A kisvárosi lányka, akinek az általános iskolában határozottan rossz osztályzatai voltak, és mindenki azt hitte róla, soha nem viszi semmire… most bizonyított magának, a világnak, a párjának, a gyerekeknek.  Egy óriási színpadra képzelte magát. A világ színpadára, reflektorok kereszttüzében. Igen, igen, most mindenki oda fog figyelni rá, az is, aki eddig nem akart. Végre teljesült a dédelgetett álma!

Rózsa-álom
 

A férfi egy tárgyalás kellős közepén ült, és az új kolléganője bokájában gyönyörködött. Egy apró rózsa volt rá tetoválva, kecsesen és jól kivehetően a leheletvékony harisnya alatt. Elképzelte, hogy egyenként leszakítja, majd szétmorzsolja a szirmait. Hirtelen erős bizsergést érzett. A zsebében lévő telefonja rezgett. Óvatosan megnézte az üzenetet. A felesége írta. A tartalma visszarántotta a valóságba: „Édesem, sikerült! Kineveztek! Hívj, ha tudsz beszélni!”. Örült a jó hírnek, mert mindig szerette a csillogást a párja szemében, akkor, ha eléri, amit akart. Most elérte. Negyvenévesen, nőiessége virágában, végre vezető beosztásba kerül. Szerette a feleségét, még mindig, 15 év házasság és 3 gyerek után is. Elképzelte milyen jó lesz ma hazamenni, és ünnepelni. Büszke volt a párjára, és az életére. Hangos pityegés, hallatszott mellőle. Az új kolléganő telefonja volt. A nő zavarba jött, elnézést kért, és kisietett a teremből. Tudta, hogy valami baj van…

Az asszony boldog volt. Előre érezte, hogy végre jó döntést hoz a vezetőség, és észreveszi, hogy a csapatból ő érdemli meg leginkább, hogy egy multinacionális gyógyszergyártó cég igazgatója legyen, ahol már több mint 10 éve ontotta magából a kreatív ötleteket és a briliáns megoldásokat. Szakmailag felkészült volt, külsejében még mindig csinos, és magabiztosan beszélt több idegen nyelven is. Jól tudott helyezkedni, és tudta mit akar. El sem hitte, hogy a nagyfőnök betegsége ennyire komoly lesz, és a vártnál hamarabb hullik az ölébe a kinevezés. A kisvárosi lányka, akinek az általános iskolában határozottan rossz osztályzatai voltak, és mindenki azt hitte róla, soha nem viszi semmire… most bizonyított magának, a világnak, a párjának, a gyerekeknek.  Egy óriási színpadra képzelte magát. A világ színpadára, reflektorok kereszttüzében. Igen, igen, most mindenki oda fog figyelni rá, az is, aki eddig nem akart. Végre teljesült a dédelgetett álma! Már várta az estét. Észrevette, hogy a férje válaszolt az üzenetére: megígérte, hogy estére foglal egy asztalt kedvenc éttermükben.

A fiatal nő idegesen tipegett a munkahelye folyosóján, a húga hívta, hogy az apjuk rosszabbul lett, és azonnal menjen be a kórházba. Ájulás környékezte, a szíve összeszorult a félelemtől. A bokája, a kis fekete rózsával együtt megremegett. Édesapja, aki élt halt a munkájáért és a családjáért, pár hónap múlva ment volna nyugdíjba, de néhány hete az egyik üzleti megbeszélésen, hirtelen rosszul lett. A multinacionális gyógyszergyártó cég, már ezelőtt fontolgatta, hogy ki lehetne a legmegfelelőbb a nyugdíjba vonuló kolléga helyére, de senki nem sejtette, hogy a szerencsétlen körülmény miatt, a döntésre előbb szükség lesz. Beszólt a főnökének, hogy sürgősen el kell mennie, és ma már nem tud visszajönni.

A kórház folyosói ridegek és hűvösek voltak. A lány édesapja a kapcsolatainak köszönhetően, egy kényelmesnek mondható szobában kapott helyet. A húga aggodalmasan üldögélt az ágy szélén, amikor belépett hozzá, zokogni kezdett. Az apjuk békésen aludt, mintha nem is lenne semmi baja, csak a testén található műszerek jelezték, hogy a valóság mennyire fájdalmas. A lány érezte, hogy hamarosan elveszíti, akit a legjobban szeret. Valahogy már reggel úgy ébredt fel, hogy automatikusan a fekete kosztümjéért nyúlt, pedig tiszta erőből tavasz volt. Ilyenkor inkább színesben jár. Eltelt a nap, már a késő esti órákban járt az idő, amikor balsejtelme beigazolódott és megtörtént az, amit senki nem tudott elkerülni: szeretett apjuk örökre itt hagyta őket, anélkül, hogy még egyszer utoljára magához tért volna. Könnyein keresztül az órájára nézett: pontban este 11 óra volt.

Az asszony igyekezett különösen csinosan felöltözni a vacsorához. Nem tudta miért, de végül a kis fekete ruha mellett döntött. A férfi elégedetten nyugtázta, hogy még mindig kívánja a feleségét. Ragaszkodott hozzá, hogy autóval jöjjenek az étteremig, és majd taxival menjenek haza, ha túl sokat iszik. Azonban egész vacsora alatt csak egy kis pezsgőt ivott, és úgy ítélte meg, haza tud vezetni. Csak néhány sarokról van szó, és arról hallani sem akart, hogy a felesége üljön a volán mögé, pedig az asszony soha nem iszik alkoholt. Hazafelé tartottak, amikor a lámpa hirtelen pirosra váltott. A férfi nem lassított és már fékezni sem tudott, túlságosan belemerült a gondolataiba. Nem hagyta nyugodni, az új kolléganője bokájára tetovált rózsa, újra elképzelte, hogy egyenként leszakítja, majd szétmorzsolja a szirmait…
Életében ez volt az utolsó gondolata, pontban este 11 órakor…