A Kolozsvári Magyar Napok utolsó napján érdekes előadásra került sor a Bulgakovban. A beszélgetés címét – Fadrusz János titka, avagy Mátyás király szobra és az, amit nem tudunk – olvasva valami összeesküvéselmélet-féleségre gondolhatnánk, mindenesetre az ikonikus Mátyás-szobortól a rovásírásig rövid út vezet, s mindezt sztorizgatva mesélte el a közönségnek Mandics György.

Azt már megszoktuk, hogy több száz program pörög egyszerre a Kolozsvári Magyar Napokon, ahogyan azt is, hogy minden napra jut bőven irodalomból is. Mutatjuk az idei, az Erdélyi Magyar Írok Ligája, a Helikon és az Almásy László Kultúrtörténeti Kör által szervezett felhozatal kiemelkedő irodalmi rendezvényeit.

A VII. Kolozsvári Magyar Napokon Oravecz Imrének szervezett felolvasást az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MÍL) a Bulgakov Irodalmi Kávéház teraszán. Sárkány Tímea tudósítása.

Szőcs Gézában – aki remek formában, érdekes, fordulatokban gazdag beszélgetést produkált László Noémivel – sokan prófétát látnak, ám szerinte az általa írt szövegek intuícióból fakadnak, amit a későbbiekben az olvasók maguk teljesítenek be. Több írása kapcsán is történelmi déjà vu-t érez, amelyek kezdetben szerzői fintorból fakadó próféciának indultak, de az idő igazolta valóságba rendeződésüket.

A Jézus melletti két latorról kellett írniuk az Előretolt Helyőrség Íróakadémia diákjainak, akik megismerkedhettek néhány irodalmi folyóirattal, és megtudhatták azt is, miért érdemes újraolvasni a klasszikusokat. Beszámolónk következik szövegmutatványokkal, fotókkal.

A Bánffy-palota pincéjébe költözött a Kolozsvári Magyar Napok egyik legközkedveltebb kortárs képzőművészeti kiállítása, a Mimesis. A tárlat most is a kísérletezés miatt izgalmas: egyszerre kihívás a térhez való alkalmazkodás és a vele való játék, a tematika megragadása és a nézőkkel kialakított interakció, a vizuális alámerülés.

Augusztus 14-én hetedszer nyitotta meg kapuit a Kolozsvári Magyar Napok eseménysorozata, méghozzá igen lazán, a város egyik kedvelt kirándulóhelyén rendezett nosztalgiakoncerttel. – Molnár Bea képes tudósítása.

A magyar nép egész világot megrázó, legendás hősiességű harcának megítélésében a kommunizmus bukása – vagyis ötvenhat kései győzelme – után sem alakult ki nemzeti konszenzus, és nem egy megszólalásból kihallatszott a rezignáció, hogy az idő múlásával ez az anomália egyre kevésbé orvosolható.

Megnyílt a 44. Tokaji Írótábor, amelynek témája 1956 a magyar művészetben. Képek az augusztus 10. és 12. közötti rendezvény nyitónapjáról.

Hogyan lesz az állatgondozóból költő, a költőnőből regényíró, mi lakik egy indián alteregó mögött, négy különböző alkotói világot miként ihlet meg a természetközeliség – az Új Forrás erdélyi tematikus lapszámbemutatóján jártunk.

A fenti címmel rendeztek konferenciát Esterházy Péter emlékére az ELTE Bölcsészettudományi Karán, ahol barátok, kollégák idézték fel az írót, a közéleti embert, a matematika, a zene, a képzőművészet lelkes csodálóját, és a nem-politizálással is meghatározó véleményformálót.

„Valóban vannak olyan karót nyelt emberek, akik a komolytalanságot betegségként kezelik, és küzdenek ellene. Főként, ha szépirodalomról van szó. Pedig Cserna-Szabó András szerint is az a legmagasabb rendű művészet, ahol sírás és nevetés arányosan oszlik meg.” – Sárkány Tímea levéljegyzetei, befejező rész.

„Hashtagekkel összeköthetőek a műhelyekben felmerülő problematikák: forma, téma, címadás, nyelvi regiszter, kritika, önreflexivitás, vonatkoztathatóság, gondolatvezetés, esztétika, képalkotás. Egymás szövegeiben bogarászunk, szikével próbáljuk felfejteni a kitint, kikaparni a gyulladást, és hagyjuk beforrni.” – Sárkány Tímea levéljegyzetei, 2. rész.

„Évadnyitó beszédét Kollár Árpád, a FISZ elnöke veszteséglisták sorolásával kezdte ezen a szomorú szerdán. Te voltál az első, aki ma délután nem lehet fizikai valójában köztünk, majd a puccs miatt otthonragadó török vendégek következtek a sorban, a magyar–török műfordító szeminárium meghívottjai, és végül Kollár ellopott bográcsa, ami nélkül nem lesz az elkövetkezőkben se gasztroirodalmi program, se ebéd.” – Sárkány Tímea levéljegyzetei, első rész.

Felolvasást és virrasztást rendeztek a Petőfi Irodalmi Múzeumban Esterházy Péter emlékére. Az írók mellett olvasók is mikrofonhoz léphettek, és megoszthatták a közönséggel a kiválasztott Esterházy-részletet.

Hol nem mondta el Petőfi a Nemzeti dalt, bár ennek ellenkezőjét ünnepeljük évről évre? Lehetett-e valóban ez az a park, ahol a két Pásztor fiú „einstandolt”? Hol szónokolt Garibaldi unokája, és ki az a mellékalak Arany János emlékművén, amelyet a szobrász a múzeumalapító dédunokájáról mintázott? Az izgalmas válaszokat a MúzeumCafé rendezvényén tudtuk meg.

Kun Árpád saját bevallása szerint világéletében vándoréletet élt, amelynek Bordeaux-tól Budapesten át Kolozsvárig és Oslóig számos állomása volt. Az író Norvégia egyik fjordának kis falujából érkezett a székelyudvarhelyi G. Caféba, hogy Boldog Észak című, Aegon-díjas regényéről, Norvégiáról, valamint készülő kötetéről beszélgessen Murányi Sándor Olivérrel.

A Kieselbach Galériában június végén megnyílt Élő búcsú című Juhász Ferenc-kiállításhoz kapcsolódott a galéria irodalmi estje: a tavaly decemberben elhunyt költő verseit Galkó Balázs lenyűgöző előadásában hallgathattuk.

Az Utunk szerkesztősége, Létay Lajos és a bűvös kéziratfiók, Zilah és Kolozsvár a negyvenes években, prózaíró, akinek az volt az álma, hogy mozdonyvezető legyen – Szilágyi István kalandos életútjából kaphattunk ízelítőt az Álljunk meg egy szóra-estek legutóbbi kiadásán a kolozsvári Bulgakov Kávézóban.

Az Alföld folyóirat és a dokk.hu portál voltak a Hajdúböszörményi Írótábor negyedik napjának meghívottai, délután Szeles Judit és Kollár Árpád kötetbemutatóiba kapcsolódhattunk be, az est pedig koncerttel és diszkóval zárult.