Egy szép napsütéses reggelen – melyen éppen a 40. születésnapja volt –, hirtelen, mint egy villámcsapás hasított az agyába a gondolat: – Jóformán eddig még nem is éltem a saját életemet, csak tanultam, három diplomát megszereztem, dolgoztam, szültem és neveltem a gyerekeimet. Szeretetet alig kaptam, csak megalázást. Kiszolgáltatott voltam hol anyagilag, hol erkölcsileg és lelkileg a férjeimnek. Nem akarom, hogy többé megalázzanak, verjék a gyerekeimet és sírjak. Elválok!

A nő aki nem félt keresni az igazságot II.

Ágotának második házassága az elmúlt tíz évben rengeteg szenvedést okozott, és két nagyobb gyermekének is. Amikor felesége lett Péternek, aki sváb családból származott, mindez nem érdekelte, úgy ahogy nem törődött efféle dolgokkal első házasságkötésénél sem. Vonzalmuk sokkal nagyobb volt egymás iránt, minthogy ilyesmivel foglalkozzanak. Két kisfiuk született szerelmük gyümölcseként. A négy testvér nagy szeretettel viseltetett egymást iránt. Azonban anyósa nem tudta elviselni Őt és az első házasságából született fiát és lányát. Péter családja számtalanszor megalázta mindhármukat. Pétert is állandóan zaklatta anyja, hogy miért vett el egy ilyen nőt. Egyre több vita volt a fiatalok között. Ágota rettenetes szívfájdalmat érzett, mert később már férje anyja hatására a két nevelt gyermekét is bántotta, és verte.  A lányát a szalagavatója előtt beleverte a földbe, és csupa kék folt lett. Ágota hiába kérlelte hangosan sírva az erős férfit:
– Kérlek, ne bántsd, nehogy megüsd úgy, hogy egy életre nyomorék legyen. Ez egy lány, hagyd békén.
Sajnos mindez hatástalan volt.  Ekkor már a 10. évet kezdték meg együtt. Lánya 8 napon túl gyógyuló sérüléseinek látványa a csúcspontja volt az elszenvedett borzalmaknak. Első férje Őt verte, a második a gyerekeit.
Egy szép napsütéses reggelen – melyen éppen a 40. születésnapja volt –, hirtelen, mint egy villámcsapás hasított az agyába a gondolat: – Jóformán eddig még nem is éltem a saját életemet, csak tanultam, három diplomát megszereztem, dolgoztam, szültem és neveltem a gyerekeimet. Szeretetet alig kaptam, csak megalázást. Kiszolgáltatott voltam hol anyagilag, hol erkölcsileg és lelkileg a férjeimnek. Nem akarom, hogy többé megalázzanak, verjék a gyerekeimet és sírjak. Elválok! – Így gondolkodott magában, és kicsit félt a jövőtől, és a bizonytalanságtól. De erősebb volt a szabadság, és a normális élet utáni vágya, mint félelme.  Így nem sokkal később be is adta a válópert, majd rá egy évre elválasztották őket. Péter akkor ébredt rá mit tett, amikor bejelentette neki szándékát. Könyörgőre fogta a dolgot ezt mondva:
– Kijelentem a bíróságon, hogy szeretlek, és nem válok el. De látta, hogy hatástalanok szavai, ezért agresszíven, és Ágotát zsarolva vágta oda neki:
– Akkor az én feltételeim szerint válunk! Minden vagyon, a telkek, ingatlanok az én tulajdonomba kerülnek, ezen a házon kívül, amiben lakunk.
Ágotát már nem érdekelte a pénz és vagyon, csak megszabadulhasson Tőle, és a nyomorúságtól. Egyetemi tanárként dolgozott, a hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportokkal kapcsolatos kutatómunkát végzett, és publikált. Ágota soha nem beszélt munkahelyén arról, mi történik a családjában. Azt gondolta, hogy a környezetében elkerülheti a nőket ért inzultusokat, szexuális zaklatást, azért mert férje van. Válása után a pletykák elkerülése végett távolságtartóan viselkedett a környezetében lévő férfiakkal. De nagyon magányos volt.
Az internet volt a fő munkaeszköze. Egy alkalommal, ahogy keresett rajta valamit, meglátta egy társkereső honlap hirdetését. Gondolta körbenéz, vajon mi lehet itt. Bár sok rosszat hallott az effajta helyekről, de a kíváncsiság és a magányosság érzése miatt beregisztrált. Az első hónapokban naivan keresgélt, bízva abban, hogy megtalálja az igazit. De mégsem lelt rá.
Volt egy blogoldala is ennek a honlapnak. Amikor már unta a fölösleges találkákat, elkezdte a blogokat olvasni. Ekkorra rengeteg feszültség és lelki fájdalom halmozódott össze benne. Úgy döntött elkezd Ő is blogot írni, és megpróbálja mindezt kiadni magából. Álneve volt, így nem tudhatta meg senki, hogy Ő írja ezt a naplót. Bejegyzései sokszor elemzésszerűek voltak a női egyenjogúságról, párkapcsolatokról, és a családi élet válságairól szóltak. Egy idő után igencsak szép számú olvasói tábort tudhatott magáénak. Sokszor előfordult, hogy ismeretlenül írtak neki, és tanácsokat kértek tőle. Ekkor tudta meg, hogy rengeteg nős ember keres itt partnert. Félnek a válástól és bizonytalanságtól, és elhidegült kapcsolatuk fájdalmait akarják itt enyhíteni. Előfordult, hogy a feleség is ugyanitt keresett partnert.
Ágota találkozott virtuálisan sokféle emberrel, akik magas rangú és vezető beosztású, leginkább értelmiségiek voltak. Kórházigazgató, köztisztviselő a felsőbb vezetésből, filmrendező, író, biztonságpolitikai szakértő, egyetemi tanár és még ezen kívül a legkülönfélébb foglalkozású emberek. A levelekből rengeteg titkot megtudott az emberek életéről, szexualitásról.  Végül már elemzéseket készített, mintha itt is dolgozna. Az volt a terve, hogy ír erről egy könyvet.
Egy nap a bejegyzések címeit átfutva, figyelmes lett egy tag kizárására. Kutatatott az írásokban, vajon mi történhetett. Megtudta, hogy olyan politikai nézeteket vallott az illető, mely két táborra szakította a blogtulajdonosokat. A naplóbejegyzései, sőt még az adatlapja is tele volt nacionalista, és rasszista írásokkal. Később fény derült arra is, hogy ez a politikai csatározás nem új keletű, már neve is van, „gyűlöletbrigád”. Megismerkedett egy nyomozóval is, aki szintén az ügy középpontjában állt. Még a főnökét is megkereste valaki, és majdnem elbocsájtották. Kezdtek nyíltan zsidókat, romákat, egyéb származásúakat szidalmazni az írásokban. Ágota egy darabig csendben figyelt. Mindig is igazságkereső volt. Hirtelen elvesztette türelmét, és írt egy bejegyzést, amelyet több százan olvastak és mindkét részről ováció követett. Egy részlete ez volt:
„Eddig úgy gondoltam, hogy egy társkeresőn vagyok, ahol nemtől, fajtól, szexuális hovatartozástól stb. függetlenül az alkotmányos jogok alapján, szabadon lehet társat keresni, de hirtelen olyan érzésem támadt, mintha valami pártgyűlésen lennék. Nem tudom, hogy van-e itt Gyűlöletbrigád, de olvastam olyan naplót, ahol egy zsidó nőnek nekitámadtak, és szégyenletesnek nevezték. Volt itt már roma lány is, akit kiutasítottak. A vallását mindenkinek joga van gyakorolni bármilyen is legyen, és ugyanolyan hitű társat keresni. Minden népnek és egyénnek, megvan a bűne, nem kell egymásra ujjal mutogatni. Az egyén vagy egy közösség, amennyiben megbántott valakit-bocsánatot kérhet, és aki ellen elkövették a bűnt megbocsájtást gyakorolhat. Nézzük a magyar Nobel-díjasok /pl. Teller Ede/ történetét. Ők egymást támogatva mentek el az országból, és egymástól tanulva vitték véghez a felfedezéseiket. Majdnem mindegyik zsidó volt. Munkásságukra pedig ugye büszkék vagyunk? Mi MAGYAROK!!„
Ágota ezek után kilépett erről a közösségi honlapról. Itt, és egész életén keresztül sokféle, a társadalmi és családi életet érintő összefüggésekre vonatkozó tapasztalatokra tett szert. Mivel hosszú évek óta az Információtechnológiai eszközökkel dolgozott, így saját cégeket alapított, és egy internetes „birodalmat” épített ki. Magazinjaiban és más médiáknál az esélyegyenlőségért emelte fel szavát, a hátrányos helyzetűek érdekében. Az interneten nyomozott az elnyomottakat bántók után, amikor szükséges volt. Ágota magányosan folytatta küzdelmét, és ettől fogva csak a gyermekeiért élt és dolgozott. De ennek ellenére a legfontosabb, ami történt:
SZERETTE AZOKAT AZ ELNYOMOTTAKAT, AKIKET NEM ISMERT ÉS VÉGRE BOLDOG VOLT!