A halálfélelemnél is nagyobb félelem, hogy nem találtam meg, és ott van valami, ami én vagyok, de rosszul és pontatlanul kerestem, és most elveszítem, mert nem vagyok elég erős, hol föld fölött, hol föld alatt! Mindent át kell kutatnom, hogy teljes legyen a leltár. A nyugtalanság, hogy úton kell lennem, hogy ez ne történhessen meg. A hit, hogy csak így lehet értelme az életemnek, hogy magam megtaláljam, és ne veszítsem el, hogy nem lehet enyém az arcom, és rajtam múlik, megtalálom-e. Ezt az őrült keresést végigcsinálni, és mindig koncentrálni, hogy el ne rontsam.

A BÁRÁNY ELVESZI A HÉTPECSÉTES KÖNYVET

Amikor a Bárány elveszi a hétpecsétes könyvet, azaz másképp a Bárány pszichoanalízise. A Bibliában a János Jelenések írja le a hetedik pecsét feltörését.
 

    Vándormadár

                …az égő fűszálakhoz…

    Körbejár a csönd,
    sötét suttogás lépked,
    eladtad a véred
    idegen vár építéséhez,
    mégsem köt a vakolat!

    Rejtegesd magad,
    ha rátalálsz vétkedre.

    Ha majd eljön a sötétség,
    már  nem használ semmi szépség!
    Sűrű eső kopp-kopp,
    erre fuss, arra fuss!
    Ki úgysem jutsz a kertedből,
    el a jó föld rejtekéből!
    Apró virágfogak összetörnek,
    el  a fénylő Nap szavától,

    tudom, futnál messzire!

    Vándormadár ül vállamon,
    csőrében fénykövek,
    a tollait meg-megrázza,
    nem röpül el bármely tájra!
    Küldeném el sötétségbe,
    öltöztesse fényességbe,
    mert jó volna nagyon,
    nem fájna úgy oly sok bajom.
 

    A halálfélelemnél is nagyobb félelem, hogy nem találtam meg, és ott van valami, ami én vagyok, de rosszul és pontatlanul kerestem, és most elveszítem, mert nem vagyok elég erős, hol föld fölött, hol föld alatt! Mindent át kell kutatnom, hogy teljes legyen a leltár. A nyugtalanság, hogy úton kell lennem, hogy ez ne történhessen meg. A hit, hogy csak így lehet értelme az életemnek, hogy magam megtaláljam, és ne veszítsem el, hogy nem lehet enyém az arcom, és rajtam múlik, megtalálom-e. Ezt az őrült keresést végigcsinálni, és mindig koncentrálni, hogy el ne rontsam. És biztosan tudni már kész, már megvan minden és halál fáradtan, kimerülten lerogyni és végignézni mindezt, amit mint ruhát, magamra öltöttem. Hogy mindenről pontos, egész, mindenre kiterjedő tanulmányom volt, és lehetővé vált, hogy áttekintsem. És biztosnak lenni a választásban, és megkönnyebbülni. Megtaláltam, kiválasztottam, mától ez így legyen. És megint útra indulni, hogy ne maradjon az életnek egy területe sem, amit nem fedtem le. Nem lehetnek pengeél, vagy tenyérnyi rések. Az egészet kell pontosan összerakni, és szakadatlan úton lenni. Egészen addig, amíg az egész életet le nem fedtem. Már kerek az arcom, és kerek a világ. Köszönöm Istennek, hogy végig mellette lehettem. Már az írást is abba kell hagyni, mert fáradt vagyok és beteg Rosszullét. Na tűzés innen, de gyorsan! Pontos leírása, mitől vagyok rosszul. Pontos megfogalmazás, hova megyek, ahol ez a rosszullét megszűnik. Hányinger, fejfájás, hasmenés, totál kimerülés, megpihenés. Tönkre mentem, meghaltam, útnak indulok, szellemiséget nem hordozok, minden elveszett. Nem maradt semmi. Már megint üres kézzel, üres tarisznyával, megpróbálom az életem megmenteni. Ha bármit megpróbálnék magammal csempészni, azonnal minden elpusztulna. Tudomásul kell venni, hogy minden elveszett. S nincs mit hozni onnan, amerre jártam. Nincs útravaló. A halál közben szétrohadt bennem minden gondolat. S már soha többé nem beszélhetek a világról úgy, mint ahogy volt. Nem maradt bennem semmi. Csak a csupasz életem. Amerre jártam, s megtanultam, szétfoszlott bennem, s mindig tovább kellett mennem.

    Az életben hányféle képpen rohadhat el az élet, s pusztulnak el a gondolatok? Ezt gyakoroltam, erre jártam, erre kerestem az életben maradást. Már megvan. De semmi más nem maradt. Csak az az út, amiről nem lehet beszélni. Nem hordok szellemiséget. Minden belehalás 180 fokos fordulattevés, és mindennek a teljes elvesztése, menekülés az élet felé üres kézzel, csomag nélkül. Hogyan keres az ember az élet számára helyet, ha egyszer nem tudja? Égre-földre keresi. Ez az út nem az alapja az életnek, nem boldog építkezés. Állandó lecsupaszítás, állandó elvesztés, állandó eltévedés. Ki vagyok én? : teljes pusztulás. Hányinger, fejfájás: Tűzés innen, de gyorsan, mert már itt van a teljes pusztulás. Pár másodperc, s ha nem tűnök el, vége mindennek. Már nincs menekvés, beborít minden, ami elviselhetetlen. Ugyan miféle út ez? Miféle úton levés? Állandóan azt tanulni, ki nem lehetek soha, és hol van az, ahol élhetek. Állandó kutatás, keresés, belehalás, felkelés. Csak egy biztos, nincs visszaút. Ahonnan eljöttem és fölégett körülöttem minden, oda többé nem lehet visszamenni.
    Vak tyúk is talál szemet. Én nem találtam. Csak leltárt készítettem. Mennyi helyről, hány életből, és hány lélek elől kell menekülni, és fölégetni mindent. Nincs erről mit mesélni, nem gyönyörű utazás, nem kerek történet, nem építkezés.
    Egy olyan ember élete, aki belehalt az életbe, aki tudja mit jelent a totális belehalás, akit egy dolog érdekel, hol lehet mégis élni, és hogyan. S mivel nem tud magáról túl sokat, végigpusztítja a lélek útjait, sok arcot kipróbálva, s fölégetve mindent, újra és újra belehalni. Ő már gyakorlott, pár másodperc csupán, hányinger, fejfájás, hasmenés. Gyors és pontos megfogalmazás, tűzés innen, de gyorsan.
    Miért, miért kell innen elmenni? Pontos totál válasz kerek mondatokban: Ez és ez a halál oka. Teljes erőből elrugaszkodni, és eltűnni. És idegen új tájon, fáradhatatlan lélekkel újra kezdeni az építkezést.
    Közben azért egy s mást megtanul az ember magáról, csak kiderülnek bizonyos dolgok. Aki sokszor éltet és harcot indít, s mindennek a sorsa tönkremenés, annak az élet megőrzése és az arc megőrzése nem olyan könnyű, annak se, aki egy életet él. De állandó földrengésben lenni, állandóan menekülni az arcom elől, az élet ellenében a halál elől. Nincs ebben a harcban se méltóság, se építkezés, csak küzdelem.