Titkok, buja és homályos sejtések, kósza gondolatok, meg kell érinteni ami nem hagy nyugtot. A fiú néhány gyötrelmes éjszaka után végre összeszedte a bátorságát, vigyázva hogy semmi zajt ne keltsen, pedig a padló recsegett mint a fene, centiméterről centiméterre haladt, az ajtó halk nyitása sikerült, a szíve a torkában kattogott, az utcáról beszűrődött a lámpafény, kikerülte a padlóvázát, a széket, és letérdelt a húga kiságya mellé, az egyenletes szuszogás bátorította, még jó hogy ilyen mélyen alszik, a takarót a szükséges mértékig lejjebb húzta, óvatosan megérintette, mutatóujját ráillesztette a képes újságokból jól ismert hosszanti vágásra.

Függöny

Nem nagyon akadtak barátai, helyesebben szólva lehettek volna, de valahogy mindig tartózkodott. Az egyedüllét számára mégsem jelentett magányt, inkább nyugalmat. A nyarakat
vidéki rokonoknál, a hegyek közt töltötte, ezekben a hetekben élt igazán. Fütyörészve járkált az erdőben, a tűző napon meztelenül hanyattfekve a fűben, szétvetett lábakkal és karokkal eggyé vált a mindenséggel. Szerette az állatokat, a szomszédos gazdasági udvarban segített a munkásoknak szénát hordani, almozni, etetni. Esténként még egy kicsit ott maradt az istállóban, egyedül, beszélgetni. A tehenek egykedvűen kérődztek, s néha rábólintottak a szavakra, a bikaborjú figyelt, fülelt. Selymes szőre volt, mint minden borjúnak, elétartotta sós, izzadt tenyerét, hadd nyalogassa. Gondosan becsukta az istállóajtót, kigombolta a nadrágját. Előbb az ujjával puhatolózott, így is, úgy is kevés sikerrel. A természet másként rendelte.
És volt este, és lett reggel.
Titkok, buja és homályos sejtések, kósza gondolatok, meg kell érinteni ami nem hagy nyugtot. A fiú néhány gyötrelmes éjszaka után végre összeszedte a bátorságát, vigyázva hogy semmi zajt ne keltsen, pedig a padló recsegett mint a fene, centiméterről centiméterre haladt, az ajtó halk nyitása sikerült, a szíve a torkában kattogott, az utcáról beszűrődött a lámpafény, kikerülte a padlóvázát, a széket, és letérdelt a húga kiságya mellé, az egyenletes szuszogás bátorította, még jó hogy ilyen mélyen alszik, a takarót a szükséges mértékig lejjebb húzta, óvatosan megérintette, mutatóujját ráillesztette a képes újságokból jól ismert hosszanti vágásra. Puha volt és enyhe vizeletszaga. Már nem érzett izgalmat, talán csak némi sikerélményt, mint az első igazi maszturbáció után.
És volt este, és lett reggel.
Az iskolában a lányokat furcsállta, sugdosott, elkapott félszavaikból próbált valamit összerakni, idegesítőek voltak, viszont a mellük szép. A fiúk sem foglalkoztak vele, ők tanítás után általában valami tikos, számára érthetetlen után néztek, tudomása szerint néha egy-egy lány a dologban érintve volt, neveket is tudni vélt. Őt természetesen nem avatták be, ha rákérdezett, kitérő választ kapott. Szükségét igyekezett otthon intézni, nem az iskolában, de ha végképp elkerülhetetlen volt, megvárta míg mindenki kijön, ez leginkább a szünet végén, becsöngetéskor tötént. A strand, az más volt. Vonzotta a férfiöltöző markáns világa, azok a hivalkodó mozdulatok, és később, a gyár alagsori öltözőjében, munka után, a zuhanyzóból kitóduló gőzben a karok, lábak, hátak és hangok kuszaságában lopva, irigyen nézelődött. Megvárta míg berakják a vasszekrényekbe a melósruhákat, bakancsokat és távoznak, csak ezután ment mosakodni. Rajta kívül már csak egy srác tartózkodott az öltözőben, jó haver, nyilván valamiért elhúzódott a zuhanyozása, vagy csak ő is egyedül szeretett volna maradni, ki tudja. Nem lehetett nem odanézni. Szép idő volt, hazafelé megittak valamit.
És volt este, és lett reggel.
Az albérletbe tilos lányokat felvinni, de a fiúk látogatása ellen a házinéni nem emelt kifogást. Még azt is elnézte, ha kicsit hangosabb a lemezjátszó, a füst és az italozás miatt is csak ritkán szólt. Piaf mindkettőjüknek a kedvence, cserélgették a lemezeket, fogyasztották az italboltban elvitelre vásárolt bort. A csók édes mint a hárslevelű, az érintés mint a frissen csapolt sör habja, a teste mint egy karcsú pohár. Már elment az utolsó villamos is, minden elfogyott, a lemezen, ki tudja mióta, a tű alatt keringett és pattogott egy végtelen barázda. A fiú a kellemesen savanykás ízt még egy darabig elemezte a szájában, majd kiment fogat mosni. A fogkeféjét letette a másik mellé a fürdőszoba polcára.
És volt este, és lett reggel, amikor nem érdemes széthúzni a függönyt.