A cigányok csárdást húztak. A mezítlábas, gatyás fiú pörgette a selyemszoknyás nőt. Kérges tenyerével érezte a puha test melegét, hallotta a selyem suhogását, cipőjének kopogását. Aztán már nem ő forgott, hanem a világ vele, az asztalok, a fák, az udvarház, és a csillagok. Megrészegült a lány parfümjének finom illatától, attól a különleges lénytől, akit a karjaiban tarthatott. Úgy érezte, egy angyal szállt le hozzá könnyű szárnyakon. Erősebben szorította, a másik pihegett, keblei ütemesen emelkedtek, egészen közel a fiú arcához.

Deske (1903)

Már fél órája sikálta a tenyerét. A kaszanyéltől bőrkeményedések borították, mély repedések szabdalták. A barázdákban megbújó port a körömkefe se vitte ki, csak a bőre lett vörös, míg végül a sebekből kiserkedt a vére. A fenébe, mérgelődött, a kút kávájához vágta a kefét, még a végén összekoszolom az ingemet is vele.

A bandagazda előre figyelmeztetett mindenkit, az ünnepre mosakodjanak meg tisztességesen, és vegyék fel a legjobb ruhájukat. A gróf és a családja veszi át az aratókoszorút, a gazda jövőre is szerette volna megkapni a részes aratást az uradalmi birtokon. Azokat a földeket, amit a grófi cselédek nem bírtak learatni, kiadták bérbe. A gazdának nagyon megérte, kiügyeskedte, hogy a jól termő területeket kapja. Felvett néhány markos, tapasztalt kaszást, és egy csomó, még majdnem gyermek szegénylegényt és leányt, akiket egy zsák gabonával és pár krajcárral fizetett ki.

A fiú szívesebben ment volna már haza, az anyja és három testvére várta otthon, egy hónapja nem látta a családját, de fizetés nélkül nem hagyhatta el a majort. A bandagazda csak az áldomásivás után kapja meg a jussát az úrtól.
– Deske – noszogatta a gazda –, legalább látol valami újdonságot. A méltóságos gróf úr ritkán ereszkedik le a magas pócról közénk, és eszöl egy jót. No, meg aztán megpörgetheted azt a Mári jányt!
Mári marokszedő volt, ha megvágta a kezét a sarlóval, a többiek azzal ugratták, biztosan Deskére gondolt. A lány csak vörösödött, látszott, nem volt még szeretője, a fiú mélyen szemébe húzta a kalapját, mintha a nap zavarná, és gyorsabban vágta a rendet. Tizenhét éves létére egyszer csókolózott a szomszéd Bözsivel a csűrben, s közben a mellét markolászta. A lány meg vihogott.

Elkészült a banda, fogták a koszorút és elindultak. A legszebb búzakalászokból fonták, pipaccsal, szarkalábbal és szalagokkal díszítették, olyan nagy lett, egy vastag rúd kellett hozzá, meg a két legerősebb kaszáslegény, hogy felemeljék. Dalolva vitték. Deske hátul kullogott, megvárta, míg átadták a grófnak, és áldomásként koccintottak. Amint lehetett, félrehúzódott, olyan helyre ült, ahol kevesen látták. Feszélyezte, hogy az uraság előtt kell ennie. A többiek nem voltak zavarban, két kézzel tömték magukba a parázson sült ökröt, a leve oldalt lefolyt az arcukon, nagy foltokat hagyva az ünneplőjükön. A kalácsból téptek foszlós darabokat, azzal törölgették a hús zsírját és savanyú kövidinkával öblítették le.

Megérkeztek a cigányok. Az öreg Barcza prímás meg a többiek, akik már Pestet és Párizst is végigmuzsikálták. Azt beszélték a környéken, a fiatal, villámló szemű Nyári Rudi a francia mulató egyik táncosnőjének és az öreg lányának is elcsavarta a fejét, annak ellenére, hogy nem volt szép ember, arcát himlőhelyek csúfították. A Teremtő azonban kárpótolta a hiányosságáért, bravúros játékával bárkit elbűvölt. Már ötévesen hegedült, a tanítótól lopott hozzá húrokat. Mikor elkapták, körmösöket kapott érte. Az iskolát korán otthagyta, inkább az apjával muzsikált. Egy szüreti mulatságon figyelt fel rá Barcza, azóta az ő zenekarával járják a világot, a kis Rudi már híresebb, mint a mestere. Amikor a ragyás prímás cifrázta, még a kabócák is táncra keltek. 

A gróf félbehagyta az evést, és felkérte az egyik marokszedőlányt. Nem Márit, hanem a legfarosabbat. A tánc alatt a bajsza a lány nyakát csiklandozta, de ezt senki se vette észre, az aratók ittak vagy táncoltak. A grófnő befejezte a vacsoráját, és visszavonult. A gróf lánya felkelt az asztalától, és elindult a táncosok felé. Mosolyogva nézte őket, majd a pár nélkül levőket mustrálta. Más volt ez, mint a múlt heti estély a Majláthéknál. Azon a vigasságon ott voltak a vetélytársak, akiknél illett csinosabbnak lenni, neki, a huszonéves vénlánynak. A szülei határozták meg, ki kerüljön be a táncrendjébe, és ki ne. Itt nem volt táncrend. Megállt Deske előtt, ő megpróbált eloldalogni.
–    Szabad? – kérdezte kedvesen a kisasszony.
–    No, most megmutathasd a böcsületünket – szorította satuba a fiú karját a bandagazda, majd taszított rajta egyet, Deske a lány karjába zuhant.

A cigányok csárdást húztak. A mezítlábas, gatyás fiú pörgette a selyemszoknyás nőt. Kérges tenyerével érezte a puha test melegét, hallotta a selyem suhogását, cipőjének kopogását. Aztán már nem ő forgott, hanem a világ vele, az asztalok, a fák, az udvarház, és a csillagok. Megrészegült a lány parfümjének finom illatától, attól a különleges lénytől, akit a karjaiban tarthatott. Úgy érezte, egy angyal szállt le hozzá könnyű szárnyakon. Erősebben szorította, a másik pihegett, keblei ütemesen emelkedtek, egészen közel a fiú arcához.
– Mi a neved? – lihegte a grófnő.
– Deske – nyögte a fiú.
– Vilma vagyok.
Az őrült forgás folytatódott, a zenészek játszottak rendületlenül. Később a grófnő kézen fogta, húzta maga után a sötét kertbe a támolygó fiút. A nagy tölgyfa alatt szépen fésült, szőke csigás fejét a vállára hajtotta:
–    Számoljuk meg együtt a csillagokat!
Hirtelen kiáltás hallatszott, a gróf kereste a lányát. Deske ijedten elszaladt. Az ólak mentén futott a szállásuk felé. Az utat nagy szénaboglyák szegélyezték. A hold fényében látta, amint Mári bújik elő az egyikből a bandagazdával. Szívesen leszedegette volna a lány hajába tapadt szálakat.

Deske ősszel a vasgyárban kapott munkát, mint szénrámoló. Tizenkét órás munkaidőben és két műszakban alkalmazták. A nappal és az éjszaka dolgozó munkáscsapatok reggel és este hatkor váltották egymást. Az ebédjét az anyja csomagolta, mindig abba a Városi Hírmondóba, amit az ügyvédéktől kapott takarításkor, az egy krajcár felett. A fiú szeretett olvasni, miután kevés elemózsiáját elköltötte, megnézte a híreket. A szerdai újság címoldalon hozta a nagy szenzációt. Gróf Festetics Vilmát megszöktette apja kastélyából a híres cigányprímás, Nyári Rudolf. Valószínűleg egy aratóünnepen ismerkedtek meg, ahol a prímás bandája húzta a talpalávalót. A huszonnégy éves grófnő tegnap Sopronban nőül ment Nyárihoz, a család és a közvélemény nagy megrökönyödésére.