mindjárt olyan sötét lesz
mint a kánya seggében

 
ha sárga szemüvegen át nézzük – és vizsgáljuk az atomerőmű-közeli ezredvégi (metafizikus?) Kertet: láthatjuk a nagyfeszültség tövises-rozsdás, dermedt-vörösesben sercegő költészetét (is)

 
meglassult időben
álmod hordaléksziget.
a csonk alá rejted
a fenőkövet

 
Spongyát már a múltra: sosem volt igaz.
Üres kép körül egy arany képkeret.
Minden giccs, a virág nekem bolti gaz,
de a kezedben még ez is szép lehet.

az időt a percből kikalapálja
hol árnyéka van a platánnak, akácnak
és duplán nő a repüléstől
szárnya a vijjogó sirálynak

Az utolsó bádogisten Budapesten
ezért nem fog soha feltámadni

 
 
Farzsebedből kikandikál a semmi,
Kötöz a láz, siettet nem lenni.

 
Ha nyitva minden, nincs huzat.
Lakattal lezárt álmokat
kapargat minden férfi, nő.
A fa benő. A fű kinő.

 
 
Beszélek neki azokról az időkről, amikor a levegő háromszázmillió madárral volt nehezebb, és az emberek lelkiismerete ennyivel könnyebb lehetett. Beszélek neki azokról az időkről, amikor a füstifecskék még nem váltak füstté.

A házak úgy hevernek az égbolt zöld és homorú pohara mellett, mint egy feldöntött zöld korsó mellett az asztalra öntött habmaradék; nem is hold-tölte, hanem ég-tölte van, csupa tavaszi fény az egész éjszaka, melyet csak a víz szintjétől számított pár lépcsőfokig lehet nyomon követni: azután már zöld szél, tavaszi víz-bimbózás… (Szentkuthy Miklós: Épülő velencei hajó éjjel, Prae)

Az Irodalmi Jelen tájékoztója néhány változásról, melyek a szépirodalmi rovatok szerkesztésével és az online felületen való megjelenésükkel kapcsolatosak:

KÖLTÉSZET

   ...   a  LÉT'  felé  tart   ...
-    sounds  of  immersion    -
    :   semmit  sem  felejt

 
KÖLTÉSZET

Az én királyságomban
nincs demokrácia

KÖLTÉSZET/PRÓZA

A mocsári teknős emelkedni kezdett, fel a vízből, ki a levegőbe, és még magasabbra. Élő lant lett belőle hínár húrokkal, mintha a horgász-Zeusz Orpheusz teknősbékapáncélból faragott lantját akarta volna visszaemelni a helyére.

 KÖLTÉSZET

Megtart a sonkamadzag, a zöldségháló. Elállsz.
Kiderülsz, nedvesen csillogok rajtad reggelente.

 
ha meghalok,
Jó Barát,
azt írjátok fölébem:
halt ennyi vagy annyi évet,
élt tizenhárom napot.

 
 
KÖLTÉSZET

Senkié a föld!
A Hazádra vigyázz!

KÖLTÉSZET

oda a szégyenem,
nem maradt védelem,
zuhanok végre megint,
magasba zuhanok,
downkóros angyalok,
értetlen istenek,
veszítek, úgy nyerek

KÖLTÉSZET

Késő emlék. Esték, hűs vonatok szele röpdös
törékeny szárnyakon múltba, szép feledésbe.
Tartozunk néked eszmével, vérrel. Emelt főnk
csendes kétkedése, romjain havas öröm.

KÖLTÉSZET

Visszaszorított amplitúdó.
Megszoktuk azt, hogy verni szoktak,
taposni, mint a halni tudó
ellenséget az elbukottak.