Ugrás a tartalomra

 

„Én egy jugoszláviai magyar költő vagyok”

Tolnai Ottó volt a vendége a legutóbbi nagyváradi Törzsasztalnak, akivel az estek állandó házigazdája, Kőrössi P. József beszélgetett az Illyés Gyula könyvesboltban pályájának fontosabb állomásairól, költészetének meghatározó motívumairól.

Tolnai Ottó nagyváradi estje
 Tolnai Ottó, Kőrössi P. József, Szűcs László
 

„Én egy jugoszláviai magyar költő vagyok”

 

Felsorolni is sok lenne a díjait” – mondta a Kossuth-díjas vendég bemutatásakor Kőrössi P. József, aki ez alkalommal kérdéseivel mintegy előregördítette Tolnai Ottó szavait, a vendég ugyanis bőbeszédűen, de percig sem unalmasan beszélt életéről, élményeiről, pályájáról, olyannyira, hogy mikor a közönség soraiban helyet foglaló felesége jelezte, kissé hosszúra nyúlik a beszélgetés, az még közkívánatra folytatódott.

Tolnai Ottó Palicsról érkezett Nagyváradra, a palicsi tó mellől, ahol például Csáth Géza fürdőorvos volt. „Én egy jugoszláviai magyar költő vagyok” – fogalmazott a költő, ami számára nem politikai, hanem esztétikai kérdés, még akkor is, ha a jelenlegi helyzetben „állandóan pártok kerekei közé zuhanunk”. Őt Belgrád és az Adria határozták meg, az, hogy olyan országban él, amelynek egyik oldala a végtelenre nyílik. Gyermekként a vasfüggönynek támasztotta a hátát, Magyarország, mint anyaország abból a szempontból volt értelmezhető, hogy egyik ismerős gyermeknek ott élt az anyja, mesélte a költő, aki felidézte azt is, hogy gyarmatáru-kereskedéssel foglalkozó édesapjának volt egy fiókja Azúr felirattal. Ez később hittanórán okozott némi problémát, mikor a plébános Hol lakik az Úr?” kérdésére rávágta: „nálunk a fiókban.”

Tolnai Ottó
 Tolnai Ottó felolvas

Ami pedig az egykori Jugoszláviát illeti, Tolnai Ottó hosszasan mesélt Tito szembefordulásáról Sztálinnal, és megtudtuk azt is, a jugoszláv vezető egyik hadvezére, Koča Popović szürrealista költő volt. „A kis országokat is meg kell csinálni” – fogalmazott a vendég annak kapcsán, hogy a jugoszláv utódállamokban például szétlopták a gyárakat.

Nagy Imre festővel való zsögödi találkozását is felelevenítette, mint mondta, szinte belopóztak” a műhelyébe, s később attól a hallgatag embertől egy üveg mézet kaptak ajándékba. Bukarestben egy jugoszláv íróküldöttség tagjaként járt az 1970-es években, ott sikerült kisebb megdöbbenést okoznia azzal, hogy a „Mit szeretne látni Romániában?” kérdésre például Kolozsvár helyett Târgu Jiut választotta, lévén hogy Constantin Brâncuşi műveire volt kíváncsi. Érzékletesen írta le a korabeli vonatutat, a szállodát, ahonnan minden villanyégőt elloptak és rádőlt a szekrényajtó, és azt, ahogy a város művészettörténészét a mellérendelt tolmáccsal megtalálták a krumpliföldön…

Kitalálta a többség, hogy a kisebbségi költőnek valamit védeni kell” – fogalmazott Tolnai Ottó, de ő nem szereti a kisebbségi bezártságot, mindenütt otthon akar lenni. Kötődik a helyekhez, ugyanakkor az egyes helyek egy-egy is centrumot jelentenek számára, legyen szó Brâncuşi Végtelen oszlopáról, az újvidéki Virág utcáról vagy jelenleg a palicsi házukról. Annak megvásárlásakor egyébként gondot okoztak a túl rövid esőcsatornák, ezért csatornarérzékeny emberként utazom a világban” – vallotta Tolnai Ottó Csökmői esőcsatornák című versének felolvasása után. Az újvidéki Virág utca (a Virág utca 3. című regényben szerepel) – amelyben  például a szőrös házat fedezte fel, a malterbe disznósörtét keverhettek, ezért volt szőrös” tapintású a fal – ugyanakkor elkezdte vonzani a fiatal irodalmárokat, például Szőcs Géza is járt nála, hogy megnézze az épületet, s ugyanez a hatása a palicsi háznak is. Annak udvarán egy „nem elég művészinek” ítélt szoborfej kapott otthont, melynek szemgödreit már benőtte a moha.

Tolnai Ottó, Kőrössi P. József
  Tolnai Ottó és Kőrössi P. József

Az Új Symposion szerkesztőjenként szinte minden jelentős szerzőhöz vagy műhöz köze volt, ugyanakkor művészeti íróként szívesen írt a „kismesterekről”, például kevésbé ismert festőkről írt úgymond nagyokként.

Ami pedig az írást illeti, miután leírta versben a „csicsóka” szót – gyermekkori élménye volt, mikor a csicsókát ki kellett kaparni a földből – sokan azt hitték, ez modernizmus, és elnevezték őt avantgárd költőnek – mesélte mosolyogva. Tolnai Ottó módszere egyébként az, hogy kiemeli a centrális helyről a nagy fogalmakat, mint például az Isten és haza, és ezeket behelyettesíti egy karfiollal vagy rizómával, „a formátlan formákat” rakja a nagy fogalmak helyére. Rizómákat egyébként gyakran lát, ha leengedik a kisebb palicsi, az úgynevezett vértavat” mondta az költő, aki hozzátette: a rizóma mára az európai filozófia egyik központi fogalma lett.

Fried Noémi Lujza

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.