A regény régről visszatérő elemei az önműködőnek láttatott nyelv, az asszociativitás, a metaforikusság, az [ön]irónia, az önreflexió, a definiáló-kategorizáló szándék és annak kiparodizálása, a szándékosan alkalmazott közhelyek, az anekdotázás, és sorolhatnám még. Esterházy jól bánik ezekkel, de kérdés: nem túlságosan ismerősek már ezek az eszközök az olvasónak?

"Az Irodalmi Jelen megbízásából kétrészes elektronikus (e-mail) távinterjút készítettem Fejtő Ferenccel. Egyrészt arról, hogy köti-e valaminő személyes szál Aradhoz, másrészt: József Attila századik születésnapja küszöbén mit idézne föl emlékeiből, közös munkájukról. Leveleink örömmel váltogatták egymást. Írásom elején az egyik Fejtő-vallomás – Aradról – a végén a másik: József Attiláról." - Diurnus e-mail interjúja a 2005 márciusában megjelent lapszámunkból.

Az idei érettségi már éppen eltelt volna botrányok nélkül, amikor egy hazai közösségi oldalon a következő vélemény jelent meg egy magát „magyar hazafinak” valló diplomás férfitől...

A Párizsi Opera Garnier 2008-as évadának egyik kiemelkedő előadásában C.W. Gluck és Pina Bausch, két zseniális alkotó találkozik a görög mitológia legszebb szerelmi legendáján keresztül. - Fejér Zsuzsa írása Párizsból.

Az író könyökére támaszkodva elbóbiskolt. Az olvasó az asztal másik végén ül és… elbűvölten levélíráshoz készülődik. Előtte Emil Cioran könyve a gesztenyés aforizmával. Magas homlokú, csin­talan szemű fiatalasszony: Friedgard Thoma, kölni né­met­ta­nár­nő.