Nyolcvan éves vagyok. Hallgasson meg. A szex kell. A vágyakhoz tartozik. Mint az evés, ivás, alvás. Nekem ezekkel sincs semmi bajom. A szeretkezéssel se. Csak néha egy kicsit már elfáradok. Hallgasson meg. Soha, de soha ne szalasszon el egyetlen alkalmat se, mert ez az, ami a miénk, ez az életünk.

Káma-szútra á lá székelybácsi

Tessék, nyugodtan.
Melyikkel utazik?
A háromnegyed hatossal. Bukarestbe.
Kár, hogy nem ellenkező irányba. Még ingyen jegyet is adtam volna. Veteránt. Leány még?
Igen.
Na, akkor tudja mit? Én fordítom meg az irányt s megyek magával Bukarestbe.
Ugyan mit csinál ott?
Hát kiveszünk egy szobát egy szállodában…
Azt nem lehet, bácsi, nem szabad leány vagyok én. Igaz, hogy ő messze van, de én kivárom, hogy hazajöjjön.
Azt nem tudja meg senki, nem írják fel azt sehová.
De biza írják, oda a lelkiismeret tájékára, s elég az nekem, ha én kell olvassam. Tudja, vagy vagyok valakivel, s akkor vele vagyok, vagy nem vagyok, s akkor meg nem. Érti?
Értem. Jól van.

Huncut szemét csak most látom. Eddig úgy összehúzta a sok mosolygó ránc, hogy csak a féktelen csillogás látszott. Zöldesbe játszó, apró, kék szeme van. Valamikor szőke legény lehetett, bajsza még sárgásbarna. Tisztán öltözött, még mindig fess ember, habár apróka apóka hozzám képest.

De, mondok valamit, higgye el nekem, hogy a szeretkezésnél jobb dolog a világon nincs. Ha jó a férfinak is, s a nő is elélvez, annál jobb semmi nincs az életben. Egyedül nem tud élni az ember. Feleségem nemrég halt meg. Ügyes, rendes feleségem volt. Ötven évig éltünk együtt. De meghalt. S nekem kell a puszi, a simogatás, az odabújás. Kell a nő, a társ. Asszony nélkül a férfi nem élhet. S megyek is. Kilenckor indul a vonatom. Most jöttem be a busszal. Megyek Nagyváradra. Van ott valaki. Megyek, hátha összejön valami.
Jól teszi, menjen is. De, kíváncsiságból kérdem, hány éves?
Mennyit ad?
Hatvan és hetven között.

Nagyot kacag.

Hetven? Még tegyen rá tizet. Mondtam, tudom mit beszélek. Nyolcvan éves vagyok. Hallgasson meg. A szex kell. A vágyakhoz tartozik. Mint az evés, ivás, alvás. Nekem ezekkel sincs semmi bajom. A szeretkezéssel se. Csak néha egy kicsit már elfáradok. Hallgasson meg. Soha, de soha ne szalasszon el egyetlen alkalmat se, mert ez az, ami a miénk, ez az életünk. A mi életünkről van szó, s az olyan rövid, olyan kicsi, akkorka az egész s eltelt. Ha elherdálja az életét, ha nem él, megbánja. Megbánja a puszikat, amiket nem adott, a szexet, ha megvonja magától. Ne vonja meg soha, mert az a legszebb. Látja, én most is megyek, nyolcvan évesen. S lehet, hogy még az úton összejön valami.
Valami keleti bölcs mondott olyasmit, hogy a boldogság nagyon egyszerű dolog: egyél, igyál, ha éhes, szomjas vagy, menj vécére, amikor kell, aludj, ha álmos vagy és szeretkezz, ha azt kívánod.
Jól mondta, kacag az öreg. Én így élek.
Maga így, de hányan nem. Ezért a sok megkövült ember.
Jaj, biza, látom a sok elkeseredett embert, akik nem tudják kormányozni magukat. Ez a baj. S akkor nem értik, hogy mi történik velük.
Én azt látom, a mai nők azt hiszik magukról, hogy ők férfiak, és ezt mindenáron be is akarják bizonyítani a férfiaknak.

Hahotázik. Szeme hol rámnyílik, hol rámcsillan.

Igen, be akarják bizonyítani. A férfiak pedig gyávák, nem merik megszólítani a nőket. Ez a nagy szabadság, ez ront el mindent.

Fut a szeme a Landoló teraszán flangáló seggigszoknyás bögyösök után.

Látja, én is megnézem őket. A férfiak is. De annyi minden ki van teregetve, úgy megtelik az ember szeme látvánnyal, hogy mire odakerül a férfi, hogy szeretkezzék, már nem embere. Sajnos, manapság egyre ritkább a jó szex. Pedig csak az ér valamit, nem a gyűjtés. Én is gyűjtöttem, mindenem megvan, mégis elindulok. Mert ez kell az egészséges élethez. A nő. Ezelőtt azért más volt. El volt takarva minden s maradt hely a férfi kíváncsiságának, felfedezési vágyának.
Most megcsömörölnek a túl sok látványtól. Dániában bugyi nélkül vagy pici tangában és miniszoknyában bicikliznek a nők.
Na látja, amiről én is beszéltem. Ráadásul a bicikli. Azzal helyettesítik a férfit. Sajnos megtagadják maguktól a jó szexet. Így, vagy úgy, de megtagadják, pedig, nem győzöm mondani, hogy ennél jobb nincs is. Mint ha szeretik egymást, odabújnak egymáshoz, simogatják, puszilgatják egymást. Ez mindenkinek jól esik. De ez is megromlott. Lassan már ez se lesz, mint ahogy rendes, becsületes házasság se lesz, mert csak összeállnak az emberek, barát, barát, gyerek innen-onnan, s megkérdik akárkitől, jössz-e most? Nem? Jól van, jön másik.
Hát igen, gyerekeim apja talán akárki lehet, de társam nem lehet akárki.
Ez pont így van. Látom, megvan a józan esze. Fiatal is még, használja ki. De nem féltem magát, jól gondolkozik. Csak ne sajnáljon magától semmit, főleg a jó szexet s az elélvezést ne. Én se sajnáltam magamtól. Még Bukarestbe is lementem, van ott egy szeretőm, harmincöt éves. Szólott, hogy a férje Olaszországban dolgozik s ő vár. Nála voltam három napot. Maga kivárja, míg megjön a párja, látom. De, mondok valamit. Az a nő, amelyik feldobja magát, ha csak öt percre is, az győzött. Lehet, hogy csak öt percre győzött, de győzött. Amelyik kitart, az a háttérben marad, azt kikacagják, mert az a gyengébb. Ezt tudják a nők is, és tudják a férfiak is. Jusson eszébe. Azt a nőt, amelyik öt perc alatt feldobja magát, maximum öt éven belül lecserélik. De ilyenek a férfiak, s ilyenek a nők is. Nézzen a szemembe, mert én is a magáéba nézek.
Hát oda nézek. Nem látja, hogy a szemébe nézek, s nem az ágak hegyére?
De. Látom. S a fiú hová való?
Mondom, hogy hová.
Jól van. Isten segítse meg, hogy sikerüljön, amire vágyik. S fog sikerülni, mert még fiatal s helyén van az esze.

Szedelőzködöm. Kezem nyújtom. Hallgat.

Tudja meg, hogy nagyon köszönöm ezt a beszélgetést. Látja, sose tudhatja, hogy kivel akad össze az ember. Én fél emberül nem élhetek. Lehet útközben meghalok, vagy ki tudja.. De, ha nem indulok útnak, nem tudhatom.

Miközben meleg tenyerében szorongatja jobb kezem, bemutatkozunk.

Úgy hívják, mint apámat, mosolygok, s ő is kőműves, mint maga, építkező ember, a maga szavaival élve.
Na látja, az édesapjáról mindig emlékezni fog rám, s erre a beszélgetésünkre is.
Az biztos, kacagok.
Jól tud kacagni. Ezt se felejtse el soha, a kacagni tudást. S a mosolyt. Mert egy bájos mosoly mindent könnyebbé tesz.