Szoborként állok – immár a jó – megállóban, és magamban már századszor játszom el a mozdulatot, ahogy fellépek a villamos első lépcsőjére. Már két szerelvény húzott el mellettem, de nem bírtam megtenni. Az egyikből kiáramló emberfolyam csaknem elsodort, míg a másikban utazók között döbbenten fedeztem fel egy-egy délelőtti színjátékom mellékszereplőit.

Bírósági mesék

Janus

Egyik lábamról a másikra imbolygok a villamos megállójában. Rám van írva a zavarom, belül érzem. Féloldalt fordulva felfelé rángatja valami belső kényszer a fejemet, akárhányszor valaki rám pillant. A szemem két zavaros, mély golyó és furcsa mosolyra torzul a szám. Egyedül vagyok, és mindenki bámul.

Otthonosan mozog az épület terében, vele együtt lélegzik, élő bútordarab. Ruganyos mozdulatokkal kettesével szedi a lépcsőfokokat. Mosoly az írnoknak, kemény szervusz a kezdő kollegának. Állja a folyosókon idegesen kínlódó ügyfelek tekintetét, majd záródik mögötte a tárgyalóterem ajtaja.

Tompa hanggal csukódott előttem a villamosajtó, a sárga csík elhaladt, üres a peron – bíztatom így magamat – nincs akadálya, hogy átmenjek a szemközti megállóba. Rossz helyen jöttem fel az aluljáróból, már megint. Lesütött szemmel, lépteimet szaporázva szelem át a vágányokat, miközben sápadtsárga ballonkabátomba belekap a szél. Torzképemet árnyékként húzom magam után: egy keresztbefordult, kisiklott sárga szerelvény kúszik át a síneken.

Körbenéz a teremben, és jóleső mosollyal nyugtázza valamennyi kelléke meglétét. A légkondiból áramló levegő meglebbenti a földig érő fekete talárját, mely kosztümként kölcsönzi uralkodói külsejét. Fellép a pulpitusra, helyet foglal az emelvényen, majd a folyosón várakozókat szólítja. Egy percre sem esik ki a szerepéből. A jogvita bonyolult, és ez tetszik neki. Eligazít, nyomoz, faggat és rendszerez. Színész ő, a paragrafusok ünnepelt hőse, és most fellépése van.

Szoborként állok – immár a jó – megállóban, és magamban már századszor játszom el a mozdulatot, ahogy fellépek a villamos első lépcsőjére. Már két szerelvény húzott el mellettem, de nem bírtam megtenni. Az egyikből kiáramló emberfolyam csaknem elsodort, míg a másikban utazók között döbbenten fedeztem fel egy-egy délelőtti színjátékom mellékszereplőit. Törvénykönyvet lapozgatva lopva néztek rám az üvegablakon keresztül. Rettegtem valamennyiüktől.

A puha, lila párnába mártott bélyegzőkorong keményen csattan a hófehér papíron. Egy megtervezett mozdulat a döntés.

A harmadik villamos csikorogva áll meg előttem, majd tovarobog. Az ajtók nem nyíltak ki. Tőlem függetlenül dőlt el - magamat nyugtatom. Gyors léptekkel, a házak falához lapulva gyalog indulok haza.

Az ügyfelek mögött dörren a tárgyalóterem ajtaja, a darabnak vége, a színész sminkje elmosódik. Fáradtan akasztja vissza a talárját a fogasra, helyébe sárga ballonkabátot terít a vállaira.

Mókuskerék

A városi bíróság Fekete Pál, aki ezerkilencszázötvennégyszeptembernégy napján született, anyja neve Virág Ida, elsőrendű vádlott előzetes letartóztatását az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig elrendeli.

Fenntartja, elrendeli, fenntartja.

A megyei bíróság a városi bíróságnak a másodrendű vádlott előzetes letartóztatása tárgyában hozott végzését helybenhagyja.

Elrendeli, elrendeli, fenntartja.

Az őrizet tartama legfeljebb hetvenkettő óráig tarthat. Utána úgyis előzetes, mit hittél?

Fenntartja, elrendeli, elrendeli, még tovább tartja, meg ne moccanj!, bezárlak, fenntartom.

A bíróság édesapám, aki született, anyja neve: nagyanyám, előzetes letartóztatását elrendeli. Én meg fenntartom.

Fenntartja, elrendeli, fenntartja.

Oláh György, Nagy Vince, Tarján Péter, édesanyám, édesapám előzetes letartóztatást elrendelem.

Édes fiam! Fenntartja.

Bent tartom.

Halottsiratók

Édesanyám könnye, szava
hallgat-e vagy árad
Gondol-e még arra, akit
élve szült halálnak?

Csomagot küldhetnétek gyakrabban is! Anyám már a gondolataiból is száműzött, mi? Még mindig mesél a falunak? A fia külföldi kiküldetése, jó állás, sok dolog, kevés szabadság. Vicc az egész, mi? Mindig azt mondogatta, hófehér krémes, hatemeletes tortát süt az esküvőnkre. Sütheti.

Édesapám zord szemére
hálót fon a bánat
Gondol-e még arra, akit
láncok között láthat?

Apával mi van? Nagyon összetört az öreg? Mondjuk nem hiszem, számíthatott erre a forgatókönyvre. Azt mondják itt bent, a börtön genetikailag öröklődik. Hja, életfogytig tartó, díszes hagyaték.

Síró lelkem vigasztalan
búcsút int a mának
Gondol-e még arra akit
vele együtt szánnak?

Figyelj, Panni! Ha kimegyek, esküszöm elveszlek. Nem lesz több zűr, halljak meg! Boldog, szabályos életünk lesz. A szabályosat szereted, ugye? Szimmetria, harmónia. Tudom, én mindig olyan –  hogy is mondtad – konvex voltam. Nem lehet bennem elbújni.

Szívem két kicsiny kövei
hát ti kinek láttok
Gondoltok-e arra, kit
apátokként vártok?

A gyerekeknek ne mondd el! Mesélj nekik, mint anyám a falunak. Levet se írjanak, ne hozd ide őket, gyorsabban felejtenek. Amíg felnőnek, megírom a végrendeletemet is. Kitagadom őket a sittes örökségből.