Amikor elkaptak a plakátokkal, akkor tuti, hogy a vénasszony köpött be. Tudod, mit haver? Asszem, én vagyok az öregebb. Nem kérsz te is egyet? Mindegy, most már ha kihozta Timike, legfeljebb megiszom én, hehe.

A plakátragasztó

– Tudja, uram, az én derekam már nem bírja az álldogállást. Amikor az ember nagy nehezen felébred, ippeg elég a pizsamára felráncigálni a mackót, és lecsoszogni egy kis lélekmelegítőért. Nem akar fizetni egy kört? Látom, maga már biztos nem iszik többet, mert ha ingatja a fejét, akkor úgy imbolyog, mint egy nászutasokkal teli hajó. Na, most mit is akartam összefoglalni magának? Jaja, már megvan, miről jutott eszembe a nászút. Pont olyan piros a szeme, mint szegény Klárikám puncikája. Az volt ilyen tüzes. Nagyon nem bírt a mutterja, mondanám is, hogy dögöljön meg a bolond vénasszony, ha már nem lenne rég a pokolban, ahová való. Klárikám mindig óbégatott, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy nem a tisztelendőhöz járogat olyan buzgón az ilyen ájtatos izék miatt, hanem a mozgalomba. Tudja, uram, mi még azt nagyon komolyan vettük, nem úgy, mint ezek a mostani fiatalok. Amikor elkaptak a plakátokkal, akkor tuti, hogy a vénasszony köpött be. Tudod, mit haver? Asszem, én vagyok az öregebb. Nem kérsz te is egyet? Mindegy, most már ha kihozta Timike, legfeljebb megiszom én, hehe. Ja, igen. Persze, Klárikát rögtön kimosdatta a faterja, osztán hozzá is adták ahhoz a nyálas ficsúrhoz. Mikor letelt, nem akartam én agyonverni a vénasszonyt, csak kicsit móresre tanítani, de úgy rikácsolt, mintha nyúznák. Most mit izélsz már ezzel a megbánással? Múltkor is idejön egy csávó, valami szakállas hippijampec, oszt nekiáll okoskodni. Aszittem, valami szocjológus, vagy minek hívják ezeket a fazonokat, na tudod, akik csak okoskodnak, mert az iskolában megtanulják a fateruk pénzén, hogy mi a frankó. Szóval dumál a csávó, oszt kiderül, hogy valami ácsféle volt a faterja, aki ráadásul nem is az igazi apja. Melósnak elég béna volt a csóka, mert láttam, hogy tiszta dzsuva a tenyere a vértől, még egy darab szög is kiállt belőle. De általános műveltsége, vagy mi a franc az volt neki. Láttad volna a téren, tiszta beszarás. Csak egy körtét vettünk a Bélánál, meg egy szardíniát, mert többre nem volt zsé, erre a csóka valami hókuszkrikszkraksszal mindekinek varázsolt még párat. Úgy forgolódtak utána a népek, mint kezdő buzik a gőzben. Valami hegyibeszédes versit is elmondta, aszondtam neki, miért nem mész a Ki mit tud-ba, bazmeg? Tuti nyerő lennél. Szóval tökre haverok lettünk, amikor elkezdett jönni a faszságaival, hogy nekünk egy atyánk van. Közben olyan átszellemülten nézett, mint én, amikor húsz év sitt után először láttam pinát. El is rugdostam a térről, mert aki a muterkám becsületit gázolja, azt felrúgom. Miért halkabban, Timikém? Kocsma ez, nem valami múzejum. Jó csaj ám a Timike, csak néha érzékelősködik. Tudod, haver, már vagy tíz éve nem láttam pinát. Nem csak az olyan igazi, szaftosra gondolok, de még a szomszéd Rozinak se kellettem, pedig akkora darab lett, mint egy tehén. Sötétben az meg mindegyik fekete, hehe. Akarta a fene megerőszakolni. Vittem neki piát, oszt nem elég, hogy a lelki érzékenységembe gázolt, amikor elkezdett pampogni, hogy büdös vagyok, még fejbe is baszott az üveggel, de mégis engem sitteltek le megint, azért, hogy erőszakoskodok a szemérmivel. Kit érdekelt a szemérme, az már rég nem volt neki, én csak pinát akartam. Érted, haver? Pinát! Dehogy vagyok seggrészeg, Timike, ne tessék már rágalmazni, a kiskezit csókolom. Egyáltalán nem üvöltözök, csak dumálok a haverral. Igenis, hogy itt van a haver, nincs ilyen delíriumom, ne taszigáljatok már. Holnap úgyis visszajövök basszátok meg, oszt fizikálisan rendet teremtek.  Majd a haverom kikísér, mert van itt elegancia, kérem. Okézsoké, megyek. Csak igazítsd már meg a csuklyád, vagy mi a fenét, és vedd át a kaszát a másik oldaladra, mert még kinyírsz, haver.