amikor elindultam. Nem lettem bölcsebb. Egyetlen dolgot értem el: képes vagyok életben maradni. Ez minden. Ez nem tanulás volt, nem csiszolás. Kipróbálás és teljes feledés volt. Az egész egy nagy felejtéssorozat volt.
    A földi dolgok nem Isten kezébe való dolgok. Az embernek a saját sorsát el kell bírnia, és megvívnia. Erőt, azt igen, azt meríthet Istenből. De nem a hitet kell az embernek felépítenie. Az embernek más a dolga a földön. Felnőttként kell Istenre bíznia az életét. Ez a földi világ nem mindig Isten birodalma. Itt van a hitetlenség is, és sok más sötét erő.
    Ezt a világot egyedül kell végigharcolnia. Isten a mérték. Isten az erő. Aki nem képes önállóan a lábára állni, annak oltalom és védelem. Most, hogy felnőttem, Isten távol került tőlem. Nélküle végzem a dolgom. Amíg szenvedtem, és a helyemet kerestem, védelem és oltalom volt a világgal szemben. Már nincs szükség rá, hogy minden nap segítsen.
    A halál mezsgyéje. Amit ki kell törölni az életből, hogy élhessen. A halál felejtés és pusztulás. Az én életem az elmúlt 10 évben az élet és a halál mezsgyéjén való bandukolás. Meg kellett tanulni, hogy merre nem szabad menni. Két család pusztító hatalmát tíz év alatt tudtam lesöpörni magamról.
    A bölcs képes minden embert szeretni, aki érzelmileg durva közegben nő fel, nehezen igazodik el a lélek dolgaiban. Meg kell tanulnia mi az élet, és mi annak pusztítása, és mi a különbség.
    Érzelmi ostobaságban is képes az ember mindenkit a keblére ölelni. Nem tudja igazán, minek lehet örülni, és minek nem.
    Van ebben a tudatlanságban vonzerő is. A felismerhetetlen ellenséggel szemben a leghatásosabb fegyver, az ellenség pusztító hatalmát legfeljebb mérsékelni lehet, elkerülni nem. De van benne heroizmus is. Érek annyit, hogy kibírom a barmot is. Hiába, ettől még az ember védtelen. Akinek a barom se tud ártani, mert éles szemmel különíti el az igazat és a sötétet, az tudja, a sötétből el lehet jönni, előlegez a másiknak ennyi kéznyújtást, de viszonzás hiányában el tud fordulni, nem adja többé oda a kezét.
    Esetleg azért, mert az élet akkor szép, ha megtörténik. Uram, Teremtőm, hányan élnek vissza vele! Az a felnőtt, aki feléri ésszel, hogy becsapták. Nem, egyszerűbb azt mondani, nincs Isten, köszönöm már felnőtt vagyok.
    Nem. Tizenöt évig volt rá szükségem, és nem hazudhatok hogy nem igaz. Nem örülök annak, hogy felnőtt lettem. Amikor elindultam, a nagyon erős hiten kívül senki és semmi nem fűzött a világhoz. És most itt állok egy nem túl veszélytelen világban, de már zömmel tudok magamra vigyázni. Sokkal jobban, mint azelőtt. Ennyit ér az, ha az ember elmerül az Istenhitben. Isten útján járni annyit jelent: felnőtté válni, s átvenni jó nagy adagot Isten terheiből. S győzni erővel. Ennyit tesz, hinni benne.