Tüskés Tibor: Nagy László pályaképe
Nagy László életműve manapság mintha kevésbé lenne divatos téma, mint a halálát követő egy-két évtizedben. Ennek ellenére még mindig sokan vannak, akik valami vezérféle váteszt látnak benne. Tüskés Tibor 1983-ban, mikor Nagy László-monográfiája első ízben napvilágot látott, arra tett kísérletet, hogy elkerülve mind a költő életművét halála után lekicsinylők, mind pedig a rajongók táborát, Nagy László életművét a költő vallomásai, valamint az életében megjelent kritika tükrében tegye mérlegre.
A huszadik századi magyar irodalom nagy vesztesége volt Nagy László korai halála. 1978-ban ötvenhároméves korában hunyt el váratlanul. A "Versben Bujdosó" egyike azoknak a legkiválóbb költőinknek, akiknél a magyar lírában kifejeződik a Németh László által megfogalmazott igény, irodalmunk "bartóki vonala": a nemzeten át az emberiséghez szólni. Műve, élete példája nem múló erejű kihívás. E könyv íróját is "belső rendelés", Nagy László lírai értékeinek fölismerése késztette arra, hogy életművét a maga lelkiismeretének és ízlésének mérlegére tegye.
A Deres majális (1957) óta kortársként olvastam verseit, egy-egy művéről korábban külön is írtam, e könyv kedvéért az előzményeket is "hozzátanultam", élete tájait bejártam. A könyv elsősorban a költő vallomásai és a korabeli kritika tükrében kíván képet adni Nagy László költői útjáról. Hiszem, hogy nem pótolja, hanem kiegészíti mások munkáját, Nagy László gyarapodó recepcióját. A könyv csak olyan mértékben "vitairat", hogy szeretné elkerülni mind a Nagy László költészetét lekicsinylők, alábecsülők, mind a nevét fölmagasztalók, személyének valamiféle "vezéri" szerepet szánók magyarázatát.
Nagy László igényessége, egyetemessége a költészetével foglalkozót is tárgyilagosságra, megértésre, a szélsőségek elkerülésére, az érték befogadására és hű értelmezésére inti.
Tüskés Tibor
________________
Nagy László életműve manapság mintha kevésbé lenne divatos téma, mint a halálát követő egy-két évtizedben. Ennek ellenére még mindig sokan vannak, akik valami vezérféle váteszt látnak benne. Tüskés Tibor 1983-ban, mikor Nagy László-monográfiája első ízben napvilágot látott, arra tett kísérletet, hogy elkerülve mind a költő életművét halála után lekicsinylők, mind pedig a rajongók táborát, Nagy László életművét a költő vallomásai, valamint az életében megjelent kritika tükrében tegye mérlegre. A kötet a hagyományos monografikus szempontokat érvényesítve Nagy László pályaívét gyermekkori indíttatásaitól fogva rajzolja meg, külön figyelmet szentelve a költő utóéletének. A könyv második kiadása ezúttal kiegészült az első kiadásból kimaradt számtalan fekete-fehér illusztrációval (kötetcímlapok, metszetek, családi fotók, kéziratmásolatok stb.), továbbá az Inkarnáció ezüstben című Nagy László-versről készült 1996-os elemzéssel. Minden irodalomtörténeti gyűjteménybe érdemes állományfrissítés céljából beszerezni.
