Boldog Zoltán: Fordulópontok - METANOIA 8.
Wein János, a vizek borásza életét tette fel arra, hogy eltüntesse a borvirágot a pesti polgárok arcáról, és kivegye a nehéz vízforralót polgárnők és cselédjeik kezéből. Donald kacsa pedig trójai falóként lopakodott be a gyermeki lélekbe, hogy máig meghatározza a huszonévesek politikai gondolkodását. Ehhez képest az első borotválkozás merően rusztikus felmagasztalása csak elhanyagolható személyes fordulópontnak tűnhet. - Boldog Zoltán mesterhármasa.
Boldog Zoltán
Fordulópontok
Ad 1. Wein János, a vizek borásza
Ha sétálnál az 1880-as évek éppen csak iskoláskorú Budapestjén, és a nyári kánikulában szomjadat csillapítani igyekeznél, nem a jó hideg hazai vízre áhitoznál a belváros söntéspultjainál, hanem hideg és zamatos borokra, behűtött jeges teára vagy bizalmat kívánó limonádéra. A limonádé pedig azért kívánna különös bizalmat, mert a Duna-víz nagyobb veszélyeket rejteget, mint a kiszáradástól megóvó borvirágos délelőtt, vagy a nyugtató teafüvek, melyektől akár séta közben is álomba szenderülsz, ha nem esik útba egy-egy spalettáit még éppen csak nyitogató kávéház.
Az életet adó víz ellened fordul, ha magában hordozza a tífusz és a kolera már-már megfékezett, de évtizedek elteltével rendszeresen felbukkanó betegségét. Víz nélkül pedig nincs élet, és mivel a vízforralás mesterségénél mindig könnyebb egy férfi számára a borfogyasztás mestersége, ezért a háziasszonyokra marad mind a megelőzés, mind a víg kedélyű férjek istápolása.
Jót tesz aztán a bor a családi élet szentségének is, hiszen in vino veritas alapon lecsengenek az otthoni problémák, a kimondás feloldja asszony és ura, úr és cseléd elfojtott sérelmeit, és az 1882-es évjáratú egri bikavér beállítja elégedetlen férjek változó rezgésszámát az optimálisra, ami talán még ahhoz is elegendő, hogy újabb pesti polgárok immár kevésbé borvirágos nemzedékével ajándékozza meg a székes fővárost.
A vidám, borvirágos pesti élet 1892-ig folytatódhat, amikor is Wein János bányamérnök, kinek neve szinte ironikusan rejti magában a bor német megfelelőjét, feltalálja az újdonsült fővárosnak a hamisítatlan tiszta vizet. És Wein János bízott a természetben, amikor a nyugat-európai módszereket elutasítva nem engedett a szkeptikusoknak. Mert a homokba ágyazott kavicsréteg majd megszűri a vizet, hisz a természet a tisztaság ajándékát kínálja az embereknek, ha képesek meglátni a megoldást kínáló lehetőségeket. A Duna alatt húzódó homokréteg pedig új élettel ajándékozta meg a folyóvizet, mint ahogy új életet jelentett a pesti borkultúra mindennapjaiban is.
Wein Jánost kinevették, kérdőre vonták, de Wein János feltette egy lapra az életét. És bár Wein János sikeres víztisztítása miatt jelentősen csökkent a söntéspultnál álldogáló borvirágos férfiak száma, a pesti ember még mindig Wein János vizét issza, aki nemcsak feltalálta a pesti embernek a tiszta vizet, hanem vízvezeték-hálózatával a háziasszonyok és cselédlányok dolgát is megkönnyítette. És így állt helyre a családi béke a pesti polgárlakásokban, ahol a kevésbé borvirágos férjek a kevésbé elfoglalt asszonyaikkal (és cselédeikkel) olyan világba szülhették gyermekeiket, ahol a bort nem a víz helyett fogyasztották, hanem csakis az élet jól megérdemelt pillanataiban.
De arról nem készült felmérés, hogy a pesti polgár zsörtölődött-e a hír hallatán, vagy tudomásul véve a történteket, folytatta jól megszokott életét, és a tiszta – immár vezetékes – vizet szigorúan tisztálkodásra használta volna, hogy aztán az utána következő generáció már a söntéspult helyett a kávéházak világát választva apró visszaesést idézzen elő a magyar borfogyasztásban.
Wein János pedig a városi legendák hőseként néhány napig tündökölt A Hét tárcarovatában, de a folyóiratkultúra és az irodalom közti határterületről úgy bukkan fel néha-néha, mint egy ember, aki találmányával magát az ördögöt győzte le.
X. [Kóbor Tamás]: Prolog a mennyben. A Hét 1892. július 10. 439-440.
Ad 2. Donald kacsa mint trójai faló
A ma huszonéves generáció jó néhány tagja emlékszik még 1993. december 12-ére, bár legtöbbjüknek fogalma sincs arról, hogy éppen ehhez a naphoz kötődnek talán első politikai emlékei.
Egy ország életében meghatározó személyiség halála mindenképpen a nyilvánosság elé tartozik, de a gyermeki lélek rajzolt világában ritkán tűnnek fel őszes nagyapák, akik még a Dagobert család életének bemutatását is képesek másodrangúvá tenni. Walt Disney világában nincs helye a politikának, a halálnak és a búskomor tévébemondó érces, ám részvétteljes hangjának. Ha pedig helyet kap, csakis az adott világ törvényei szerint, mert különben a gyermeki lélek örökre magába írja a pillanatot, és távoli villanófényemlékként elő-előhívja még felnőttkorában is. Talán mindig előhívja a miniszterelnök szó hallatán, és talán éppen ezért fordul olyan megindokolhatatlan bizalmatlansággal a huszonéves generáció egy része a politikusok felé. Talán éppen azért maradnak távol a nyolcvanas évek kisgyermekei a szavazófülkéktől, mert egykor egy miniszterelnök a téli szünet előtti utolsó hétvégéjén cihelődött fel a parlamentnél biztosabb mennyországba. És ha már felcihelődött, hát nagy dobra is verték a média akkori fenegyerekei, pedig fejlődéslélektani, emberi és – valljuk be őszintén – későbbi politikai szempontokat is figyelembe vehettek volna, amikor szemérmetlenül belegyalogoltak a nyugati és akkor már közel sem imperialista, de ízzig-vérig gyermeki mesevilágba. A mesevilág törvényei felborultak, mert a Dagobert-birodalom nemcsak történelmileg, de a fikció világában is halhatatalan figurái 1993. december 12-én szembesítették a nyolcvanas évek gyermekeit Antall József halálával, amikor a Walt Disney mesedélután kellős közepén a műsort megszakítva bejelentették a halálhírt.
Antall József halála a huszonéves generáció első politikai emléke is lehet, de ennél fontosabb: a gyermeki lélek első találkozása a politikával, amely a mesével mint trójai falóval férkőzött be tudatába. A politikán keresztül pedig a halállal szembesítette először, amely Dagoberték világát teljesen felboríthatta, pontosabban azt a világot, amelynek működése eltér a valóságtól, és amelyet a gyermek alkotott magának rajzolt szereplőiből. A gyermeket először érinthette meg azon a napon a média tapintatlansága, a világ tapintatlansága, mert miképpen jön bárki ahhoz, hogy előre be nem jelentett halálával és a halál előre meg nem hirdetett bejelentésével keresztülhúzza a Dagobertékkel töltött decemberi este nyugalmát. De fontos úti élmény is volt ez a gyermeknek, aki ma már megszokta a nyilvánosság farkastörvényeit, és nosztalgiával szemléli egykori önmagát, aki meglepődik, felháborodik és szóvá teszi, ha belegyalogolnak sajátnak vélt öntörvényű világába.
Ad 3. Rustic legend
Eldobható borotva volt, nem is saját, hiszen a kamasz csak a nagyvárosi dzsungelben vesz önállóan a lehető legnagyobb büszkeséggel életveszélyes, férfiassága megcsonkítására irányuló és a szűkebb közösségben a tűzkeresztség megtörténtéig mindenképpen cikinek nevezhető pengét. Beretvát, ahogy nagyapáink nevezték.
Az apróbb falvak gyermekeinek serkenő szakálla, hajszálvékonyan, apró ceruzavonásokkal megrajzolt bajusza a férfivá válás első jele lehet egy közösség számára. Mert hiába fogod meg egy kislány kezét, hiába tetoválod utcai házfalak sárga homlokzatára monogrammjaitok szívvel keretezett feketéjét, ha egyszer mind csak azt bizonyítja, hogy készen állsz rálépni a férfiasság útjára. Eljátszod a férfit, mert talán az a szokás. Vagy nem is játszod, mert már az vagy, de kies hálószobák sötétéjébe – még jó, hogy – nem ér el sunyi öregasszonyok és lányaikért aggódó fiatal anyukák szeme. Mert a hálószobák csöndje vagy éppen hangos történése nem szűrődik át az utcai házfalak sárga homlokzatán keresztül a világ rejtett változásaitól csöppet sem elzárkózó falusi elmékbe. Nem szűrődik át a testi változások minél pőrébben csomagolt izmosodó valósága sem, csak az arc vonalait díszítő finom jelek, hogy egyszer, ha nem vigyáz ez a gyerek, még Kossuth Lajos válik belőle.
Kossuth Lajos a maga mitizált testi valójában, múlt idők libidótól dagadó férfiideálja, egy falusi Sámson, akinek hajkoronája arcára csúszván hordozza rossz nyelvek szerint is igen meggyőző erejét. Az első jelét annak, hogy az idő, a hormonok és az utcai házfalak sárga homlokzatára pingált szívvel keretezett rejtjelek nemcsak a férfivá válás vágyát, hanem annak nyilvánosan is megragadható formáját teszik büszkeséggel kevert szégyenkezés tárgyává. Hiszen mindez az első büszke bizonyítéka annak, hogy valóban történnek látható és bizonyítható lépések a férfiasság útján, és ezek a lépések tesznek végső soron a falu szemében is az élet folytatásának legkisebb közös többszörösévé, illetve a legkisebb közös többszörös számbavehető lehetőségévé.
Ez a lehetőség pedig éppen eltorzítja belső vonásaidat, amelyek a férfiasságot még finomabban hordozzák, mint az apró grafitvonások a bőrön. Mert a férfiasság belsőből jön, tanulod meg majd tíz évvel később a szakítások és a szemrehányások nemtörődömségei közepette. A férfiasság jellem, nem arcszőrzet és libidó, a férfiasság gyengédség, és mivel a karcos borosta csak kevesek számára jelenti az áradó gyöngédséget, ezért a beavatottság ki nem mondott szertartásai közepette igyekszel megszabadulni a jeltől, ami férfivá avatott, ami elvonja a maszkulin vonások belsőségéről a figyelmet.
De a kamaszos beretvaszerzés is tudomány, mert nem lehet csak úgy közölni a családdal, hogy feleim, hát íme, lehúzom arcomról a szőrt. Nem lehet, mert a családi somolygások éppen bátorságodra kíváncsiak: elég férfi vagy-e ahhoz, hogy kívülről férfiatlanítsd magad. Mert amíg a kezek a földig érnek, cingár langalétaként tekintenek rád, de amint serken a szőrszál, büszkén látják, hogy Darwin elméletétől függetlenül is a természet mégiscsak csodásan működik. Így amikor lopott pillanatokban először ragadod meg a pengét, és szembesíted vele szűkebb és szélesebb közönségedet, a sárga házfalakon túl már mindenki tudja, hogy a beavatáson túl te is viseled a férfiasság terhét, amely ugyan testi valójában nem nehéz, hanem sokkal inkább bozontosnak nevezhető.
