Jász Attila írása - METANOIA 2.

Csendes Toll felesége nem bízott benne. Mondta is a gyerekeknek. Nem hiszi, hogy megéri a másnapot. (CsT sem.) Azóta sok másnap telt el, még mindig él. Csak telnek a másnapok. - Jász Attila írása

Jász Attila

még mindig. A bizalom ára

Csendes Toll felesége nem bízott benne. Mondta is a gyerekeknek. Nem hiszi, hogy megéri a másnapot. (CsT sem.) Azóta sok másnap telt el, még mindig él. Csak telnek a másnapok.

CsT-nek nem volt elég ereje hozzá, hogy véget vessen szenvedéseinek. Nem tudott humánus lenni. Valami belső gát tiltotta, fékezte a gondolatot is, hogy e legsúlyosabb ítéletet ő hozza meg Élő Lény felett. Ám nem is bízott benne eléggé. Ettől alakulhatott ki az a bizonytalan, lebegő állapot. Fekszik az oldalán, alig mozdul, az élet minimális jelét csak nagyon közel hajolva produkálja. (A lélegzést.)

Nem tud meghalni. És nem tud felépülni sem. Nem mozdul, csak fekszik napok óta már. Aztán összeszedi magát, mint akinek semmi baja, tele van életerővel, és nekivág, elindul a felszín felé, száguldozik össze-vissza. Betegesen pörögve-forogva saját tengelye körül, nézni is iszonyatos.

Uram, csinálj már vele valamit, mi tehetetlenek vagyunk, még bízni se tudunk benne eléggé, mormolja nap mint nap Csendes Toll az üvegnek nyomva orrát.  Három gyerekorr is odanyomódik, naponta megállapítják, még mindig él. Ez most akkor csoda vagy csupán a bizalom hiánya, kérdezi magától CsT. Nincs válasz. A halál tusája néma. Akár a hal.

Egy fekete felkiáltójel fekszik csendesen az akvárium alján. Nem mozdul. Ám egyelőre ez is többféleképpen értelmezhető. Épp múlik egy igen nehéz év. Csak jobb jöhet :)