Ballagok, elfújok három, tizenegy, tizenhét, mindig prímszámú gyertyát, amik éppúgy táncolnak, mint anya haja, mint amikor megszűnt a csend.  Ha a kulcs beletörik a zárba, az azt jelenti, hogy feszült lesz a viszony a halak, és a nyilas között. A halak türelmesek, a nyilasok feledékenyek. Anya régen tele volt széppel, most egy üres vagon, amiről megfeledkeztek a nácik. Ha felmennék, megfulladnék, mint első Béla úr, vagy csak kapálóznék, mint ő, mint amikor a díszpárnát az arcára tettem. Anya nem szép, amikor ficánkol. Anya nem hal.

Sötétszoba

 

Harmadik Béla úr nem tud türelmesen várni. Mindig zihál, és rikácsol, ha éhes. A halakban az a jó, hogy sosem lélegeznek, ezért hangot sem tudnak kiadni. Első Béla úr hal volt, és finom. Muszáj volt megkóstolni, mert szivárványszínűnek képzeltem, mint anya köntösét, amit mindig levesz, amikor olyat teszek, amit úgy hívnak, hogy rossz. Amikor megettem első Béla urat, nem tudtam, hogy rossz vagyok. Anyának nem szabad kimelegedni, amikor büntet, mert akkor elfárad, és nem kapok enni. Ha éhes vagyok, az ugyanúgy nem jó, mint amikor anya kimelegszik. A pince hideg, és van benne egy lépcső, ami mindenhová vezet. A minden kezdetét úgy hívják, hogy ajtó. Amikor anya kimelegszik, magamhoz húzom a köntösét. A köntös az egy olyan hal, ami nem mer megvédeni, ha félek. Túl hideg a padló, pedig most külföldön tanulok, és zseninek tartanak, ráadásul még van egy olyan vőlegényem is, aki egy szenátor fia. Külföldön lenni nem jó. Azóta, amióta az orvos anyával is akart váltani néhány szót, tilos felmenni. Anya egy kulcsrazárt mosoly. Aminek más adott nevet, annak nincs értelme. Az azelőtti fényképek szépek a falon, a szó, ami engem jelent, anya szerint nem az. Hangom is volt, mint harmadik Béla úrnak, de most úgy hívják, hogy tilos. Pedig lehet ízlelgetni, ha kimondom, mert majdnem olyan finom, mint egy hal. Anya már nem büszke rám, és nem engedi ki a hangom. Anya, ha lejön, egy szürke fal, amiről lemaradt az ajtó.
Most hat falat látok, amin csak egy nyílás van, de egyik sem anya.

Ha most megkérdezné tőlem, hogy éhes vagyok-e, akkor azt válaszolnám, hogy
a) fekete
b) fehér
c) igen
d) nem

Közben a szemembe tudna nézni?
a) nem
b) nem
c) nem

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy anyám, aki nevet ad a dolgoknak, de most úgy hívják, hogy semmi. Ezentúl én adok nevet mindennek. Mielőtt harmadik Béla úr megérkezett, anya volt az egyetlen zaj, amiben csend lehettem. Második Béla urat már nem halnak hívták, hanem papagájnak. Szerintem azért, hogy ne kóstoljam meg. Neki tolla volt, és az nem finom. De amikor széttéptem a párnám, és beletettem, hogy második Béla úr örüljön a barátainak, akkor mégis olyan lett, mint egy hal. A papagájok épp úgy nem lélegeznek, mint a fényképek, amik azelőtt készültek anyáról, és rólam. Ballagok, elfújok három, tizenegy, tizenhét, mindig prímszámú gyertyát, amik éppúgy táncolnak, mint anya haja, mint amikor megszűnt a csend.  Ha a kulcs beletörik a zárba, az azt jelenti, hogy feszült lesz a viszony a halak, és a nyilas között. A halak türelmesek, a nyilasok feledékenyek. Anya régen tele volt széppel, most egy üres vagon, amiről megfeledkeztek a nácik. Ha felmennék, megfulladnék, mint első Béla úr, vagy csak kapálóznék, mint ő, mint amikor a díszpárnát az arcára tettem. Anya nem szép, amikor ficánkol. Anya nem hal. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy zaj anya zsebében, amit régen úgy hívtak, hogy gyufa. Kapsz tejet, vajat, holnapra is marad. Tegnap vajas kenyeret kaptam tőle, mára nem maradt, mert ez hiányzott a dalból. Anya haja pont olyan szép lett, mint a régi fényképeken. Mindenki eltűnt, először a szenátor fia, akit sosem láttam. Utoljára is ő. Ha az utolsó ember kopog a padlón, akkor megint előhívom anya régi, szép haját. Anya a szemembe tud nézni, mert hagyom, hogy tág szemekkel nézzen rám. Ha közben belém rúg, és üt, ez azért van, mert ficánkol. Anya egy zajos hal, ami csenddé vált.
Amikor anyától megkaptam Harmadik Béla urat, jó voltam. Most éhes vagyok, de mégsem rikácsolok úgy, mint ő, mert türelmesebb vagyok. Lélegzem, mint a papagájok. Anya karja nem ölel át, de nyugodt vagyok, mert pont olyan hideg, mint első Béla úr. Nem szivárványszínű ugyan, csak megszürkült, és ráncos. Viszont sokkal finomabb.