Rávetette magát a lányra. Vadul kihámozta mellét, s nadrágját is lehúzta. Közben a lány végre elérte ajkát, s vad csókban forrtak össze. Mint egy ragadozó, szinte kiharapta a húst a lány ajkából. Az nem sokat érzett az egészből, a jótékony sörök hatására. Most a felajzott lány vetette rá magát bestiaként.

Másképp – II. rész

Meg kell hát tennie. A kocsma felé indult. Gösseres cégtábla – emlékezett. Mikor belépett a küszöbön, visszás fényt vert szeme. Feldúlt arca hirtelen, mintegy varázsütésre a jól megszokott, kissé bárgyú, ugyanakkor némi bájt sem nélkülöző, kedves KG-s mosolyba rándult.
Kezdődhet az önpusztító játék. Agya kiadta a parancsot. Az asztalnál nyolc szaktársa ült, köztük két nőnemű. Volt benne valami zavartság.
Ismerte a lányt. Tudta, „egyedülálló” (ne vicceljetek, az iwiw is ezt hirdeti), s az állandó szomorúság a lány szemében megsúgta neki, boldogtalan teremtésről van szó. Olyanról, aki nehezen oldódik-napközben. Hogy aztán annál jobban megnyíljon éjszaka. A sörösüvegek mellett, a visszásfényű világítótestek dohányszagú árnyában. Odalépdelt tehát az asztalnál ülőkhöz. Kezet rázott a férfitársaság tagjaival, majd üdvözölte a két lányt is. Arcon puszilta őket. Nem érezte rajtuk azt, amit barátnőjén. Közömbös volt számára illatuk, mint mindig. S mivel HN már jócskán túl volt második egységnyi piáján, még némi undor is vegyült érzéseibe-önkéntelenül. Lelkiállapota olyan volt, hogy észre sem vette, talán a hölgyekkel kellett volna kezdeni. Eltelt még két perc, mire észlelte, s zavarodottan bocsánatot kért.
A pulthoz ment – a testes kocsmatündér épp egy kiégettforma, rózsás arcú nővel beszélgetett. KG szánakozó pillantást vetett rá, majd kért. Egy korsó sört szeretnék, abból a ... Az jó lesz, igen.
Szeme már nem szikrázott annyira. Úgy érezte, kezd lenyugodni. Ettől aztán végképp megrettent. Szeretett volna pontot tenni az ügy végére. A démonok azonban nyugovóra tértek agyában. Eloltották a gyertyát, s hálóingbe bújtak.
KG megnyugodott hát – akarata ellenére. Fogta sörét, s letelepedett a többiekhez. Bambán bámult maga elé. Igazság szerint nem szerette őket. Pontosabban: egyikőjük sem állt igazán közel szívéhez.
Hiányozni kezdett neki egyetlen kis barátnője. Tán már otthon alussza az igazak álmát... KG imádta nézni, mikor szendergett. Kis, kacsa alakú szája mindig nyitva volt ilyenkor…

…Felrohantak a lépcsőn, egymásba gabalyodtak. Mármint KG lábai.
Agya kezdett kitisztulni. Leteperte s meztelenre vetkőztette a lányt, villámgyorsan lekerültek a ruhadarabok. Még mindig nem csókolta meg. Csókokkal borította nyakát, arcát, bőrét, ruhájának szegélyét mindenhol, de a szájához nem, ahhoz nem tudott hozzáérni.
 – Miért nem csókolsz meg? – biggyedt le a lány szája széle. – Csókolj meg – búgta. KG értetlenül térdelt, pénisze az égnek meredve csóválta fejét. Hirtelen eltolta magától a lányt. –Gyere! Na, mi lesz?
KG azonban most nem figyelt rá. Teljesen elmerült gondolataiban. A lány felkönyökölt. Nem értette, mi történik.
A démonok ekkor újra mozgásba lendültek. KG visszatért.
– Csak vicceltem – mondta, de a szemében villogó hamis fény jelezte, nem mond igazat. Rávetette magát a lányra. Vadul kihámozta mellét, s nadrágját is lehúzta. Közben a lány végre elérte ajkát, s vad csókban forrtak össze. Mint egy ragadozó, szinte kiharapta a húst a lány ajkából. Az nem sokat érzett az egészből, a jótékony sörök hatására. Most a felajzott lány vetette rá magát bestiaként. KG péniszét kereste, s nem volt nehéz rátalálnia. Bár tulajdonosa nem volt különösebben izgalmi állapotban, hímtagja egészen másról árulkodott. A következő másodpercben már a lány szájában volt a szerszám. KG elterült a kanapén, s átadta magát az élvezeteknek. HN legalábbis ezt gondolta. De nem így volt. A démonok legizgágábbika ugyanis súgni kezdett valamit a fiú fülébe. KG feszülten hallgatta. A sarokban kongani kezdett a régi falióra. Négyet ütött. Volt valami nyomasztó ebben a szobában.
– Tudtad? Ugye, tudtad? – KG hirtelen felállt, s durván félrelökte a lányt. – Tudtad, hogy van valakim, ugye? Hangja nem remegett, inkább ércesen zengett, betöltötte a tágas szobát.
– Tönkrebaszni egy kapcsolatot, mi? Erre vagytok ti képesek...
Elfordult, s összekuporodott, úgyhogy most egészen kicsinek tűnt. Halkan zokogni kezdett. HN óvatosan felényúlt. Még mindig nem érezte, mi forr a fiúban. Óvatosan, mintegy anyáskodva megsimogatta a fejét.
Ellentétes hatást ért el. A démonok süvítettek, valami rikácsolt KG fejében, aki hirtelen indulatosan ellökte magától a lányt. KG a lány felé fordította fejét. Az riadtan menekült Felrúgta az útjába kerülő kisszéket. HN hátrálni kezdett.
– Kefélni akartál, teeeee?
Minden izma megfeszült, látszott, hogy erőlködik; próbálta visszatartani eddig féken tartott indulatait. HN nem hitte el, hogy komoly a helyzet. Azt hitte, KG csak komédiázik. Hisz’ gyakran szokott. Mosolyogni kezdett hát, de olyan bátortalanul, hogy azzal csak még jobban felhergelte a srácot.
– Szar, szemét ringyó vagy – mondta KG. A szar szemét ringyónak titulált valami belenézett a szemébe, s meglátta. Meglátta benne azt a lángoló, perzselő tüzet, amit nem látott még soha, de ami a következő percben akár már őt is megégetheti. El akarta kapni a fejét, de már késő volt. KG, aki soha életében nem tudott kezet emelni jóformán senkire, ököllel sújtott az arcába. Tulajdonképpen nem HN-t bántotta, hanem saját nyomorúságát. De már be sem fejezte a következő mondatot. HN alig ocsúdott, kapta is a következőt. A falnak tántorodott, majd eldőlt. KG nem ment oda. Hirtelen tiszta lett minden.
Lerohant a lépcsőn, a korlát véresre vágta lábát, de nem érezte.
Vissza kellett mennie. A kapu zárva volt.
– Beléptetőkártya... – motyogta. Mire ráeszmélt: vissza kell mennie, legalább negyedóra telt el. Feltépte az ajtót – némileg meglepte, hogy nyitva volt, de nem nagyon akadt fenn rajta. HN a padlón fetrengett. KG először oda akart... megállt egy pillanatra. Valami megint történt a fejében. Hangtalanul odakúszott a lányhoz, s szelíden cirógatni kezdte.
– Te vagy az? Gábor, te vagy az?
Nem válaszolt, de a simogatást sem hagyta abba. A lány egy szót sem szólt, helyette úgy összegömbölyödött, akár egy macska. Úgy tűnt, még mindig szeretetre vágyott, a történtek dacára. KG megpuszilta a combját, majd barátságosan letelepedett mellé. Már pirkadt, mire mindketten elszenderedtek.
Nem messze, talán csak párszáz méterre tőlük, a betondzsungel egy másik pontján épp most ébred KG kedvese, hogy nekiláthasson egy újabb küzdelmes napnak. KG nélkül. Elveszítette őt.