Zseniálisak vagyunk cimborám. Csak szólunk a Pócsiéknak, biztos segítenek, és máris vége lesz ennek a nélkülözésnek.
    – Azok bizony – mondta Bereczky elégedetten.
    – Viszont… – hezitált Józsi elég sokáig –, az szerinted, nem baj, nos, hogy elméletileg mi is a nyugdíjpénztártól kapjuk a gázsit?
    – Az nem számít. A negyven éves, kemény munkába belefáradt rokkantnyugdíjas az teljesen más, ezt mindenki tudja – fojtotta el a kételyt csírájában Bereczky.

Dolgos magyar

    Törött nyelű csavarhúzóval piszkálgatta a kis asztali ventillátor lapátjai mögötti hajtótengelyt egy farmeres alak. Barátja a konyhaasztalnál ülve szemlélte az eseményeket, néha-néha kitekintve a második emeleti panellakás ablakából. Előtte a kockás terítőn üres sörösdobozok hevertek, némelyik összegyűrve. Az utolsóból kortyolt egyet, majd elégedetten helyezte vissza maga elé.
    – Te Józsi, mi lesz már azzal a ventillátorral? Dög meleg van.
    – Nem akarja, hogy rohadna meg – válaszolt az ominózus Józsi nem túlzottan vidáman.
    – Pedig igazán jó lenne, ha működne, a trikóm már színváltós lett.
    – Mintha én nem izzadnék a tökömnél is – mondta ingerülten, majd lecsapta a csavarhúzót a konyhapultra. Kicsit megigazította még a szerkezetet, majd bekapcsolta. Az pár másodperc zúgás után kattant egy nagyot, és egy mérsékelt füstfelhővel jelezte gazdájának, hogy végleg kilehelte lelkét. A konyhára pár másodperces csend telepedett, majd Józsi hasonlóképp kommentálta az eseményeket:
    – Hallottad ezt Bereczky? Ez bizony bekrepált – megvakarta tarkóját majd folytatta kissé hezitálva. – Rakhatjuk ki a kuka mellé.
    – Mi ez a királyi többes? Elvégre ez a te lakásod, és a te kacatod.
    – Ez nem szokott zavarni, amikor a hűtőmben kotorászol, és aztán lopod itt a napot reggeltől estig – tette hozzá keserűen. Majd pár perc szünet következett. A kudarcot vallott alkalmi szerelő odakullogott a hűtőhöz, majd kivett magának egy kicsit langyos, ám legalább olcsó sört. Nagyot sóhajtva letelepedett barátjával szemben, és felpattintotta a dobozkát.
    – Holnap venni kéne egy újat – szólalt meg Józsi kisvártatva – mégis csak elviselhetetlen ez a forróság.
    – Ámen.
    – Az igazi probléma – kortyolt egyet – hogy nincs felesleges pénzem erre. Hó vége van.
    – Ne nézz rám így, tudod, hogy múltkor is én vettem ezt a rekeszt, és nekem is hó vége van, akár hiszed, akár nem.
    – Fenébe is, nincs egy vasunk se – tette meg az őszinte beismerést végül Józsi.
    – Sajnos igazad van – ismerte el Bereczky cimborája éleslátását.
    – Valamit tenni kéne, mert mégis csak elviselhetetlen, hogy ilyen kevés pénzből kelljen élni. Felháborító!
    – Az. Nem tudom, minek képzelnek minket, de mindent azért velünk se lehet lenyeletni!
    – Bizony! – Szürcsöltek egy kicsit a már megmelegedett habból, majd csüggedten forgatgatták a dobozt a piszkos kezeikkel.
    – Kéne valami melót szerezni. Könnyű, de jól fizetőt, érted?
    – Persze Józsikám. De mindenhez már képesítés, oklevél, meg diploma kell! Eltűnt a munka becsülete barátom, mi már nem kellünk sehova, csak a bankárok meg hasonló naplopók. Hányingerem van tőlük én mondom.
    – Az. Undorító.
    – Mindenhez már ismerni kell valamilyen technikát, vagy gépet, anélkül tényleg semmit se érsz.
    – Hát akkor itt az ideje, hogy megismerjük! Nemde? Csak nem lehet olyan nehéz azaz intérnet.
    – A Pósi Feri fia is ebből él. Azt mondta az öreg, hogy három kilót is megkeres a kis szemüveges szoknyavadász. Meg, azt mondja, vöboldalakat csinál! Fene a pofáját, mindig is jó esze volt az ilyenekhez már az öregnek is.
    – Kéne beszélni vele hallod-e? Elindíthatnánk valami intérnetes vállalkozást. Azokban van most a nagy pénz!
    – Igen én is ezt hallottam. Hát de ahhoz pénz kell nem?
    – Nem olyan sok az. Meg amúgy is, mindenki most ezt csinálja! Lassan már a Hörpintőnek is lesz ilyen vöboldala, aztán már ott kell majd rendelni is, nem a Laci bácsitól!
– Az kéne még! – kacagott Bereczky teli torokból. – Na de, mit tennénk erre a vöboldaladra? Mivel csalnánk oda a sok embert?
    – Ez nagyon jó kérdés cimborám. Ki kellene találni valamit, ami botrányost, az kell az embereknek! Mint az újságban.
    – Sport? Nagymellő nők?
    – Az már van mindenhol! Más kell ide – fűzte a fonalat Józsi –, például politika!
    – Mert az nincs mindenhol…
    – Dehogynem, csak nem tudom, másképp kell. Mindenki olyan elégedetlen ezekkel a barmokkal, biztos lehet valami újat mutatni.
    – Hát megvan! – kiált fel Bereczky. – Ezt kell kihasználni, én mondom. Mindenkinek már a töke tele van. Valamilyen politikai töltetű dolgot kell csinálni, de nem akárhogy! Ebből  az elégedetlenségből  kell táplálkozni kérlek szépen. Mérges kutyát könnyű hergelni.
    – Az az. Biztos sokan ráharapnának a csontra – helyeselte Józsi.
    – De a pártok lehordása nem elég. Kell még valami más is.
    – Valakit felelőssé kell tenni.
    – Bűnbak kell.
    – De kit lehetne…
    – Munkakerülőket. Egyértelmű – következtetett Bereczky. – A becsületes kenyérkereső embereknek ez fáj a legjobban, aki nem csinál semmit. Igazságtalannak érzi, és hát valljuk be, joggal kérdezi, hogy ők miért kapnak például segélyt az állambácsitól, ha nem is csinálnak semmit.
– Mint például a nyugdíjasok? – kérdezte sokat sejtetően Józsi.
    – Igen! Mint például a nyugdíjasok! Egész nap csak a kerekes kis kocsijukkal járják az akciós áruházakat, meg dőzsölnek, miközben nem dolgoznak már semmit, és cserébe legalább pofátlanok, és idegesítenek mindenkit.
    – Add át a helyed a buszon, engedd előre, és miután lehord, hogy mekkora bunkó vagy, még legyél illedelmes, és megértő, mert ő az öreg. Egy frászt!
    – Ilyen oldalt kell csinálni. Egy híroldalt. Nyugdíjasok és a politikusok által elkövetett egetverő atrocitásokról! Mindenki ezt akarná olvasni.
    – Zseniálisak vagyunk cimborám. Csak szólunk a Pócsiéknak, biztos segítenek, és máris vége lesz ennek a nélkülözésnek.
    – Azok bizony – mondta Bereczky elégedetten.
    – Viszont… – hezitált Józsi elég sokáig –, az szerinted, nem baj, nos, hogy elméletileg mi is a nyugdíjpénztártól kapjuk a gázsit?
    – Az nem számít. A negyven éves, kemény munkába belefáradt rokkantnyugdíjas az teljesen más, ezt mindenki tudja – fojtotta el a kételyt csírájában Bereczky.
    – Igazad lehet. Akkor még fontosabb, mi legyen a vöboldalunk neve?
    – Valami hazafias, könnyen megjegyezhető, mégis sokat mondó – kitekintett az ablakon egy pillanatra. – Legyen az oldal neve dolgosmagyar.info.