Ugrás a tartalomra

Öngyilkos költők

 Korábbi kutatások szerint az öngyilkosság jóval gyakoribb a költők között, mint más irodalmárok között vagy általában a lakosság körében, és a költők hajlanak a depresszióra. A kutatási eredményeket fel lehet használni a ma élő költők esetleges öngyilkosságának lingvisztikai előrejelzésére is. Ha valaki túl sokszor használja az "én" szót, még nem biztos, hogy öngyilkos lesz, de ennek a kockázata mindenképpen nagyobb - fejtette ki az amerikai professzor.
 

 

 

 

Öngyilkos költők

   

   „Akinek sok kése van, előbb-utóbb megsebzi magát vagy másokat – tartja a mondás, amelynek igazságát olyan veszélytelennek tűnő kés-birtokosok József Attilatragédiája bizonyítja, amelyeket Sylvia Plath, vagy felénk inkább József Attila jelképes sorsával szoktunk szemléltetni. A kreatív emberek a közhiedelem szerint hosszú életűek, ám ezt is csak néhány valódi példa támasztja alá – sokkal gyakoribbak a korai kiégések, befelé zárkózással, depresszióba süllyedéssel megszakított művész-sorsok.” – mondja Fekete J. János író, kritikus, irodalomtörténész egy Gulyás Lászlóról szóló dolgozatában.
  
   A később öngyilkosságot elkövető különböző nemzetiségű költők verseinek szavaiból és szóhasználatából következtetni lehet életük szomorú Sylvia Plattvégére – vélik amerikai kutatók. Számítógépes program segítségével a kutatók kilenc olyan költő verseinek szövegét elemezték, akik öngyilkosok lettek, valamint kilenc olyan poéta költeményeit, akik nem követtek el öngyilkosságot. Úgy találták, hogy az öngyilkosságra hajlamos költők olyan szavak felé vonzódtak, amelyek a másoktól való elkülönülést és az önmagunkkal való foglalkozást hangsúlyozták.
  
   Képesek vagyunk az emberek lelki egészségére következtetni a nyelvezetük alapján – hangsúlyozta James Pennebaker pszichológusprofesszor a Texasi MajakovszkijEgyetemről, aki egy végzős egyetemista segítségével végezte el ezt a kutatást. Sokat árul el valakiről, a gondolkodásmódjáról, hogy milyen szavakat használ, legyenek azok akár jelentéktelennek tűnő kifejezések - tette hozzá a professzor.
   Az amerikai kutatók a később öngyilkosságot elkövető költők közül a következők műveit tanulmányozták: John Berryman (1914–1972), Hart Crane (1899–1932), Szergej Jeszenyin (1895–1925), Adam L. Gordon (1833–1870), Randall Jarrell (1914–1965), Vlagyimir Majakovszkij (1893–1930), Sylvia Plath (1932–1963), Sarah Teasdale (1884–1933) és Anne Sexton (1928–1974).
  
   A verseket a lehető legalaposabban összehasonlították alkotójuk nemzetisége, korszaka, műveltsége és neme szerint. Amerikai, brit és orosz költőkről van szó. Az összehasonlított referencia-költőcsoportba a következőket sorolták be: Matthew Arnold (1822–1888), Denise Levertov (1923–1997), Robert Lowell (1917–1977), Oszip Mandelstam (1891–1938), Borisz Paszternak (1890–1960), Adrienne Rich (1929–) és Edna St. Vincent Millay (1892–1950).
   A leendő öngyilkos költők sokszor használták az "én", "engem" és "enyém" Kleistszavakat és kevesebbszer a többes szám első személyének a kifejezéseit. Az önazonosság, az elszigetelődés és a másokhoz való kapcsolat a névmások használatában fejeződött ki – állapította meg Pennebaker professzor. A kulcsszó itt az "én". Az öngyilkosságra hajlamosak vagy a depressziósok nagyon gyakran használják az "én" szót, és ennek megfelelően csak ritkán utalnak más emberekre.
  
   Az öngyilkosság felé haladó költők egyre kevesebbet használták a kommunikáció olyan szavait, mint a "megbeszélés", "megosztás" vagy "meghallgatás". A másik csoportban értelemszerűen éppen ellenkező volt a szóhasználati helyzet. Az öngyilkos költők gyakrabban említették a halállal kapcsolatos szavakat, a gyűlölet és a szeretet kifejezéseinek használata azonban nem tért el Hemingwaylényegesen a két költőcsoportnál.
   Korábbi kutatások szerint az öngyilkosság jóval gyakoribb a költők között, mint más irodalmárok között vagy általában a lakosság körében, és a költők hajlanak a depresszióra. A kutatási eredményeket fel lehet használni a ma élő költők esetleges öngyilkosságának lingvisztikai előrejelzésére is. Ha valaki túl sokszor használja az "én" szót, még nem biztos, hogy öngyilkos lesz, de ennek a kockázata mindenképpen nagyobb – fejtette ki az Cvetajevaamerikai professzor.
  
   Intés szempontjából idejegyzek néhány nevet a művészet áldozatainak sorából:

   Thomas Chatterton (1752–1770) angol költő, 28 évesen arzénnal vetett véget életének;

   Marina Ivanovna Cvetajeva (1892–1941) orosz költő, 49 évesen felakasztotta magát;

   Branko Ćopić (1915–1984) hatvankilenc évesen ugrott le egy belgrádi hídról;

   Alekszandr Alekszandrovics Fagyajev (1901–1956) orosz író agyonlőtte magát;

   akárcsak Ernest Hemingway (1898–1961)

   vagy Heinrich von Kleist (1777–1811) német költő, drámaíró, aki szeretőjét is magával vitte a halálba;

   Arthur Köstler (1905–1983) a feleségével együtt lett öngyilkos;

   Jack London (1876–1916) amerikai regényíró negyven évesen,

   Vlagyimir Majakovszkij (1893-1930) szovjet költő harminchét esztendősen vetett véget életének;

   Georg Trakl (1887–1914) életét a kokain oltotta ki 27 éves korában.


FJJ

 
   Kapcsolódó:

   Trockij Majakovszkíj öngyilkosságáról

   Majakovszkíj

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.