A férfiak külön emeleten. Nem kell nekik sok hely, a legtöbbje rég halott, mire idekerülne. Kártyáznak, pénzben. Meg isznak, ha van mit. Ők is büdösek. Valahogy jobban megvannak, elég nekik a kis fehér bádog éjjeliszekrény, ahova bepakolhatják a múltjukat. Megszokták a katonaságnál. Nagyobb a rend is, nem veszekszenek. A bicska egyszer-egyszer előkerül, legfeljebb az ellenfél előremegy. Irigylik. Ki a gyilkost, ki az áldozatot.

Marika

Amerikai filmek a hidegkúti kis moziban. Azt mondja, a Bardó, meg a Loren, tudja, ki csal meg kit kivel. A Domján az öngyilkos lett, a fürdőkádban vágta fel az ereit. Nagyanyám meg csak pisszeg, meg ne hallják a gyerekek.

Fekete haja felrakva kontyba, nem volt pénze, de hetente kétszer fésültetett. A fodrászt tegezi, Gizikém, mondja, képzeld a Bárdit rajtakapták, pedig micsoda álom az a férfi.

Egyszer gyalog ment haza Zuglóból Hidegkútra, mert elvesztette a bérletét. Nem volt egy vasa sem, az anyósa elszedte a fizetését az utolsó fillérig. Nagyon félt tőle.

Az öregkor pállott szaga. Idősek otthona, szép fiatal asszonyok roncsai lopkodják egymás nejlonblúzát. A barnásvörös nagyvirágos különösen kelendő.

A férfiak külön emeleten. Nem kell nekik sok hely, a legtöbbje rég halott, mire idekerülne. Kártyáznak, pénzben. Meg isznak, ha van mit. Ők is büdösek. Valahogy jobban megvannak, elég nekik a kis fehér bádog éjjeliszekrény, ahova bepakolhatják a múltjukat. Megszokták a katonaságnál. Nagyobb a rend is, nem veszekszenek. A bicska egyszer-egyszer előkerül, legfeljebb az ellenfél előremegy. Irigylik. Ki a gyilkost, ki az áldozatot.

A barnásvörös nagyvirágost legalább három öregasszonyon láttam. A nagynénémé volt, kidobott rongyok között túrta. Szeretett guberálni, persze nem úgy, mint az igazi hajléktalanok, csak úgy, a kukák tetejére kirakott ruhák között.

Negyvenkét négyzetméter a lakása, labirintus, két méter magasan áll az összegyűjtött képes újság. Nők Lapja, divatlapok, a külföldi rokonoktól kapta, postán. Quelle katalógusok, megjelölte, melyik ruhát venné meg.

Nekik tényleg volt amerikai rokonuk, csomagokban kaptak a hatvanas évek végén ruhákat meg barbie-babákat. Egy polcon ültek selyem estélyi ruhában, esküvő is volt. Nem nyúlhattunk hozzá, sem én, sem a lánya.

Cipőket is vitt haza, a méret mindegy, nem hordta őket, tűsarkú lila negyvenes, vagy aranyszínű, elszakadt pántú saru, egy nagy kupac a barna kombinált szekrény alján, felnyomta a föléjük bezsúfolt ruhák alját, meggyűrődtek, nem számított, úgyis betűrte, vagy fel sem vette soha. Ott lógott a barnásvörös nagyvirágos is évekig vagy évtizedekig.

A mosatás közös. Ha hozzák a tiszta ruhát, az ügyesebbek hamarabb ott sorakoznak az elosztó előtt. Kiválasztják a legjobb cuccokat. Marad, ami marad.

Az amerikai rokonok lezuhantak a magánrepülőgépükkel valahol Hawaii fölött. De tényleg, az egész család, papa, mama, két fiúgyerek. Nyaralni indultak. 

A végén a banánt sem ismerte fel. Rácsos ágyban feküdt, a héját leszedtem neki, mindenáron azt akarta megenni, karomszerű ujjakkal kapaszkodott a kezembe. A banán volt a kedvenc gyümölcse. Falánk volt, az édességet is nagyon szerette. Évtizedekig gyötörte fogyókúrákkal vonzó testét. A férfiak kívánták, barna bőrét, haját, lágy mellét, karcsú derekát. Még a műtét után is feljártak hozzá, kedves volt, jámbor és ingyen szeretett.

Ami testtől született test az, és a mi a Lélektől született, lélek az. (János evangéliuma 3.6)