A redőnyök lehúzva, mit fognak látni a hálószobából? Ráadásul mintha valami nem tetszene nekik, azt mondják, túl nagy az előszoba, és a mellékhelyiségből nem könnyen lehet átmenni a fürdőszobába. Szóval nem tetszik nekik. El fognak menni, mint több tucat érdeklődő már. Na szép! Azért kezdődhetett volna jobban is ez a nap!

Álom az álomban

Félálomban vagyok. Jólesően forgolódok az ágyamban a lepedőn. Érzem, kellemesen kialudtam magam, és izgalommal tekintek a nap elé. Egyszer csak hallom, mintha angolul beszélnének a lakásban. Még pedig egészen szép dél-angliai kiejtéssel. Vagy csak álmodom? Itt vannak ezek az emberek, vagy csak álmodom? Hosszú hónapok óta próbáljuk eladni a lakást, annyi ember megfordult már nálunk, egészen hozzászoktam. Na de hajnali hat órára beszélt volna meg a húgom lakásmutatósdit két külföldivel? Túlságosan is lusta vagyok, hogy ezen komolyabban elgondolkozzam, inkább befelé fordulok. Álmodom. Hogy mit, arra nem fogok emlékezni, az ember az álmok túlnyomó többségét az ébredés után elfelejti. De a vendégek még itt vannak, jólesően beszélgetnek legalábbis. Nem lesz ciki, hogy én még ágyban vagyok? A redőnyök lehúzva, mit fognak látni a hálószobából? Ráadásul mintha valami nem tetszene nekik, azt mondják, túl nagy az előszoba, és a mellékhelyiségből nem könnyen lehet átmenni a fürdőszobába. Szóval nem tetszik nekik. El fognak menni, mint több tucat érdeklődő már. Na szép! Azért kezdődhetett volna jobban is ez a nap! Mintha bejönnének a hálóba! Most már ki az ágyból, üdvözölni kell őket! Elvégre angoltanár vagyok, szívem egyik csücske a brit kultúra, különösen akkor, ha a lakásunkat akarja megvenni két angol. Az egyik már egészen az ágyamnál van, a másik mintha az ajtóban állna.
Koszos bőrdzsekis, alacsony ember néz vissza rám. Meg van lepődve, és kicsit ijedt is. Nem szól. Suvickosképű. Egészen fekete a haja. Mintha melós lenne. A másik az ajtóban dettó ugyanilyen. Egymásra néznek. Egészen gyorsan kezdenek el mozogni, a következő pillanatban már kint vannak a lakásból. Utánuk megyek az előszobába. Akkor szikrázik az agyamba a felismerés, hogy az este nem zártam kulcsra a lakás ajtaját.