Elhaladt az egykori börtön előtt, majd Jelky András szobra mellett. Ha arra járt, mindig szánt néhány pillanatot a szegény, világot bejárt szabólegénynek, a nagyapjára emlékezvén, aki szintén hányatott sorsú szabó volt. Ő nem abból a városból származott, az apja mozdonyvezető volt, de egy romániai kocsmában el találta énekelni a magyar Himnuszt, emiatt agyon akarták lőni, menekülniük kellett, így kerültek a városba.

Dermesztő karácsony

Elizabeth fázósan nézett ki a jégvirágos ablakon. A szemközti házakban karácsony reggelén embereket látott szorgoskodni, a családtagok együtt díszítették a fát, miközben a konyhából az ebéd illata áradt szét a lakásban. Halászlé, sütemények, boldognak tűnő emberek.
Ő egyedül lakott a kutyájával. Már nem hiányzott neki a fadíszítés sem, hisz csak a maga szórakoztatására öltöztette volna ünneplőbe a fenyőt. Várta, hogy vége legyen az unalmas, szürke ünnepnapoknak.
Inkább sétálni indult. Megfésülte a kutya bundáját, inni adott neki, aki vidáman ugrándozott a póráz után.
Elizabeth bezárta az üresen, szürkén hagyott ház kapuját, és elindultak.
Elhaladt az egykori börtön előtt, majd Jelky András szobra mellett. Ha arra járt, mindig szánt néhány pillanatot a szegény, világot bejárt szabólegénynek, a nagyapjára emlékezvén, aki szintén hányatott sorsú szabó volt. Ő nem abból a városból származott, az apja mozdonyvezető volt, de egy romániai kocsmában el találta énekelni a magyar Himnuszt, emiatt agyon akarták lőni, menekülniük kellett, így kerültek a városba.
Lassan továbbsétálva eljutott a városi főpostáig. Szép, régi épület, még az 1800-as években építették, persze a belső tere már nem tükrözi egykori képét.
Útja a régen volt állami áruház felé vezet, ahol most olcsó tömegárut kínálnak.
Itt az áruház mellett eszébe jut, hogy van egy új üzletsor, amit nemrégiben építettek a város szélére. Amióta megépítették ezt a divatáruházat, egyre több festett-szőke hajú, legújabb divatot követő, ámde butácska lányba botlik bele. Sajnálta ezeket az embereket, a jellemüknek nem tesz jót, ha megfeledkeznek a belső értékekről, azok elvesznek az egy kaptafára kialakított külső mögött. A külső csak illúziókat mutat.
Ezzel befejezte be az eszmefuttatást.
Ráérősen megnézte a kirakatokat, miközben egy mentőautóba botlik, és ismerős arc mosolyog felé. A jogosítvány megszerzéséhez szükséges egészségügyi oktatást vezényelte le a mentőorvos. Most egy idős bácsihoz hívták őket, aki erősen ittas állapotban feküdt az áruház mellett. Arra gondolt, biztosan ő is csak a magányról szeretne megfeledkezni. Megrémül, de a mentősök azt mondják, semmi gond ilyen esettel nap, mint nap találkoznak.
Továbbindult, és hirtelen hiányérzete támad, amióta középiskolában végzett, nem látta a város kutyáját Bélát, valamiféle vizsla-keverék volt, kedves kutyus, soha senkit nem bántott, mindenki etette, sőt a magányos, idős, egyedül élő emberek még be is fogadták olykor melegedni.
Aztán elindult a főtér felé, a Harmadik Béla gimnáziumnál eszébe jut, hogy már nincsenek ott bazaltkövekbe szögezett egykori érmék, Béla király képével. Átmegy a sétáló-utcán. Mivel tél van, nem igazán lehet embert látni, senki nem nézi a kirakatokat. Majdnem elcsúszik a jeges úton, hiába, a szikrázó napsütésben olvadásnak indult a járdára fagyott jég.
Az elesést megúszta, de a keze nagyon fázott, mert a fagyos padokba kapaszkodott. Végre kijutott a főtérig. Ott magaslik a Grassalkovich-kastély, ami már városháza. Rég bezárt a téren a fagyizó. A galambok is eltűntek a térről, biztosan a hideg elől bújtak el. Kisvártatva meglátja a patinás éttermet, ahol középiskolás korában nyaranta mosogatott. Életében nem mosott el annyi tányért és evőeszközt, mint a Bajai Halászléfőző Fesztivál idején.
Lassacskán eléri a Petőfi Szigetet, ahol az uszoda van, s ott szokott lenni a városi Majális. Ezt körbeveszi a Sugovica, ami a Duna egyik holtága. A parton végigsétálva el lehet jutni a mesés Türr-kilátóig, amit a nagytiszteletű Türr István emlékére emeltek. Az emlékmű, már a város szélén van, közel a szántóföldekhez. Most sem vadkacsákat, sem dolmányos varjakat nem látni. Közben beesteledik, felkel a hold. A felhőkön nem jut át a fénye, így nem látni az ezüst-hidat, a vízen visszatükröződő holdfényt. Úgy képzelte, a másik oldalon van egy mesevilág, a fantázia birodalma, egy ország, melyet tündérek és koboldok népesítenek be. Ide csak az ezüst-hídon keresztül lehet eljutni. Azonban ember számára nem ajánlatos, mert a tündérek gyakran vívnak csatát a koboldokkal, ha kárognak a varjak, kobold-seregek, tündérek felett aratott győzelmét jelzik.
Felmászik az emlékműre, leül, előveszi táskájából a termoszt és a szendvicset, a kutyaeledelt, és csak nézi-nézi a tájat, a hullámzó vizet, a megkopaszodott fákat, és a szemközti szigeten lévő, most elhagyatottan téli álmot alvó hétvégi házakat. Nincs befagyva a víz, de a komp, amivel könnyen el lehetne érni Mohácsot, nem közlekedik. Kisvártatva vacogni kezdett, elindult haza. Még visszanéz erre a csodálatos építményre. Eszébe jut Türr István, aki már fiatalon beállt katonának, izgalmas, kalandregénybe illő élettörténete van, részt vett a Panama csatorna megtervezésében. Emellett érdemeket szerzett az olasz szabadságharcban. Leánya, Türr Terka, akit a nagymamájáról neveztek el Terkának, sírját ma is látogatják, gondozzák Baján, a Rókus temetőben.
A hó, nagy pelyhekben kezdett szállingózni Az őzek kiszaladtak a Gemencből, és a város széli szántóföldön kerestek élelmet.
A lány elengedte a kutyát, aki vidáman játszott az egyre vastagabb hóban, miközben ő meghúzódott egy fa alatt, és nézte az őzeket.
A távolból nagy robaj hallatszott. Vadászok. Eltaláltak egy vadat. „Megvan a karácsonyi lakomájuk” – gondolta Elizabeth. De a kutya is felfigyelt a robajra. Odarohant az élettelen állathoz, és játékból elkezdte marcangolni. Gazdája kiabált, szólongatta, de az eb nem hagyta abba a játékot.
A vadászoknak ez több volt a soknál. Céloztak. Egy utolsó vonítás. Ez halálsikoly, és egy vértócsa. Ennyi maradt az ember legjobb barátjából.
A nő magányosan, pórázzal a kezében hazabandukolt.  Könnyes szemmel nézte a kéményekből felszálló füstöt, hallgatta a kiszűrődő kacajokat, és a karácsonyi zenét. Megállt a háza előtt, és hazatért oda, ahol már hátborzongató csend honolt.
Bekapcsolta a tévét, valami unalmas karácsonyi műsort játszottak. Kikapcsolta, és aludni tért.